Mennyire legyen férfias a férfi? És mennyire nőies a nő?
A „mérgező férfiasság” ellen érzékenyítő reklámfilm, tiltakozó férfiak tömegei, egyre gyarapodó hallgatóságú és tagságú férfimozgalmak, férfiellenes radikális feministák provokatív harca a nőelnyomó patriarchális világ ellen, egyre kevesebb házasság, egyre több válás, egyre kevesebb gyerek, egyre nagyobb bizonytalanság, egyre mélyebb magány. Lehet, hogy mindez összefügg?
Az ismert borotvamárka reklámfilmje, amelyet egy feminista marketinges nő jegyez, a magyaroknál már sokkal jobban érzékenyített nyugati férfiak sokaságánál is kiverte a biztosítékot. Vajon mi az, amit ezek a férfiak nem tudnak elfogadni a reklámban?
Figyelem, próbálok érzékenyíteni!
Kedves Nőtársaim, bizonyára Ti is úgy vagytok vele, hogy fura érzés lenne nap mint nap úgy kézbe venni egy újságot, megnyitni egy weboldalt, belenézni egy tévéműsorba, és végül egy reklámba is, amelynek a fő mondanivalója valami ilyesmi lenne: „Nők, mondjatok le a mérgező nőiességről!” „A kapcsolatokat erodáló mérgező nőiesség legyen a múlté!” „Nem vagy elfogadható, amíg a mérgező nőiesség irányít!” Mit szóltok? Jó érzés lenne?
Márpedig, ha van mérgező férfiasság, akkor van mérgező nőiesség is. És akkor beszéljünk róla! Vagy még sincs kedvünk hozzá? Nekem nincs. Ezért aztán ezt a kérdést szeretném úgy feloldani, hogy másként fogalmazom meg a problémát:
Vannak nők, akik nőiességüket mérgező módon használják, és vannak férfiak, akik a férfiasságukat mérgező módon használják.
Sőt, állítom, hogy nincs az a szentéletű nő vagy férfi, aki soha az életében nem használja nőiességét illetve férfiasságát mérgező módon! Még soha nem csináltál érzelmi kérdést (kiborulás, hiszti, könnyek, tüntető némaság, szexmegvonás) abból, hogy a férjed másféle döntést akart hozni, mint Te? A férjed még soha nem engedte meg magának, hogy a kelleténél agresszívebb módon fejezze ki az indulatait (pl. kiabálás, beleöklözés a falba, esetleg bútorba)?
Az ominózus reklámfilm egyik jelenetében egy nagyon rövidnadrágos, has-kilógatós, sminkelt, a száját szexisen nyitva tartó lány után indulni akaró fiút állít meg egy – fekete – férfi, miközben azt mondja, hogy ez not cool (nem menő). Mit is mondhatnánk erre? Tényleg úgy teszünk a nyugati világban, mintha az ösztöneinktől már teljes egészében megszabadultunk volna, vagy ha még nem, akkor meg kéne szabadulnunk? Különösen persze a férfiaknak. Én úgy gondolom, ha nőként kihívóan öltözök fel, akkor annak igenis vannak következményei. A nyugati férfi jó esetben persze nem fog megerőszakolni egy rövidnadrágos nőt az utcán – de hogy utána se forduljon, esetleg az utcán meg se próbáljon ismerkedni vele, az mégiscsak különös elvárás, nem? Főleg manapság, amikor az ezernyi kommunikációs lehetőség ellenére a fiatalok mégis leginkább arra panaszkodnak, hogy nincs hol ismerkedni.
Vagyis a reklámmal, a férfiak érzékenyítésével a legnagyobb baj az, hogy azt sugallja: csak nekik kell változni, a nők úgy jók, ahogy vannak.
A nő vagy tökéletes, vagy persze áldozat. Holott a helyzet ez:
Hogy mennyire férfias egy férfi, illetve mennyire nőies egy nő, az egymástól nem független, hanem két mélyen összefüggő történet. Mérni nem lehet egzakt módon a nőiességet és férfiasságot, csak megélni: méghozzá alapvetően kapcsolatokban.
Először családban, nagycsaládban, majd kisebb-nagyobb közösségekben. És mondanék ezzel kapcsolatban valami még radikálisabbat: egy nő akkor lesz igazán nőies, ha megengedi a férjének, hogy az férfi lehessen. És fordítva is így van: egy férfi akkor lesz férfias, ha megengedi a feleségének, hogy az nőies legyen.
Hozok erre negatív példákat.
Ha egy nő mindenáron dominálni akar a kapcsolatában, és ezt folyamatosan és határozottan gyakorolja partnere felé, akkor elveszi a lehetőséget a férfitól, hogy az férfi lehessen. Miközben a férfi behódol, egyszer csak már nem lesz benne semmi férfias, és akkor már nem lesz benne semmi vonzó sem. El lehet tőle válni.
Ha egy férfi – teszem azt – a munkahelyi sikertelenségét azzal kompenzálja, hogy otthon a családja, felesége felett zsarnokoskodik, akkor a feleségének nem lesz kedve hozzá, hogy úgy viselkedjen vele, ahogy a férfi azt szeretné, hanem kerülni fogja vele az intimitást, sőt, a kapcsolatot is. Egy idő után a férfi számára a nő nem lesz vonzó. El lehet tőle válni.
Egyszerűen képtelenség elgondolni a nőiességet férfiak nélkül és a férfiasságot nők nélkül!
Természetesen az is igaz, hogy mára mind a nőiesség, mind a férfiasság fogalma megváltozott. Legfőképpen nem a társadalmi harcoknak köszönhetően, hanem annak a szükségletnek a következtében, amit a modern világ jelent és jelez. A nők munkája nélkül a modern állam (gazdaság, társadalom) nem tudná magát fenntartani. A férfiaknak a háztartásokban, gyereknevelésben megnövekvő szerepe nélkül a család nem tud létezni.
Tehát, kedves Nőtársaim, van egy helyzet, amelyben meg kell próbálnunk a lehető legjobb gyakorlatokat megtalálni. De eleget vádoltuk, érzékenyítettük már csak a férfiakat!
Itt az ideje, hogy mindenki ráébredjen: elsősorban a saját felelősségét kell megértenie abban a kapcsolatban, amelyben él, és nem a partneréét.
Erről szól egyébként minden jó társadalmi kezdeményezés, a Három királyfi, Három Királylány Mozgalomtól kezdve a Férfiak Klubján át Pál Feri lassan húszéves előadássorozatáig.
A „mérgező férfiasság megszüntetése” elméletének kidolgozása helyett érdemesebb a személyes életünkben, a gyakorlatban „kidolgozni” egy bensőséges, mindkét fél számára boldogító kapcsolatot.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>