Ezért éri meg kézzel írt levelet küldeni a Messenger-üzenet helyett

Van egy vidéken élő barátnőm, akivel többnyire ezen a módon tartom a kapcsolatot, és ugyan lehet, hogy lassabb, időigényesebb, mégis alig várom, hogy végre tollat ragadhassak! Sőt az egész nem is itt kezdődik. Először kiválasztom a levélpapírt, a tollat. Esetleg egy kis apróságot, amit a borítékba rejthetek ajándékként: tavasszal virágmagot, nyáron képeslapot, ősszel könyvjelzőt, télen zsebnaptárt. Aztán alkalmat és teret teremtek a levélírásnak, megadom a módját. Ritka tevékenység ez, egyfajta szertartás lett belőle. Oly sok előnye van!

„Önnek egy új üzenete érkezett”

A kézzel írott levél sokkal személyesebb, mint egy e-mail vagy SMS. 

A kézírásom, az egyedi papír, az általam címzett – és néha díszített – boríték, a gondosan kiválasztott bélyeg mind-mind hozzátesznek valami egyedit. 

Lehet, hogy ezért is szeretem ezeket az alkalmakat, mert ilyenkor lehet kicsit kreatívkodni, játszani: a levél rajzzal, pecséttel, matricával díszíthető, illusztrálható. A néhány éve még újbóli virágkorát élő kalligráfia, egy-egy spéci toll használata tovább fokozhatja az élményt, ami természetesen nemcsak a külsőségekből áll.

Nem minden nap állok neki kézzel levelet írni, így aztán a mondanivaló is szépen növekszik: ritkán, de hosszabban, tartalmasabban mesélek ilyenkor. Az írás folyamatában szépen összeáll – néha még engem is meglepve – a kép, gyakran segít összegezni, nagyobb összefüggésben látni az eseményeket az, ha nem a billentyűzetet első érzésből püfölve, hanem lassabban, a betűket a saját kezemmel kanyarítva öntöm szavakba a gondolataimat. Az érzelmeket olykor őszintébben, mélyebben tudjuk így kifejezni. Az pedig, hogy több idő és energia van egy kézzel írt levélben, a címzett számára is különlegessé teszi azt. Éppen ezért esetenként újraolvashatja, elteheti emlékbe is; nekem például külön dobozom van ezeknek a leveleknek, képeslapoknak, amelybe jólesik időnként belefeledkezni pakolás közben/helyett.

Kép

Illusztráció forrása: Freepik

„Türelmes az a papír / az ember valamit ír”

Nem akarom újra feltalálni a meleg vizet. Tudom, hogy mindaz, amit próbáltam most kedvcsinálóként összeszedni, egy-két évtizede még teljesen kézenfekvő volt. Mégis néha újra emlékeztetni kell magunkat a korábban teljesen természetes dolgokra. Hiszen a digitalizáció teljesen behálózta a mindennapjainkat, esetenként az uralmat is átvéve felettünk – gondoljunk csak arra, mennyi időt töltünk kikapcsolódásként a közösségi média görgetésével, rövid videók végeláthatatlan sorának megnézésével, játékkal, cseteléssel. A levélírás és a levél olvasása lehetőséget ad arra, hogy egy kicsit kiszakadjunk ebből. Lelassulhatunk. 

Ismét gyakorolhatjuk, milyen várni a válaszra. Nyugodtabban, lassabban, tudatosabban kommunikálhatunk a leveleinkben. Mindannyiunk életében vannak olyan témák, amelyek megkívánják ezt. 

Bármilyen idegenül hangzik is tehát a kézzel írt levél ötlete, mégiscsak különleges dologról van szó. Érdemes kipróbálni, újrapróbálni! Ráadásul nem kell mindig nagy feneket keríteni a dolognak. A postai levelezésben is vannak gyorsabb, rövidebb lehetőségek: különleges alkalmakra, ünnepekre, születésnapokra küldhetünk egy darab képeslapot. Emlékezetesebb, értékesebb ajándék lehet egy egysoros Facebook-üzenetnél. De akár a nyaralásunkról is küldhetünk egy rövid üzenetet, bármilyen ódivatúnak tűnik is, kellemes meglepetést szerezhetünk vele a címzettnek. És magunknak is, hiszen értékesen telik majd az idő, amíg kiválasztjuk, megírjuk, elküldjük a levelet.