A Nemzeti dal eredetileg máshogy buzdított – Ami kimaradt a forradalmárokról a törikönyvből

Petőfinek és Jókainak saját billiárddákója volt a Pilvaxban

A márciusi ifjak világmegváltó eszméiket közösségi média híján a kávéházakban osztották meg egymással. A bécsi forradalom hírére is azonnal összegyűltek kedvenc helyükön, a Fillingerben. Ha úgy érzed, hogy most közbevágnál, és azt mondanád, hogy „de hiszen a szabadságharcosok a Pilvaxban találkoztak!”, akkor igazad lenne, mert a két hely egy és ugyanaz. A nyitást követően a kávéházat 1842-ben vette át Pilvax Károly, néhány évvel később pedig Fillinger János kezdte bérelni, ezért emlegetik mindkét néven.

Voltak, akik olyan sokat tartózkodtak ott, hogy még a leveleiket is oda címezték, Petőfinek és Jókainak pedig saját billiárddákója volt a Pilvaxban.

A fiatalokat nem vetette fel a pénz, ezért nem csoda, hogy odaszoktak, ahol a kávé mellé ingyen reggeli is járt. Petőfi kedvenc étele állítólag a deákkenyér volt, amely édes, magvas-gyümölcsös püspökkenyérszerű péksütemény. A reggeli menü kedvelt fogása volt – főleg az árérzékeny fogyasztók számára – az előző napi péksütemény habos tejbe mártogatása. Aki meleg, sós reggelire vágyott, az kolbász és virsli között választhatott, előbbiből állítólag a Nemzeti dal költőjének a tormás, fokhagymás volt a kedvence.

Rajta magyar – a Nemzeti dal azon az esős tavaszi napon

Gracza György Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története című könyvében arról ír, hogy a Nemzeti dal eredetileg nem is úgy kezdődött, hogy „Talpra magyar!”, hanem úgy, hogy „Rajta magyar!”. Amikor Petőfi elővette a papírt, rajta a verssel, egyik barátja, Szikra Ferenc jurátus véletlenül megpillantotta a költemény kezdő sorát: „Rajta magyar, most vagy soha!”.

„Barátom” – szólt a költőhöz Szikra –, „előbb talpra kell állítani a magyart, azután: rajta!” – írja Gracza.

Másnap, 1848. március 15-én, szerdán már korán a Pilvaxban gyülekezett az ifjúság. A korabeli időjárási napló szerint Budapesten felhős, csapadékos volt az idő, „a lombfakasztó tavasznak még sehol semmi nyoma” nem volt. „Havas eső esett, mely nyomban locspocscsá olvadt”, de „az ifjakat a rossz időjárás sem tartotta vissza a cselekvésben” – elevenítette fel az akkori időjárási viszonyokat a kötet szerzője.

A márciusi ifjak és Laborfalvi Róza mentőakciója

Miközben a 12 pontról egyeztetettek, Vachott Imre, a Pesti Divatlap szerkesztője felhívta Irinyi János figyelmét arra, hogy a politikai foglyok szabadon engedését is bele kell venni a nemzet kívánságai közé. Március 15-én a Nemzeti Múzeum előtti nagygyűlést követően a tömeg a budai várba ment, hogy kiszabadítsák Stancsics Mihályt, akit azért börtönöztek be, mert írásaiban a sajtószabadságot és a parasztok terheinek eltörlését követelte. Miután kiszabadították Mihályt, aki még aznap a forradalom tiszteletére Táncsicsra változtatta a nevét, az ifjak kifogták a lovat az őt szállító kocsiból, és maguk húzták vissza őt Pestre.

A Nemzeti Színházban aznap este a Bánk bánt játszották, és szerették volna, ha Táncsics lenne az est díszvendége, ő azonban nem tudott eljönni a színházba. Először az jutott eszükbe, hogy dublőrt alkalmaznak, Petőfi és Vasvári már javában készítette fel a szerepre az ál-Táncsicsot, de a tömeg olyan hangosan követelte az írót, hogy Jókai már nem tudott tovább várni, és bevallotta az igazat. A közönség csalódottan zúgolódni kezdett, a megmentő szerepébe pedig Laborfalvi Róza lépett, aki aznap Gertrudis szerepét játszotta. Levette kokárdáját, és Jókai mellére tűzte, a függöny pedig ebben a percben gördült fel. Tapsban és éljenzésben tört ki a nézőtér.

Amikor Jókai szóhoz jutott, ezt mondta: „Polgártársaim, Táncsics barátunk nincs itt. Otthon van a családja körében. Engedjétek a szegény vak embernek a viszontlátás örömeit élvezni.”

Arra utalt, hogy Táncsics rég nem látott feleségével tölti éppen az idejét.

Kossuth Lajos és a szolidaritás

Solidarity! Szolidaritás! Ez a kifejezés a modern civilizáció egyik alapköve. Azok a politikusok pedig, akik naponta használják angol nyelvű felszólalásaikban, nyilatkozataikban Brüsszelben, Londonban, New Yorkban, Washingtonban, még csak nem is tudják, hogy az elterjedését valószínűleg Kossuth Lajosnak is köszönhetik, aki az 1850-es években tett angolszász körútja miatt a kor legismertebb és egyik legünnepeltebb magyarjává vált. Peter Sherwood szerint a magyar hazafi az 1851 október-novemberében, tömegek előtt tartott és a sajtóban közzétett beszédeivel lényegesen hozzájárult a solidarity/solidarity of the people kifejezések széleskörű használatához.

November 3-án például mintegy 200 ezer ember fogadta Kossuthot a londoni Copenhagen Fields-ben, ahol a független Magyarországgal való szolidaritásra hívta fel a figyelmet.

Kép

Kossuth Lajos szobra – Forrás: Hungarikumokkal a világ körül

A nyelvész leírja Kossuth Lajos és az angol solidarity szó története című tanulmányában, hogy a szót ugyan nem a forradalmár találta ki, mert az a francia nyelvből lett átemelve, de angol formáját már első angliai látogatásakor szorosan Kossuthhoz kötötték, amerikai körútjai folyamán pedig többek számára egészen összeforrhatott a nevével. A szerző szerint a francia nyelvben már a 18. század óta használt solidarité szóval Kossuth 1849-ben találkozhatott.

Fegyverek és gettó a St. Louis-i Kossuth Lajos utcában

A nagy magyar hazafi szobra áll egyébként a louisianai FBI-központtal szemben, ahol egykor nagy tömeg előtt beszélt, derült ki Kurucz Dániel Képmásnak adott interjújából nemrég, aki azt is hozzátette: „A két operatőrünk St. Louisban is forgatott a Kossuth utcán, mire egy fekete srác rájuk dudált: »A gettóról forgattok?«. Erre elmondták neki, kiről nevezték el az utcát. Ő egy fegyvert mutogatva mondta, hogy ez az állam legveszélyesebb utcája, de amúgy köszöni szépen, most végre elmondhatja mindenkinek, ki az a Kossuth Lajos!” – emlékezett vissza a beszélgetésben a világutazó műsorvezető.

Szabadság! Szerelem! 自由, 爱情 – Petőfi Sándor ma is népszerű Kínában

Petőfi költészete Kínában középiskolai tananyag, műveit több mint 250 ezer példányban adták ki, Sanghajban szobrot állítottak neki, legnépszerűbb verse az ázsiai országban pedig a Szabadság, szerelem.

A költő megismertetésében kulcsszerepe volt Lu Hszün irodalomtudósnak, aki 1907-ben elemezte a Nemzeti dalt és a Szabadság, szerelem című verset, sőt részleteket is bemutatott belőlük.

Szakértők szerint nemzeti költőnk azért válhatott ennyire népszerűvé, mert forradalmi költeményei illeszkedtek az 1920-30-as évek modernizációs törekvésű értelmiségének érzelem- és gondolatvilágába.

Forradalmárok szerelmének gyümölcse

Nem tudhatjuk, hogy március 15-én hogyan telt Szendrey Júlia és Petőfi Sándor minden perce, de az biztos, hogy fiuk, Petőfi Zoltán rá kilenc hónapra, 1848. december 15-én született.

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

További felhasznált források:
Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története
Nyáry Krisztián: Fölébredett a föld
National Geographic; 
Jókai Mór: A tengerszemű hölgy; 
Foodyny.hu