Majdnem

Több mint 200 000 levezetett kilométer van mögöttem, és majdnem összenőttem azzal az autóval, amiben most is ültem.

Nagyon jó látási viszonyok között, jókedvvel hajtottam a gyerekekkel hazafelé egy vasárnap délelőtti séta és cukrászdázás után. Az úttest előttem messze-messze jól belátható volt. Majdnem jól belátható. Lendületesen megkezdtem egy nagyon lassú kisteherautó előzését, amikor mégiscsak ott robogott szembe velem egy kisbusz. Majdnem késő lett, mire észrevettem.

Elkaptam a kormányt, vissza a kisteherautó mögé. De az olyan lassan ment, hogy majdnem belerohantam. Fékeztem, de közben elhúztam a kormányt a padka felé, ahol a csúszós, saras, füves felületen megcsúszott az autó. Majdnem kézben tudtam tartani az irányítást, de a menetstabilizátor visszarántott az úttest felé. Furcsa szlalomozásba kezdett a kocsi. Majdnem belecsúsztam a teherautóba, de sikerült ismét a padka és a padján túli lejtős, füves árok irányába kormányoznom, majd előbb farral, majd orral is belecsúsznom és néhány méter után megállnom.

Élesen emlékszem a pillanatra, ahogy az árok alján állva leállítom a motort és lekapcsolom a fényszórókat. Visszavettem az irányítást. Majdnem. Szinte hihetetlen volt, alig valószerű, hogy az autó a kerekein áll, épségben vagyunk, ki tudunk szállni, egymásra tudunk nézni a gyerekekkel, meg tudom őket ölelni. Túléltük.

Felhívtam a férjemet, az édesapámat megkértem, hogy jöjjön értünk (ő volt közelebb), és közben többen is megálltak, csodálkoztak. A kisbusz, akibe majdnem belerohantam a meggondolatlan előzés következtében, visszajött, egy középkorú pár ugrott ki ijedten a kocsiból, azt hiszem, nagyon megkönnyebbültek, hogy nem esett bajunk. Összeszedtük a bevásárlás romjait a csomagtartóból – kiszakadt és mindent beborított a liszt, összetört a tojás – de rejtélyes módon két üveg alkohol sértetlenül túlélte.

Megállt egy fiatalember, egy autószerelő, a szemembe nézett, és azt mondta, ki tudja szedni a kocsit az árokból. Tudtam, hogy ki tudja szedni, azonnal elhittem neki, és mások segítségével meg is tette. Édesapám kíséretében, de saját keréken, szép lassan hazavezettem. A kocsinak majdnem semmi baja nem lett. Csak a két jobboldali felniben van olyan nyolcas, mint egy biciklikerékben, erősen szitál a kormány.

A pánik akkor tört ki rajtam, amikor hazaértünk. A kocsi kereke is csak otthon, a garázsban eresztett le. Mondom, össze vagyunk nőve.

A kamasz fiam még néhány elismerő szóval megpróbált megnyugtatni, az ügyességemnek tudva be, hogy nem maradtunk ott. Mert majdnem ottmaradtunk, még ha ennyire nem is látszik a végeredményen.

Majdnem, de mégsem. Paraszthajszál a különbség.

Vezessetek óvatosan!

Család, kultúra, zarándoklat, természetjárás, vállalkozás, kommunikáció - Molnár-Bánffy Kata Instagram posztjait is érdemes megnézni, a profilja ITT érhető el.