Lomtalanítás, harangok, csókok, szőlőszemek – Négy kontinens, négy újévi szokás
Tudtad, hogy nem minden nemzet koccint éjfélkor pezsgőspohárral szilveszterkor? Sőt a lencseleves és a malacpogácsa sem evidencia. Kocsis Anett utánajárt, milyen eltérő szokások és babonák uralkodnak szilveszter éjszaka és az év első napján a világban.
Afrikai minimalizmus, avagy semmi fölöslegeset az új évre!
Afrika színes etnikai összetétele rengeteg különböző babonát és újévi szokást von maga után, így rendkívül nehéz pusztán egyet kiválasztani, azonban úgy tűnik, a Dél-afrikai Köztársaság megnyerte a világ legveszélyesebb újévi babonáinak versenyét.
A magyar hagyomány szerint az új év első napján semmit sem szabad kidobni a házból, ezzel ellentétben a johannesburgi lakosok szélsőségesen más véleményt képviselnek. Johannesburgban ugyanis az a szokás uralkodik, hogy semmit sem szabad átvinni az új évbe, ami fölösleges. Ezt persze lehetne metaforikusan is értelmezni, azonban Afrikában szó szerint veszik, vagyis mindentől megszabadulnak, ami lom és kacat.
Elképzelhetnénk idillikus bolhapiacokat vagy kirakodóvásárokat szilveszter napján, de a valóság mást mutat.
Johannesburgban ugyanis a hagyomány szerint a fölöslegessé vált tárgyaktól egyedi módon szabadulnak meg, mégpedig az ablakon keresztül dobják ki a kisebb bútordarabokat, konyhai eszközöket, használati tárgyakat vagy a megunt ruhákat és a gyerekek lestrapált játékait.
Ez a gyakorlat potenciálisan veszélyes a járókelőkre és az utcán parkoló járművekre nézve is, ezért a hatóságok egyre inkább próbálják visszaszorítani, ugyanis számtalan példa volt arra, hogy valakit eltalált egy kopott lábas vagy egy használatból kivont turmixgép. Ma már néhány közösség biztonságosabb alternatív ünneplési formákra váltott, például eladományozzák a felesleges, mégis jó állapotban lévő tárgyakat, vagy közös ünnepi eseményeket szerveznek, ahol egymás közötti adásvétel történik, így egy kis bevétellel is számolhatnak a résztvevők.
A balesetveszély miatt manapság már büntetik ezt a szokást, így az ablakon keresztül történő lomtalanítást felváltották a színes karneválok, ünnepi felvonulások.
A buddhista harangok 108 ütése Japánban
A 108 harangütés, avagy a Joya no Kane az újévi ünnepek egyik legszimbolikusabb és legjelentősebb buddhista szertartása, amit az év utolsó napján, december 31-én tartanak a templomokban. A 108 harangütés hitviláguk szerint az emberi létezést megnehezítő vágyakat és szenvedéseket, azaz a klesákat szimbolizálja.
Úgy vélik, az embereknek 108 ilyen negatív érzelmi vagy szellemi kötöttsége van, például a düh, az irigység, a büszkeség vagy a tudatlanság.
A harangütések során ezeket a létezést nehezítő bűnöket próbálják száműzni, hogy az emberek megszabadulhassanak a szenvedésektől, és tiszta lélekkel kezdhessék a következő évet. Japánban ez a hagyomány mély, kulturális gyökerekből fakad, és még azok számára is fontos spirituális pillanatot jelent, akik nem kifejezetten vallásosak.
Bár a hagyomány alapjai változatlanok, a modern Japánban néhol kisebb, szimbolikus ceremóniákat is tartanak, és egyes templomok a turisták számára is megnyitják ezt a meghitt, bensőséges szertartást, hogy szélesebb körben népszerűsítsék a szokást. Ez a rituálé egyfajta közösségi élményt is nyújt, amely a múlt, a jelen és a jövő szimbolikus összekapcsolását ünnepli.
Az Amerikai Egyesült Államok és a nagy New York-i Ball Drop
A mainstream szokások vizeire evezve jöjjön a Ball Drop, ami az egyik legikonikusabb újévi esemény a világon, és nem csak a hollywoodi filmek szilveszteri jeleneteiből lehet ismerős, hiszen évente több százezer turistát vonz New York városába.
Ha a Ball Drop hagyományának kezdeteit akarjuk feltárni, akkor egészen 1907-ig kell visszamennünk az időben, ugyanis ekkor szervezték meg először ezt az eseményt a One Times Square épület tetején. A Ball Drop-ot először Adolph Ochs, a The New York Times hajdani tulajdonosa szervezte meg, az épületben tartott szilveszteri tűzijáték-sorozat mellé, azzal a nem titkolt céllal, hogy népszerűsítse a Times-t és annak új főhadiszállását, miközben az épületben bált adott az üzlettársak és dolgozók számára.
A hagyományos eseményt azóta minden évben megtartják, mindössze egyszer maradt el: az 1942-ről 1943-ra virradó éjszakán, a második világháború miatt, amikor áramszünetet rendeltek el. Az emberek ekkor gyertyafényes csendes imádsággal ünnepeltek.
De hogyan is zajlik manapság ez az ünnepi esemény? A nézőközönség már a kora délutáni órákban összegyűlik a Times Square-en, ahol a közel egymilliós részvétel miatt a tér környékén utcalezárásokat és biztonsági ellenőrzéseket tartanak, így egészen biztos, hogy a legtöbb New York-i rendőrt szilveszter éjszakáján a Times Square-n lehet megtalálni.
Az eseményt élő zenei fellépések, hírességek megjelenése és különböző előadások előzik meg, 2006 óta pedig már az is tradícióvá vált, hogy 23:55-kor elkezdik lejátszani John Lennon klasszikusát, az Imagine-t, amit 2010 óta mindig a meghívott előadóművész énekel el. A szerencsés kiválasztott idén nem más lesz, mint Mickey Guyton.
Pontosan 23:59-kor pedig elindítják a golyót az épület tetejéről, és az egyperces ereszkedés alatt a tömeg visszaszámol. Az éjféli csengőszóra a színekben pompázó, világító golyó, melyet tűzijáték és konfetti kísér, eléri a célját, és ezzel az új év hivatalosan is elkezdődik. Az amerikai babona szerint ekkor érdemes fogadalmakat kötni a következő évre, és a szilveszteri csók eredete is a Ball Drophoz köthető.
Spanyolország és a tizenkét szem szőlő története
A spanyolországi tizenkét szem szőlő szokása, vagyis a „szerencse tizenkét szeme” (spanyolul: las doce uvas de la suerte) a közösségi médiának köszönhetően egy csapásra világszerte az egyik legismertebb spanyol hagyománnyá vált. Ez a tradíció szilveszter éjszakájához köthető. Az emberek Spanyolország-szerte – és néhány más spanyol ajkú országban is – az éjféli harang tizenkét kongásával egyszerre elfogyasztanak tizenkét szem szőlőt, ami az új év szerencséjét hivatott biztosítani.
Ez a tizenkét szem szőlő az új év tizenkét hónapját szimbolizálja, így minden elfogyasztott szőlőszem egy-egy hónap sikerességét igyekszik beteljesíteni.
A babona szerint, ha valaki képes időben elfogyasztani az összes szőlőt, az a következő évben szerencsés, boldog és egészséges lesz.
Az esemény ünnepélyes, de egyben vidám is, ugyanakkor egyes spanyol emberek véresen komolyan veszik a szokást. A családok és barátok összegyűlnek az asztal körül, a szőlőevést kapkodás és sok móka kíséri, hiszen nem könnyű a harangütések ritmusában tartani az evést. Vannak, akik tudatosan apróbb szőlőszemeket választanak, hogy könnyebb legyen megenni őket. Olyanok is akadnak, akik különleges előkészületeket tesznek, például meghámozzák vagy kimagozzák a szőlőt, nehogy egy óvatlan mozdulat vagy egy félrenyelés meggátolja az új év sikerességét.
A hagyomány legújabb hulláma szerint személyes kívánságokat vagy célokat kell társítani az egyes szőlőszemekhez, így rögtön tizenkét fogadalommal indulhat az új év. Ez a szórakoztató és latinosan bohém szokás, amely egyedülálló módon ötvözi a szerencsekeresést és az év végi közösségi ünneplést, mára a spanyol kultúra szerves részévé vált.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Ha azon vagyunk, hogy a világ jobb legyen velünk, mint nélkülünk, nagy baj nem lehet” – Boldog új évet kíván a Képmás csapata!
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
