Mester és Margarita felejthetetlen alakjainak teremtője, Mihail Bulgakov

Mihail Afanaszjevics Bulgakov Kijevben született, amely akkor az Orosz Birodalom nagyvárosa volt, és ott végezte el az orvosi egyetemet. Az 1914-ben kirobbanó első világháborúban a Vöröskereszt önkéntes orvosaként dolgozott. Sok diftériás, azaz torokgyíkban szenvedő beteget gyógyított, és a folyamatos munka, a fertőzéstől való félelem arra kényszerítette, hogy diftéria elleni gyógyszereket szedjen, amelyek váratlanul súlyos allergiát okoztak nála. Hogy enyhítse a fájdalmat, elkezdett morfiumot szedni. Gyorsan és észrevétlenül függővé vált. Egyedül sikertelenül próbálkozott megvívni a szenvedélybetegséggel, így orvoshoz fordult, de eredménytelenül.

1916-ban kapta meg diplomáját, és egy vidéki kórházban dolgozott, de később visszatért Kijevbe. Ebben az időszakban született meg első kötete: „Egy fiatal orvos feljegyzései”, amelynek elbeszéléseiben a tapasztalatlan orvos saját történeteit, munkája mostoha körülményeit, megpróbáltatásait jegyezte le.

Az 1917-es forradalom, majd az oroszországi polgárháború az ő életét is felforgatta: behívták katonának, és hol az egyik, hol a másik politikai fél hadseregében szolgált katonaorvosként. Közben tífuszt kapott, amibe majdnem belehalt. Ez volt a legnehezebb időszak számára, hiszen a polgárháború súlyos testi-lelki következményei és a szenvedélybetegsége egyszerre gyötörték őt.

A sok megpróbáltatás ellenére Bulgakov az orvostudomány területén sikert ért el. Páciensei között sokan szifiliszben szenvedő betegek voltak, akiknél egyedi jellegzetességet fedezett fel: a pácienseknek gyakran O-lába volt. Ez a megfigyelés azóta a szifilisszel kapcsolatban „a görbe lábak jele” néven terjedt el, de ismert a Bulgakov-jel elnevezés is. Az orvosi pályától azonban megcsömörlött, szépírói tehetsége viszont kibontakozásra vágyott. A polgárháború után felhagyott orvosi karrierjével, és íróként kezdett tevékenykedni. 1921-ben Moszkvába költözött, és csodával határos módon sikerült elhagynia a morfiumot, felépült függőségéből.

Származása nem felelt meg a proletárdiktatúra elvárásainak, mivel édesapja a Teológiai Akadémia professzora volt. Életrajzában is akadtak olyan epizódok, amelyek miatt nem tartották őt politikailag megbízhatónak.

Például egy ideig orvosként szolgált a Fehérek hadseregében a polgárháború idején, és műveinek is sok eleme utalt világosan arra, hogy nem teljesen ért egyet az új kommunista ideológiával. Látta az igazságtalanságait mind a régi cári, mind az új bolsevik rendszernek, ugyanakkor megpróbálta megmutatni műveiben mindkettőnek az értékeit is. Ez az érzékeny és realista megközelítés persze nem felelt meg az új, kommunista államot építő politikának, így az irodalmi élet szélére szorult, művei alig jelentek meg, színházi munkát alig kapott. Íróként igazán nem hagyták kiteljesedni, művei csak jóval a halála után kapták meg a megérdemelt figyelmet és elismerést.

Kép

Bulgakov-emlékház Moszkvában - Kép: Wikipedia

Bulgakov legnehezebb időszakában, amikor műveit nem játszották és nem adták ki, megélhetése nem volt, öngyilkosságra készült, majd meggondolta magát, és a revolverét egy tóba dobta. Ennek hallatán Sztálin felhívta őt, és rendezőasszisztensi munkát adott neki a moszkvai Művész Színházban. Innentől kezdve titokzatos kapcsolat fűzte az írót Sztálinhoz. Honnan ismerhette a „nagy Vezér” a rendszer szemében gyanús írót? Sztálin nagyon kedvelte Bulgakov „A Turbin család napjai” című színművét, amelyet legalább tizenötször nézett meg a színházban. A színmű feldolgozza a polgárháború eseményeit és egy cárizmushoz hű család vágyálmait, amelyek csak illúziók maradnak. Sztálin ezt nyilatkozta a műről: „A színdarab nem is olyan rossz, sokkal inkább a mi malmunkra hajtja a vizet, mint hogy kárt tegyen bennünk. »A Turbin család napjai« a bolsevizmus elsöprő erejének demonstrációja, mivel még az olyanok is, mint Turbinék, kénytelenek letenni a fegyvert és alávetni magukat az emberek akaratának, a proletárdiktatúrának.”

Sztálin tehát munkát adott Bulgakovnak a Művész Színházban, mindemellett folyton cenzúrázták, átíratták vele a műveit, és alig tudta publikálni írásait.

„A Mester és Margarita” című nagy regénye is csak jóval az író halála után, jelentősen meghúzva, 1966-ban jelenhetett meg először. Teljes szövegét csak 1973-ban ismerhette meg a nagyközönség, addig szamizdatként terjedt. „A Mester és Margarita” messze felülmúlja az akkor előírt művészi ábrázolási stílust, a szocialista realizmust. Bulgakov regényében a valóság összefonódik a fantáziával, az irónia az erkölcsi kérdésekkel, a groteszk az ideológiai álláspontokkal, a Biblia világa az 1930-as évek moszkvai valóságával.

Mivel az író rokonai a bolsevik hatalomátvétel miatt Franciaországba emigráltak, sokszor ő is vágyott arra, hogy átlépje a Szovjetunió határait, noha tisztában volt vele, hogy egy orosz író csak a hazájában alkothat jelentős életművet. Többször kérte is az állam engedélyét a kiutazásra. Sztálin 1930-ban odatelefonált a lakására, és ezt mondta neki: „Ön talán külföldre akar utazni? Elfáradt már tőlünk? Jó lenne, ha találkoznánk, és tudnánk beszélni.” Ettől kezdve Bulgakov álmodozott erről a pillanatról, de ez a találkozó sosem jött létre, ahogyan a kiutazási engedélyt sem kapta meg soha. Kétségbeesett, kérő leveleire Sztálin már nem válaszolt. Úgy vélte, hogy Bulgakov nem tud kárt tenni a Szovjetuniónak, ha otthon marad, viszont ha kiengedné őt Nyugatra, a szovjetellenes emigrációval érintkezve bizonyosan árthatna. A történészek szerint Bulgakov lakásán nem egyszer tartottak házkutatásokat, és a Lubjankán (a KGB főhadiszállásán) is gyakori „vendég” volt.

Az író nem egyszer hasonlította össze a „Vezérrel” való különleges kapcsolatát a Sátánnal kötött barátsággal, hisz az alávetettség egy zsarnoknak egyenértékű a lélek eladásával az ördögnek.

Bulgakov barátja, az író Alekszej Tolsztoj – saját példájából kiindulva – azt tanácsolta neki, hogy legjobb, ha háromszor nősül, mert az új feleség új mérföldkő és inspiráció az életben. Bulgakov tehát háromszor nősült. Az első feleségét, Tatyjana Nyikolajevna Lappát a diákévei alatt ismerte meg, és 12 évig voltak házasok. Róla mintázta a „Morfium” című elbeszélésének Anna Kirillovnáját; neki jutott a legnehezebb háborús és szenvedélybetegségtől sújtott időszak a férje mellett. Második felesége, Ljubov Jevgenyjevna Belozerszkaja korábban balettművész volt, házasságuk 1925-től 1932-ig tartott. Bulgakov színházi sikereinek rövid és viharos sorozata társult ehhez az időszakhoz. Róla mintázta a „Kutyaszív” című, halála után szintén híressé vált elbeszélésének női alakját. Jelena Szergejevna Silovszkaja, a harmadik felesége, haláláig mellette maradt. Mindketten házasságban éltek, amikor kapcsolatuk kezdődött, és válásaik után rögtön egybekötötték az életüket. Margarita alakját róla mintázta az író.

Bulgakovnak ő volt egyben a titkára és menedzsere, a halálos ágyán pedig ő segített neki „A Mester és Margarita” utolsó változatának elkészítésében.

Az író egészségi állapota ugyanis 1939-ben katasztrofálisan romlott: veseelégtelenségben szenvedett, és kezdte elveszíteni látását. Bulgakov ismét a morfiumhoz nyúlt, ekkori kéziratainak lapjain 75 évvel később megtalálták a gyógyszer nyomait. Talán a morfium hatásával is lehet magyarázni az utolsó regény misztikus erejét.