Maureen O’Hara, az első ír szupersztár Hollywoodban, aki John Wayne egyetlen nőbarátja volt
Az első ír szupersztár volt Hollywoodban, aki énekesnőként, üzletasszonyként és – a férfiak uralta álomgyárban – erős, bátor, intelligens nőként is mindenkiből elismerést váltott ki. Az első ír, aki úgy lett amerikai állampolgár, hogy ír útlevelét is megtarthatta; az első színésznő, aki rágalmazási pert indított egy bulvárlap ellen, és még légitársaságot is vezetett. Maureen O’Hara a saját szabályai szerint játszva bűvölte el a világot, és korát megelőzve állt ki önmagáért. Vörös hajkoronája és kifejező, smaragdzöld szemei – vagyis a külső szépsége – mögött megannyi belső érték rejlett.
Vörös és merész
Maureen – akkor még – FitzSimons 1920 augusztusában született hatgyermekes művészcsaládba, a később Dublin elővárosává váló Churchtownban. A família művészi vénáját jelzi, hogy csak egyetlen testvére akadt, aki nem került a filmszakma közelébe, ő apácának állt. A kislány viharos történelmi miliőbe érkezett: az Ír Köztársaság kikiáltása és a függetlenségi háború idején az „egyenlő jogokról és esélyekről” szólt minden, ami talán Maureen egész életére kihatott. Jó fizikai képességű gyerek volt: focizott, úszott, lovagolt, az átlagosnál robusztusabb testalkata miatt „bébielefántnak” is becézték (gúnyolták?). Az egyetlen vörös hajú gyermek volt a családban, ezzel is kitűnt – na, és azzal, hogy: „A fegyelemmel hadilábon álltam. (…) Ha egy tanár pofon vágott volna, én meg is harapom. Azt hiszem, merész, rossz gyerek voltam, de így volt izgalmas” – emlékezett később gyermek önmagára.
Édesapja, Charles a ruhaiparban dolgozott, mellette a Shamrock Rovers futballcsapatának vérmes szurkolója volt, amiben kislánya is követte: minden meccsre kiment, még takarítóként is dolgozott a stadionban. Kötődését jól mutatja, hogy később, már befutott színésznőként zöld-fehérbe öltözve maga fogadta a Shamrock csapatát a Los Angeles-i reptéren, amikor a gárda 1967-ben meghívást kapott az első, történelmi tengerentúli fociszezonra. Maureen szoprán hangú édesanyjától, Marguerite-től gyönyörű énekhangot örökölt, és nagy álma volt, hogy ő is operaénekes legyen. Színpad közelébe nem kisebb helyen, mint a dublini Ír Nemzeti Színházban került, ahol előbb díszleteket festett, majd 16 évesen már díjat nyert A velencei kalmár egyik szerepében. Meghívták egy kameratesztre is, amely borzalmasan sikerült – „Úgy néztem ki, mint Mata Hari”, mondta az erős sminkjére utalva. Későbbi mentora, Charles Laughton színész mégis meglátta benne a lehetőséget, és eljuttatta Hollywoodba.
Karrierje indulásakor változtatta O’Harára a nevét, mert az eredetit senki sem tudta helyesen leírni.
Igaz barátság A nyugodt férfival
Még Amerikába költözése előtt titokban férjhez ment George H. Brown brit producerhez, akivel az első O’Haraként forgatott filmje, a Jamaica Fogadó (1939) forgatásán ismerkedett meg, ám a házasságot a következő évben érvénytelenítették. Néhány közepes film után Maureen karrierje a Hova lettél, drága völgyünk? (1941) című mozival váltott át sikersztoriba. Igaz, viharos kapcsolata is ekkor kezdődött a film rendezőjével, John Forddal, akinek további négy filmjében is szerepelt. Ford azonban nem bánt vele kesztyűs kézzel, volt, hogy a kollégái előtt is megütötte őt, így nem sokáig voltak együtt. A művésznő rövidesen Will Price rendezővel kötött házasságot, aki pedig alkoholista volt, ám e boldogtalan frigyből született 1944-ben Maureen egyetlen gyermeke, Bronwyn lánya. Price-tól 10 év után elvált, amikor filmes karrierje már szárnyalt.
1946-ban folyamodott amerikai állampolgárságért, amelynek feltételéül szabták, hogy esküdjön fel Nagy-Britanniára, erre azonban nem volt hajlandó.
„Ír vagyok. Nem fogok hűséget esküdni Nagy-Britanniának, mert nem tartozom hűséggel Nagy-Britanniának. (…) Ír vagyok, és Írországhoz vagyok hűséges” – indokolt. Az ügy végül bíróság elé is került, ahol elnyerte a jogot arra, hogy ír és amerikai állampolgárként is elismerjék.
A Csoda a 34. utcában (1947) sikere után 1950-ben John Wayne-nel forgatta a Rio Grande című westernt, majd 1952-ben Írországban egyik ikonikus filmjüket, A nyugodt férfit. Egymás életének is fontos szereplői lettek: összesen öt filmben játszottak együtt, mind az ötben férjet és feleséget alakítottak, és mind az ötben legalább egy rövid időre eltávolodtak egymástól. A valóságban Wayne haláláig barátok maradtak, O’Hara otthonában volt egy „John Wayne-szárny” is, a férfi mindig ott aludt, amikor meglátogatta őt. John Maureent az egyetlen nőbarátjának tartotta.
„Színésznőként azt kívánom, bárcsak minden színész jobban hasonlítana rá – emberként pedig azt, hogy bár mindenki olyan őszinte lenne, mint ő” – mondta Maureen Johnról.
A „Herceg” becenevű színészlegenda a halálos ágyából televízión még látta, amint Maureen kérvényezte számára az USA Kongresszusától a Kongresszusi Aranyérem kitüntetést, amit egyhangú szavazással meg is kapott. Ekkor már 1979-et írtunk, addigra az 59 éves O’Hara életében is sok minden történt.
1957-ben például merészen szembeszállt a bulvársajtóval, amiért aktuális randevúpartneréről, Enrique Parra Hernandez mexikói ügyvédről és róla szaftos anyagot közölt a The Confidential magazin. A rágalmazási ügy peren kívüli egyezséggel rendeződött, mert O’Hara igaza bizonyosodott be. Ő közben már az énekesi karrierjére koncentrált, két albuma is megjelent. 51 évesen bejelentette: visszavonul a filmezéstől, és 20 éven át valóban nem is forgatott.
Boldog évek után sikeres évek
Ennek az volt az előzménye, hogy 1968-ban megtalálta a boldogságát, amikor hozzáment Charles Blair tábornokhoz, akit a családja barátjaként régóta ismert. Ekkor új karrierje kezdődött: főállású feleségként.
Azt mondják, Blair egy kicsit azt a karaktert testesítette meg a való életben, aki John Wayne volt a filmvásznon: a légierő férfias pilótája, számos hihetetlen repülési rekorddal a háta mögött.
Maureen 1973-tól a férjével együtt egy menetrend szerint közlekedő légitársaságot vezetett a Karib-térségben, emellett a The Virgin Islander című folyóirat tulajdonosa és kiadója lett, saját havi rovattal „Maureen O'Hara mondja” címmel. Blair azonban 1978-ban repülőgép-balesetben elhunyt, ezzel Maureen legszebb évei is véget értek – ráadásul 9 hónapon belül elvesztette a barátját, John Wayne-t is. Ekkor lépett elő légitársaságuk, az Antilles Airboats elnök-vezérigazgatójává, az első nő lett az Egyesült Államokban, aki ilyen pozícióba került. Az írországi, glengarriffi nyaralójukban is újra sok időt töltött, jótékonykodott, golfversenyeken, divatbemutatókon vett részt.
Az életéről szóló későbbi dokumentumfilm rendezője, Brian Reddin mesélte, hogy egy glengarriffi kocsmában ülve egyszer csak meglátta az utcán sétálni az akkor körülbelül 70 éves művésznőt. A csapos figyelmeztetése ellenére, hogy ne zavarja, odasietett hozzá, mire a nő nem akarta elhinni, hogy egy ilyen fiatal fiú bármit is tudhat róla. Ezért leültek beszélgetni, s a következő három órában Brian minden információját és rajongását felfedte Maureen előtt, aki ezt a találkozást később még az unokájának is elmesélte. Utóbbi így adhatott engedélyt – már nagymamája halála után – az említett dokumentumfilm elkészítésére a férfinak. Maureen közben 1991-ben, 71 évesen még visszatért a vászonra Chris Columbus Mama pici fia című mozijában, John Candy oldalán.
Utolsó filmes munkáját 2000-ben, 80 évesen stílszerűen Az utolsó tánc címmel jegyezte, majd 95 éves koráig visszavonultan élt.
Sosem feledte, honnan indult, mindvégig „kemény ír lánynak” tartotta magát. Életéről rendre igen érett gondolatokat fogalmazott meg. „Mindig is azt hittem, a leglenyűgözőbb tulajdonságom a belső erőm, amit könnyen meg tudok osztani a közönséggel. Nagyon jól érzem magam a bőrömben. Sosem gondoltam, hogy a külsőmnek köze lenne a sztárságomhoz, mégis úgy tűnik, bizonyos szempontból köze volt” – elmélkedett egyszer. „Hogyan is élhetne bárki ilyen csodás életet, mint én, ha nem létezne az isteni útmutatás?” – tette fel a kérdést egy másik alkalommal.
Maureen O’Hara 2014-ben Oscar-életműdíjat kapott, a karrierre vágyó fiataloknak pedig ezt üzente: „Ha igazán akarjátok, járjatok utána – és tanuljatok meg helyesen beszélni, az Isten szerelmére!” A színésznő földi maradványai 2015 óta Blair tábornokéi mellett nyugszanak a virginiai Arlington temetőjében.
Érdekességek Maureen O’Haráról
Diplomát fiatalon a londoni Guild School of Music-ban szerzett, díszdoktori címet 1988-ban az írországi Galway-i Egyetemtől kapott.
A világ öt legszebb nője közé is beválasztották, és a „Technicolor királynőjének” is nevezték, aminek nem örült, mert ez a külsejére helyezte a fókuszt.
Nyíltan kritizálta a szereposztó díványt „üzemeltető” filmmogulokat. Ha ma élne, a #MeToo mozgalomnak is élharcosa lenne, feltételezik róla.
A forgatásokon képes volt olyan fizikai bravúrokat véghezvinni, amelyeket a legtöbb színésznő meg sem mert kísérelni, a vívástól az ökölvívásig.
Az 1940-es években egyike volt azon színésznőknek, akiket meghívtak a Fehér Házba vacsorára. Közvetlenül Franklin D. Roosevelt elnök mellett ült.
Hat filmben játszott együtt a legendás Anthony Quinn-nel.
Három filmjét jelölték a legjobb film Oscar-díjára, ezek közül a Hova lettél, drága völgyünk? nyert is.
Havannában találkozott Ernesto „Che” Guevarával. „Kevésbé volt zsoldos, mint szabadságharcos” – mondta róla.
2004-ben Szent Patrik napján adta ki „Tis Herself: A Memoir” (Ő maga) című könyvét. A New York-i 34-ik utcai Macy's áruházban dedikálta, amely 57 évvel korábban a Csoda a 34. utcában című film helyszíne volt.
Időskorában unokájával, Conorral élt együtt Boise-ban, Idaho államban. Két dédunokája is született.
Források:
irishtimes.com, irishcentral.com, womensmuseumofireland.ie, britannica.com, belfasttelegraph.co.uk, imdb.com
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Van egy szoknyám is, azt viselem majd a temetésén” – Az Oscar-díj-rekorder Katharine Hepburn nem csak csípős humoráról volt híres
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
