Miért menekül otthonról? Miért marad a mamahotelben? – Kamaszproblémák pszichológusszemmel
Gimnazista koromban angol nyelvi lektorunk sokat mesélt az amerikai szülőkről, akik nagykorú gyermeküktől már elvárják, hogy megálljon a saját lábán. Bár segítik a főiskolai évek során, támogatják anyagilag, ám korántsem olyan szinten, mint mi, magyarok. Vajon mikor, mit és hogyan követeljünk, vagy éppen engedjünk meg serdülőinknek, hogy ne bontsanak szárnyat idő előtt, de fészket se rakjanak a mamahotelben?
Az én házam, az én szabályaim?
A serdülőkor az alkudozások kora. A mindent mérlegre tevő, megkérdőjelező, olykor cinikus kamaszok lázadó világa feszül egymásnak a felnőtt lét kikristályosodott értékrendjével, gondolkodás- és életmódjával. Ha szülőként ezt nem vesszük figyelembe, könnyen egy csatatér közepén találhatjuk magunkat, barikádok mögött, elsáncolva szeretett gyermekünktől, akinek a nevelésében minden erőnkkel és tehetségünkkel részt vettünk. Mi történik velünk? Ki a tekintélyelvű szemléletével, ki a beavatkozó attitűdjével ássa meg a maga lövészárkát, észre sem véve, mikor küldte el a hadüzenetet.
A hadiállapot flegmázással, csúnya beszéddel, szabályszegésekkel terhelt időszak, de ekkor még jó eséllyel belekezdhetünk a béketárgyalásokba.
Gondoljunk bele, mi lényeges igazán számunkra! Mennyire érint bennünket, ha kamaszunk nem tesz rendet a szobájában, egyéni stílusban öltözködik, hajmeresztő frizurákkal, netalántán tetkókkal debütál a családi eseményeken vagy átmenetileg romlik a tanulmányi eredménye? Mindezzel próbára tesz bennünket és szeretetünket: elfogadsz engem úgy, ahogy vagyok, vagy csak a jó kislány, rendes fiú külső, a teljesítmény és a normális viselkedés szabta határokon belül van létjogosultságom? Kérdezzük meg magunktól: hagyom őt kezdeményezni, változtatni, vállalni az eltérő véleményét? Lehet önmaga? Mi a fontosabb számomra, az értékrendem vagy a gyerekem?
Menekülj!
Egyik tizennyolc éves páciensem családjában állandóak a veszekedések, amelyek olykor a tettlegességig fajulnak. Néha kénytelen a szülei közé állni, és elszenvedni a bántalmazást, mert így azok ketten legalább nem egymást gyilkolják. Másik kliensem célponttá vált, mindenki rajta vezeti le a feszültséget, apró-cseprő dolgokért is belekötnek.
Egy 17 éves fiú, aki az anyukájával él, képtelen megértetni vele, mit jelent a magánszféra: kopogni az ajtón, tisztelni a másik intim terét, nem kutakodni a dolgai között, nem pakolni a szekrényében, az asztalán, nem bejárni a szobájába kitakarítani.
Az ilyen helyzetben élő fiatalok igyekeznek mihamarabb kiszabadulni börtönnek tekintett otthonukból. Hajlamosak meggondolatlanul párkapcsolatokat kialakítani, mivel ez tűnik reális menekülési útvonalnak, azonban legtöbbször csapdába esnek. Talán a legjobb megoldás egy főiskolai vagy egyetemi kollégiumba, esetleg hasonló korú társakkal albérletbe költözni.
Kinek jó a mamahotel?
Ugyanakkor a kényelembe gyakran belelustulva, harmincévesen is a szülőkkel élő fiatalok élete sem fenékig tejfel. Nemritkán anyagi megfontolásból lakik a felnőttkorú gyermek származási családjával, különösen, ha még nem köteleződött el saját párkapcsolatában, és nem alapított családot. Az anyagilag kétségtelenül előnyös felállás sajnos nem segíti az önállósodást, a valódi felnőtté válást, a felelősségvállalást önmaguk és mások iránt.
A gyerekszerepben ragadás szinte elkerülhetetlen, hiszen a szülők jelenléte, legyen az bármilyen jó szándékú, erre predesztinálja a fiatalt.
A középkorú házaspár sem tud a következő életszakaszba lépni, megélni a gyerekek kirepülését, és saját párkapcsolatára fókuszálni. Sokszor a mamahotelben maradt fiatalnak éppen ez a hivatása: segíteni elkerülni a szüleinek a szembesülést a kiürült, ellaposodott házastársi viszonnyal.
Adj teret magad mellett!
Meginterjúvoltam a környezetemben lévő 16-18 éves serdülőket, klienseimet, illetve a saját gyerekeimet is, mitől érzik jól magukat otthon, vagy mi késztetné elköltözésre őket? Arra is kíváncsi voltam, vajon melyek azok a szülői sajátosságok, elvárások, amelyek önállósodásra, a saját útjuk megtalálására motiválja a fiatalokat. Némi szakmai ajánlással kiegészítve, íme a 3 lista:
Ettől jó otthon a serdülőnek:
• saját tér: szoba, intim szféra, ahová maga szabályozza mások bejutását
• a szülő nem kontrollálja a barátokkal, ill. párral való kapcsolatot, a tevékenységeket, a hobbikat, a tanulást és a napirendet
• nyugalom, harmonikus atmoszféra, jó hangulat
• jó fej szülők: minőségi idő, beszélgetés, programok szervezése
• segítség, támogatás: érzelmi problémákban, életvitelben, praktikus dolgokban
• kedvencek, állatok tartásának lehetősége
• szép, kényelmes, modern otthon
• zsebpénz, pénzkeresési lehetőség
• alkoholfogyasztás korlátozott engedése
Ezért költözik el idő előtt:
• bántalmazás: fizikai, érzelmi
• túlkontrollálás, korlátozás: szabad mozgásban, programszervezésben, barátokkal kapcsolattartásban, anyagiakban
• túlféltés – emiatt elesik munka- és tanulmányi lehetőségektől
• érzelmek érvénytelenítése: nem fogadják el az érzelmeit, vagy nem fejezheti ki őket
• értékrendbeli különbség: politikai-vallási nézetek, férfi-női szerepek
Így válik önállóvá:
• véleménynyilvánítás szabadsága, vita lehetősége, kifejezheti a nézeteit, kritikáit
• korlátozott anyagi lehetőségek: nem vehet meg mindent, nem kap meg mindent
• munkavégzés, pénzkeresés lehetősége: házon kívül és otthon
• önellátás, önálló feladatok, házimunka
• önálló közlekedés: tömegközlekedés, nem szállítják mindenhová autóval, jogosítvány
Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>