„Minden harmadik nő gyermektelen, és a többségük sajnálja, ha kifut az időből” – Interjú Dr. Vesztergom Dórával

A WHO felmérése szerint a világon minden hatodik ember termékenységi zavarral küzd. Mit értünk ez alatt az állapot alatt?

Orvosi meghatározás szerint azt, hogy ha egy pár egy éven át rendszeres szexuális életet él, de nem fogan belőle gyermek. Ebben az esetben mindenképp javasolt szakemberhez fordulniuk. A WHO 2023-ban a meddőséget betegségnek nyilvánította, de szerencsére sok esetben átmeneti állapotról van szó, amire megoldást tudunk találni. Ez persze függ a meddőség okától és további tényezőktől.

Ha például a nő már 40 év fölött jár, a helyében egy percet sem várnék az orvoshoz fordulással, mert az életkor a legfontosabb faktor.

Akkor is érdemes kivizsgálást kérni, ha a férfi vagy a nő esetében fennáll olyan korábbi probléma – nőgyógyászati, hormonális zavar, urológiai műtét vagy más veszélyeztető tényező –, amely miatt szeretnék előre tudni, lehet-e gyermekük. Az, hogy e téren minden rendben van-e, bármikor, akár kíváncsiságból is kivizsgálható, a lényeg, hogy a párt együtt, egészben nézzük.

Pontosan kihez érdemes meddőség gyanúja esetén kivizsgálásért, segítségért fordulni?

Olyan szakemberhez, aki nemcsak szülész-nőgyógyász szakorvos, hanem kifejezetten termékenységi és nemzőképességi zavarokra specializálódott. Most már lesz erre külön, a szülészet-nőgyógyászatra ráépülő szakvizsga. Ez egy multidiszciplináris terület, hiszen rendkívül sok – genetikai, nőgyógyászati, urológiai, endokrinológiai – tényező között kell kutakodni. A férfi nemzőképességi zavarral pedig az urológián belül az andrológia szakterülete foglalkozik, mely hormonháztartásbeli és merevedési problémákra is segítséget tud adni.

Statisztikákban olvasható, hogy az utóbbi évtizedben háromszorosára nőtt a meddőséggel orvoshoz fordulók száma. Mi állhat a tendencia hátterében?

Sajnos a világon minden hatodik férfi és nő érintett. Húsz éve körülbelül 20 százalékban voltak a férfiak a felelősek azért, ha nem született gyermeke egy párnak, most már ez az arány majdnem 50 százalék. Az okot valószínűleg az életmódban kell keresni, ami rendkívüli módon befolyásolja például a hormonháztartást. Számít, mit és mennyit eszünk, mikor fekszünk és kelünk, mennyit és hogyan alszunk, illetve mozgunk. Egyre többen küzdenek a túlsúly, az ülő életmód, az ultrafeldolgozott élelmiszerek fogyasztásának káros következményeivel. A környezeti hatások is hozzájárulnak ahhoz, hogy kialakul-e egy párnál meddőségi probléma vagy sem. Az sem mindegy, milyen vegyi anyagok kerülnek a szervezetbe akár már a magzat fejlődése során.

Az, hogy egy nő mit eszik a várandóssága alatt, befolyásolhatja azt is, hogy később az ő gyermekénél előfordul-e termékenységi zavar.

És még mindig korántsem minden vegyi anyag termékenységre gyakorolt hatását ismeri az orvostudomány.

Mennyiben tehető felelőssé az elmaradt várandósságokért a kitolódott gyermekvállalási életkor?

Nőknél egyértelműen tudjuk, hogy a késői gyermekvállalás biológiailag megnehezíti a szülővé válást, ugyanis az életkor előrehaladtával a petefészek természetes öregedésének köszönhetően meddőség alakul ki. Egy 35 évesnél fiatalabb nő esetében egy ciklus (hónap) alatt 30 százalék eséllyel jön létre várandósság. Ugyanennél a nőnél 35 éves kor felett már csak 10–15 százalék eséllyel, míg 40 éves kor után a várandósság létrejötte természetes úton 5 százalékra csökken.

Ezért érdemes fiatalon gyermeket vállalni, amikor még minden harmadik petesejt képes arra, hogy sikeres megtermékenyülést követően egy életképes embrió jöjjön létre, és abból egészséges gyermek szülessen. Negyven felett a terhességek gyakorlatilag fele vetéléssel végződik, úgyhogy ki kell mondanunk: az életkor a legfontosabb tényező, ami befolyásolja, valakinek születik-e gyermeke.

Miért halasztják az emberek mégis egyre későbbre a családalapítást?

Ez nem új jelenség, már negyven évvel ezelőtt elkezdődött a tendencia, gyökerei a társadalmi-gazdasági változásokban, a modern társadalom sajátos szerveződésében rejlenek. Úgyhogy nem foghatjuk a mai fiatalokra, hogy ők azok, akik ne akarnának gyermeket vállalni. Nyáron az OKFŐ HRI készített egy kutatást a Századvéggel kétezer fős reprezentatív mintán a 18–49 évesek körében. Megkérdeztük, ki mikorra tervezi az első gyermekét, és mi az oka az esetleges halasztásnak. Az esetek felében a halasztás fő oka a stabil párkapcsolat hiánya, továbbá a gyermekvállalási tervek megvalósításánál a stabil munkahelyet és a kiszámítható gazdasági helyzetet is a legfontosabb feltételként jelölték meg.

A gyermektelen nők 10 százaléka most már 40 éves kora utánra tervezi az első gyermeke megszületését, ami azt mutatja, hogy hiányoznak az alapvető biológiai ismeretek. Negyven fölött ugyanis sokkal nagyobb az esély arra, hogy nem születik meg a vágyott gyermek, mint arra, hogy igen.

Sajnos a közösségi média is azt sugallja, hogy akár egy 50 éves celeb anyának is születhetnek ikrei, csak azt nem közlik, hogy azok a gyerekek petesejtdonációból születnek, azaz nem azonos a genetikájuk az anyáéval. És azt se feledjük, hogy negyven felett a férfiak nemzőképessége is romlik, több idő kell a fogantatáshoz, ötven fölött pedig bizonyos betegségek – autizmus, bipoláris zavar, skizofrénia – előfordulása gyakoribb a születendő gyermekeknél.

Jól gondolom, hogy a lombikeljárások sikerességét is túlbecsüli a többség?

Valószínűleg mi, orvosok sem kommunikálunk eleget arról, hogy a lombikkezelés eredményességét elsősorban az anya életkora határozza meg. A lombikkezelésen egy 35 év alatti párnál embrióbeültetéssel 30–40 százalék a várandósság esélye. Negyven éves kor felett ugyanannál a nőnél a várandósság esélye 10 százalék alá csökken. Az életkor előrehaladtával gyakrabban jön létre életképtelen embrió, amelyekből nem lesz fogantatás, nem születik gyermek.

Magyarországon még nem engedélyezett a preimplantációs genetikai szűrés, a PGT-A vizsgálat, amely az embrió életképességét vizsgálja. Ha ez a vizsgálat elérhető volna, jóval nagyobb lenne a kezelések eredményessége az életképes embriók beültetését követően. Ehhez egy döntés szükségeltetik az etikai bizottság részéről, én orvosként bízom benne, hogy meg fog születni. Akkor kevesebben választanának külföldi kezelést, de ez már a döntéshozókon, illetve a laborháttér megteremtésén is múlik. Minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy minél kevesebb sikertelenségen át vezessük el a párokat a várandósságig.

A lombikkezelés nem olyan, mint egy műtét, hogy részt veszünk rajta egyszer, és megoldódik a probléma. Több beültetésre, kezelésre kell testileg-lelkileg felkészülni, és minél hamarabb elkezdi egy pár, annál nagyobb az esélye a gyermekre.

Kép

Fotó: Felelősen Magadért Egyesület/Jenei Levente

Mi a helyzet azokkal a nőkkel, akik szeretnének gyermeket, de még nem találták meg hozzá az igazi partnert, a biológiai órájuk pedig ketyeg. Ők nyerhetnek még valamilyen módon időt?

Hogy ne lebegjen a fejük felett Damoklész kardja, létezik az úgynevezett szociális petesejtfagyasztás lehetősége. Ha egy nő 35 évesen még nem találta meg élete párját, de tisztában van azzal, hogy a termékenysége nagymértékben romlani fog, megőrizhető a termékenysége. A petesejtek fagyasztásához gyakorlatilag egy lombikkezelés elvégzése szükséges, amely során a petesejteket nem termékenyítik meg, tehát embrió nem jön létre.

Ha egy 35 évesnél fiatalabb nőnek egy kezelés során mondjuk húsz petesejtjét lefagyasztjuk, reális esélyt kap a későbbi gyermekáldásra akkor is, amikor ez saját petesejttel már nem lenne lehetséges, 40, 45 vagy akár 50 éves korában. Ez lehet ugyanolyan fogódzó, mint a férfiaknak a jogilag már most engedélyezett hímivarsejt-fagyasztás. A nőknél ehhez még jogszabály-módosítás szükséges, az OKFŐ HRI-nél a javaslatot előkészítettük és a minisztérium elé tártuk, bízom benne, hogy elfogadják. Nem jó, ha emiatt is külföldre kell járniuk a pácienseknek.

Ez biztató lehetőségnek ígérkezik. Mibe kapaszkodhatunk még, ha termékenységtudatosság-ügyben pozitívan akarunk a jövőbe tekinteni?

Az edukációba – általános iskolában, középiskolában, egyetemen. A korról, a biológiai időről, arról, hogy akaratlanul is ki lehet csúszni a gyermekvállalásból.

Húsz évvel ezelőtt minden nyolcadik nő volt gyermektelen, jelenleg minden harmadik az. A kutatások szerint a gyermektelenség oka az esetek 10 százalékában tudatos döntés, 10 százalékban meddőség áll a háttérben, ám az esetek 80 százalékában a gyermekvállalás elhalasztása az ok.

A késői gyermekvállalás miatt egyrészt lecsökken a gyermekvállalási tervek megvalósításához szükséges idő, másrészt romlik a fogamzóképesség. A gyermektelenül maradó nők sajnálják, hogy kifutottak az időből, és azt, hogy nem voltak kellően tisztában az életkor jelentőségével. Úgyhogy minden szinten fontos erről beszélni, ha pedig mégis kitolódik a gyermekvállalás, minden orvosi segítséget meg kell adni, mert például az említett petesejtfagyasztás ugyan nem garancia a későbbi gyermekáldásra, mégis hozzájárulhat ahhoz, hogy kevesebb nő maradjon gyermektelen, ez ma már nem science fiction. Alapvető orvosi kötelességünk, hogy azt a párt, aki gyermeket szeretne, segítsük, és minden olyan lehetőségekhez hozzájuttassuk, amely növeli a sikeres várandósság esélyét.

A tudatosság tekintetében pedig azt tapasztalom, hogy már elindult egy pozitív folyamat. Mi az adatokkal nem sokkolni szeretnénk, de nehéz ennél finomabban átadni az üzenetet, amikor még a dohányzás, az elhízás vagy a nem megfelelő alvás általános élettani hatásaival sincsenek sokan tisztában. De azt hiszem, a már elindult tudatossághullám Magyarországot is elérte, és lesz kedvező változás, csak segíteni kell, kijelölni az utakat ebben a nagy információrengetegben.

A cikk a Felelősen Magadért Egyesület támogatásával készült.