Melitta, a szerelmes lány története, aki nem szülte meg a gyermekét
Volt egy 15 éves lány, aki csak azzal volt hajlandó foglalkozni, milyen a külseje. Még a sarki közértbe sem ment el smink nélkül, fésületlenül, pláne nem sportcipőben. Egy presszóban dolgozott felszolgálóként. Itt kezdődött minden. A fiú kitartóan próbálkozott, végül össze is költöztek.
Egy reggel nővére kérdezte meg tőle: „Te nem vagy terhes?” Vett egy tesztet, az volt. Emiatt a fiúnak álmatlan éjszakái voltak, őmiatta pedig a lánynak is, mert folyton felkeltette: „Ugye, nem tartod meg? Ugye, nem tartod meg?” A lány néha már úgy érezte, nem bírja tovább, de nem akarta megbántani a fiút.
Pedig ő titokban sokszor megsimította a hasát, és beszélt a kicsihez. Még nevet is adott neki.
De teltek a hetek, és közeledett az időpont. Már nem volt visszaút. A lány szemén kövér könnycseppek gördültek végig. Ő nem akarta elveszíteni az első gyermekét! És csak fogta a hasát, és zokogott, és búcsúzott, és súgta neki: „Bocsáss meg!” Megtette más kedvéért. Csak zokogott és zokogott, képtelen volt abbahagyni. Már jól kellett volna éreznie magát, de a legrosszabb az volt, hogy semmi mást nem érzett, csak ürességet. Iszonyú, kínzó, megdöbbentően óriási ürességet. Ez fájt a legjobban. Már nem volt kihez szólni.
Még hosszú hónapokig sírt, amikor eszébe jutott, de ahogy telt az idő, a sírás lassan abbamaradt. A végén már csak akkor sírt, amikor halottak napján kiment a temetőbe gyertyát gyújtani a picinek a Feszületnél, és amikor augusztus 20. volt, ugyanis akkor fogant. Ilyenkor mindig azt gondolta mosolyogva: „Az én kicsim születésnapján az egész országban tűzijáték van!”
A bűnbánat, a szomorúság nem akart elmúlni. A kapcsolat viszont négy év után elmúlt annak rendje és módja szerint. Hogy is lehetett volna másként?
Egy évvel később a lány észrevett egy hirdetést a „Ne félj, nem ítéllek el!” című lelkigyakorlatról, ami abortusztól szenvedőknek szól. Érezte, valami csodálatos dolog vár itt rá. Nem tévedett: olyan társaságot hozott itt össze az Úr, ami nem mindennapi. Szinte kézzel fogható volt a szeretet és a megértés a résztvevők között. A lány csodálatos embereket ismert meg itt. Mária és Ferenc, akik a lelkigyakorlatot vezették, szeretettel, megértéssel és bizalommal fordultak feléjük és vették le szép fokozatosan a vállukról a terhet, amiket már évek óta cipeltek.
Ez a lány én vagyok, Melitta.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
