Megmozdul az ország – anyák napja tőlünk kétezer kilométerre

Ugye rögtön a jellegzetes látványosságokra gondolunk, amelyek látogatók ezreit vonzzák? A látnivalók mellett, között, közelében azonban nagyon érdekes emberek élnek, sajátos szokásokkal, érdeklődéssel. Először akkor figyeltem fel Jordániára, amikor hazánkban is turnézott az ismert jordán keresztény kórus, a Fountain of Love Choir. Körbejárta az internetet kedves kisfilmjük, amely az irántunk érzett tiszteletről és szeretetről szól.

Mi köt össze minket ezzel a gyönyörű országgal?  

A turizmusnál is fontosabb összekötő kapocs az oktatás.

A Jordániában praktizáló orvosok nagy része magyarországi egyetemeken végzett. Többen házasodtak magyar lánnyal.

Amikor egy jordániai orvos magyarul beszél, elámul a látogató, de még jobban kikerekedik szeme, amikor kiderül, hogy gyermekei, sőt, unokái is remekül beszélik nyelvünket. Ha pedig magyar dalt hall tőlük, például nemzeti ünnepeinken, meghatódik.

A Jordániában hosszasan tartózkodó magyar diákok lelkesen meséltek nekem élményeikről, jó tapasztalataikról, az első pillanatban szokatlan, aztán természetessé váló életvitelről. Ezek a fiatalok olyan egyetemisták, akik tanulmányaikat egy ideig a fővárosban, Ammanban folytatják.  Mindegyikük azt mondja, a jordán emberek befogadók, segítőkészek, nyitottak és barátságosak. Elegánsan berendezett kollégium és igen magas színvonalú oktatás várja a messziről jött tanulni vágyókat. Vegyes baráti körök alakulnak, amelyek kíváncsiságon, elfogadáson, és előzékenységen alapulnak. Egy szorosabbá vált barátság már családi látogatásokat is jelent, részvételt az ottani családok életében.

Kedves információközlőm, Anna második félévét tölti Ammanban. Jól ismeri már a várost és lakóit. Csodás ez az internet, a Skype: csak húsz centiméterre, mégis kétezer kilométerre vagyunk egymástól, így beszélgethetünk.

– Milyen vendéglátó egy jordániai család?

– Nagyon nehéz szavakba önteni. Úgy fogadnak, mint egy családtagot. Meghívnak bőségesen megterített asztalukhoz, ahol rengeteget kell enni. Mindenki beszél, mégpedig szaporán és hangosan, ez a lehető legjobb nyelvgyakorlás a világon. Folyamatosan kínálgatnak, mintha előzőleg éheztél volna. Rettenetes sértés visszautasítani az ételeket, amelyek nagyon ízletesek, fűszeresek. Van némi hasonlóság az otthoniakkal, de elkészítésük sajátos. Leginkább baromfi- és birkahúsból készül a legtöbb étel, ehhez köretet kínálnak, leggyakrabban kuszkuszt és zöldségféléket. Az édességek is nagyon finomak. Utána teát, kávét, üdítőket adnak, alkoholt nem isznak. A kávé nagyon erős, otthon törökösen főzött kávénak ismerjük.

Kép: Veres Gabriella

– Milyen alkalomból hívtak meg?

– Leginkább a közös otthoni tanulás a program, persze ez nem könnyű, ha előtte gömbölyűre tömnek. Tanulótársaim igen jól beszélnek angolul, ez a közvetítő nyelv köztünk. Így alaposan megdolgoztatom a fejem, amit szeretek, de szükségem van segítségre. Egyik barátnőmmel meséket olvasunk angol és arab nyelven, ez bővíti a szókincsünket. Van, akivel a nehezebb szövegek fordítását gyakorlom. Barátaim meghívásai tehát többet jelentenek egy egyszerű látogatásnál.

Legutóbb az anyák napi családi összejövetelre hívtak el. Ez kimondhatatlanul megtisztelő! Felejthetetlen!

– Anyák napi összejövetel? Mi virágot veszünk az anyukánknak, és szép ajándéktárgyakat készítünk az iskolában. Vajon Ammanban is ilyen?

– Nem! Olyan ceremóniára kell gondolnunk, mint Magyarországon egy lakodalom. Ez nem túlzás! Március 21. valóságos népünnepély. Az egész országot megmozgatja.

Hogy jobban megértsük az ünnep tartalmát, tudnunk kell, hogy a jordán emberek életében is a család az első. A legfontosabb személy pedig az édesanya. Bizony, az édesanya! Az ő szava szent. Hatalmas tisztelet övezi. Ő a megmondóember.

Elképzelhetetlen, hogy valaki ne szóljon tisztelettel az édesanyjához, szemtelenül válaszoljon kérdéseire. Ezért az ünneplése rendkívül fontos! Már az előkészületek is felpezsdítik a várost. Hatalmas a forgalom, nagyobb, mint bármilyen más napon. Pedig itt mindig nagy a tömeg, gyakoriak a dugók. A közlekedési szabályokat sajátosan értelmezik.  A tömegközlekedés szemmel alig érzékelhető, ezért a legtöbben saját autóval vagy taxival közlekednek.

A tortaboltokban, ahol tényleg csak tortát lehet venni, nyüzsögnek az emberek. Ha valaki időben akar vásárolni, érdemes előre rendelni. Az utcán mindenkinek a kezében torta és ajándékot rejtő táska van. Az ajándékok  értékesek, akár drága ékszer, parfüm vagy mobiltelefon is lehet. Az anyagi lehetőségeihez képest mindenki igyekszik gálánsan édesanyja kedvében járni. A nagy napon az édesanyát minden gyermeke köszönti, ez a nap csak az övé. Számtalan gyönyörű dal szól arról, mennyire szeretik gyermekei az édesanyát, milyen hálásak, és személyesen tapasztalom, hogy ez a valóságban is így van.  

A kapcsolat az anyák és gyermekeik között nem formális, hanem kölcsönös szereteten alapuló és erős.

Az ételek ünnepiek, a terített asztal roskadozik a finom falatoktól. Ezeket természetesen nem az édesanya készíti, ő „a vendég”. Együtt esznek – a tortákat is.  Hihetetlen jó és oldott a hangulat, a már jóllakott gyermekek szaladgálnak, a felnőttek kávéznak, beszélgetnek, minden derűs, zajos, családias.

Anna fotója egy húsos fogásról – Kép: Veres Gabriella

– Feltételezem, hogy az iskolákban nem ünneplik őket.

– Dehogynem! Tornacsarnokok, óvodai és iskolai rendezvénytermek telnek meg a becses látogatókkal, ahol leginkább látványos táncos bemutatókat tartanak, muzsikálnak és énekelnek. Külön a kislányok és külön a kisfiúk. Izgatott anyukák ülnek a nézőtéren, és mobillal veszik gyermekeik produkcióját, pontosan úgy, mint nálunk.

Ha szabadban tartják az ünnepélyt, még a kerítésen is  rokonok ülnek, az összes hozzátartozó családtag énekli az ismert dallamokat. Az egész egy felfoghatatlanul nagy színes népünnepély. Boldog vagyok, hogy a részese lehettem!