„Már majdnem tíz éve csak szoknyában járok, nincs is igazi nadrágom” – Egy szoknyagyáros hippi

Kocsis Angéla, a Kétfecske alapítója magyar–lengyel szakos bölcsészként diplomázott. Közösségépítő, kézműves játszóházvezető, textil-újrahasznosító és női szabó munkái révén kezdi egyre tágabb körben megismerni a szakma és az ország. A környezettudatosság az ő életébe nem a trendekkel érkezett, számára ez a hagyományőrzés egy formája. 

Angéla a falusi élet körforgásos gazdálkodásában nőtt fel, ahol nem termeltek szemetet, mindent felhasználtak, megjavítottak, átalakítottak. 

A kézzel alkotás örömét is gyerekkorából hozza magával. „Varrni, kötni, horgolni, zoknit stoppolni gyerekkoromban nagymamámtól tanultam. Mindig is érdekelt a kézimunka, a kézművesség” – mondja.

Átadni a kézzelfoghatót

Ezekhez az értékekhez nyúl vissza, miközben tudását a legifjabb generációknak is átadja, és magát is folyamatosan fejleszti. Tanfolyamokra jár, technikákat tanul, képesítéseket szerez. Az egyetem alatt Lengyelországban járt ösztöndíjjal. Itt találkozott egy karitatív szervezet tevékenységeivel, akik szociálisan hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkoztak. Ez adta az ihletést arra a közösségi munkára, amit hazatérése után testvérével kezdtek el. Az általuk alapított hagyományőrző egyesületben több száz programot szerveztek Mosonszolnokon, a szülőfalujukban, ahol Angéla azóta is él. A közösségépítő tevékenységek között volt családi és gasztroprogram, táncház, kézműves foglalkozás és más hagyományőrző események. 

A Retextil Alapítvánnyal való találkozása is egy ilyen közösségi programhoz kapcsolódik, 60 ember részvételével faluszőnyeget készítettek használt ruhákból. A Mosonszolnok térképét ábrázoló 12 négyzetméteres szőnyeg a RugArtFest Kortárs Szőnyegtervezők Fesztiváljáig is eljutott. Mosonmagyaróváron már úgy hozta létre a Bohém Tanya Közösségi Műhelyt, hogy hatékonyan összekapcsolta benne a kézművességet, az újrahasznosítást, a gyerekekkel való foglalkozást és a közösségépítést. 

Kézműves játszóházként ismertté vált foglalkozásain pedig egészen új valóságot mutat a képernyőkön szocializálódó generációknak: „Szeretném őket »kihúzni« az online térből, valódi együttlétet, valódi beszélgetéseket kínálok. 

Célom megtapasztaltatni a játék, az alkotás, a két kézzel végzett munka örömét; azt, hogy a világ nem gombnyomásra működik. 

Hogy éljék át azt az örömöt, hogy hasznos, amit csinálunk, hogy van értelme és kézzelfogható eredménye a munkánknak, ezáltal a létünknek. Hogy nemcsak egy nagy gépezet apró csavarjai vagyunk, hanem hatással lehetünk a világra...” Mindeközben a gyerekek ­játsz­va, szórakozva tanulják meg az újrahasznosítás alapelveit és őseik kézműves technikáit, mint a horgolás, kötés, fötrés, szövés, fonás, hurkolás, varrás, csomózás.

Kép

Kép: MTVA / Gaál Anikó

Napsugárruha és társai

A magát környezettudatos szoknyás nőként meghatározó édesanyával tavaly nyáron, a #viseljszoknyát kampányom apropóján beszélgettünk először. Ő azóta megcsinálta a szoknyagyar.hu oldalt, ahol újrahasznosítással készített, egyedi szoknyáit értékesíti Kétfecske márkanév alatt. Mosolyogva meséli, hogy annak idején rengeteg lánynévvel is készült, és mivel neki fia született, ezeket a lányneveket most a szoknyafazonok kapták meg. A Szoknyagyár elnevezés is egy izgalmas geg, hiszen ahogy ő mondja nevetve: „Ez tulajdonképpen egy manufaktúra, de mivel manapság mindenki azt csinál, én meg hippi vagyok, nem vagyok hajlandó így hívni.”

Angéla nevével már találkozhatott a nagyközönség, amikor A Dal című televíziós műsorban Hegedűs Bori énekesnő az általa készített környezettudatos, újrahasznosított ruhában lépett fel. 

Ez nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló vállalás volt, hiszen Bori minden egyes továbbjutásakor ugyanazt a ruhát vette fel, amit Angéla újrahasznosított textilekkel épített tovább adásról adásra. 

„A Napsugárruha elődje egy térdig érő, puffos, háromnegyedes ujjú indiai ruha volt, egy száz forintért beszerzett second hand darab. A formájában nem volt semmi izgalmas. A csodás élénk, meleg szín, a valódi selyem alapanyag, a díszítés volt az, amibe mind beleszerettünk” – meséli Angéla. – Egyértelmű volt, hogy a ruha legnagyobb értéke a díszítés, amit változatlan formában meg kell hagyni.” 
Hogy semmi ne vesszen kárba, Angéla az egész ruhát Borin rakta, fűzte, tűzögette össze. Mind a mai napig ez a kedvenc alkotási módja, amikor valaki rábízza magát, és a női alakon állítja össze az újrahasznosításra váró anyagokból álló csodaruhát. Készített már így menyasszonyi ruhát régi ágytakaróból és függönyökből, vagy éppen menyecskeruhát tudatosan válogatott textilkészletekből.

Minden darabnak története van

A szoknyagyar.hu ötletét több tényező adta: a tánc­házas múlt, a Bohém Tanya hatalmas és folyamatosan bővülő, újrahasznosításra váró készlete, a Kétfecske misszió terjesztése és a szoknyaviselés személyesen megtapasztalt, jótékony hatásai. „Már majdnem tíz éve csak szoknyában járok, nincs is igazi nadrágom… Egyszer valahogy nyár közepe felé vettem észre, hogy már hónapok óta szoknyát hordok. Aztán így maradtam télen-nyáron, mert egyre jobban éreztem magam benne. Azelőtt nagyon felfázós voltam, derékmelegítők garmadáját próbáltam a nadrágjaimhoz. Mióta csak szoknyákat viselek, a derekam, a medencém védve van, sose fázok fel, semmilyen évszakban.”
Angéla a rétegek nagy szerelmese, a szoknyáit is így alkotja meg, hogy bátran húzhatjuk egyiket a másikra, ahogy a táncos szoknyák és a népviseletek kultúrájából ismerhetjük. A fazonokat úgy találta ki, hogy a fenntartható ruhatár elveihez igazodva egy-egy darabot nemcsak többször, hanem többen is viselhetünk: 

„A legtöbb Kétfecske szoknya gumis derekú, ezért két, három, sőt négy mérettartományt is átölel, lehet nyugodtan kölcsönadni, cserélgetni egymás között, hordhatod a tesóddal, a barátnőddel, az anyukáddal közösen.” 

„Ha már nincs szükséged rá vagy meguntad, könnyen továbbadhatod.”

A Szoknyagyárban kapható ruhákat, kiegészítőket újrahasznosított alapanyagokból, használt ruhákból, lakástextilekből, fel nem használt anyagokból készíti. Így nincs két egyforma darab sem, minden egyedi és mindegyiknek története van, amit Angéla az oldalon a termék leírásában el is mesél. Ezt a történetet írhatják tovább a vásárlók, akik elkötelezettek a körforgásos életmód iránt, és örömmel viselik az így megalkotott szoknyákat. Mert egy fecske nem csinál nyarat, de ha minél többen csatlakozunk, eljön a nyár is. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>