Lemondani egy csecsemőről ugyanolyan, mint egy idős emberről? – Megnéztük a „Holdról holdra” című kisfilmet

„Nekem túl kell élnem, őt meg majd gondozza valaki más” 

„Mit kezdjek vele? Kell a meló, kell a pénz. Nekem túl kell élnem, őt meg majd gondozza valaki más.” Egy miniszoknyás, magassarkút viselő nő veti oda hasonlóan öltözött társának ezeket a mondatokat. Éjszaka van, egy kórház előtt állnak. Egy csecsemőt kosárba csomagolva hagynak a kórház előtti kukán.  

Snitt. Egy gyermekotthonban járunk, három-négyéves forma gyerekek játszanak és várnak, várnak – ahogy a narrátor fogalmaz – „akár a számok a rulettasztalon, hátha náluk áll meg a golyó”. Az egyik kislány szerencsésebb, mint a többiek.  

Fiatal pár érkezik, mostantól ők a szülei, akik egy jobb élet esélyét hozzák el neki.  

Újabb snitt. Autó áll meg egy idősotthon előtt. A hátsó ülésen idős bácsi ül.  
„Apa, kérlek, szállj ki” – kéri a fia. De apa nem akar kiszállni, retteg. Ő Máté bácsi, akit a családja idősotthonba költöztet. „Leadnak, mint egy buszon talált esernyőt (…) Eldugnak, aztán elfelejtenek, mintha nem is léteztem volna” – mondja Várnai Máté nyugalmazott katonatiszt.  

A Holdról holdra című kisfilm készítői olyan témát választottak alkotásuk témájául, amit Magyarországon még mindig inkább tabuként kezel a többség. Történetükben arra keresték a választ, milyen események, élethelyzetek és sorsok indokolják azt, hogy egy csecsemőt vagy egy idős embert elhagyjon a családja. A két szálon futó film bemutatja az elhagyott újszülött sorsát, illetve feltárja a nyugdíjasotthonba kényszerített nyugalmazott katonatiszt megpróbáltatásait. A kisfilm első fele az újszülött hányattatásait követi nyomon. Édesanyja – aki prostituáltként kénytelen keresni a kenyerét – egy kórház előtt hagyja őt. Az ott dolgozók gondozásukba veszik, évekkel később pedig egy gyermekotthonban rámosolyog a szerencse, és egy fiatal pár örökbe fogadja.  

Egy csobánkai idősotthonban forgattak 

A másik történetszál a nyugalmazott katonatiszt, a szellemi leépülés jeleit mutató Várnai Máté életébe enged betekintést, akit idősotthonban helyeznek el. A harcedzett, rendet, fegyelmet és tiszteletet parancsoló katona nehezen fogadja el, hogy kiszakították megszokott környezetéből, és utolsó éveit egy intézményben, idegen emberek között kell töltenie.  

Minden eszközzel igyekszik tiltakozni a sorsa ellen, majd beletörődik, és elfogadja, hogy az otthon falai között is találhat okot az örömre.   

Gacsal Zsolt rendező és Orel Ádám forgatókönyvíró filmjükben nem csupán az elhagyással járó traumákkal szembesítenek, hanem a társadalmi felelősségvállalás szükségességére is ráirányítják a figyelmet. A Holdról holdra ötlete Drajkó Istvántól, a csobánkai Holdfény Idősotthon tulajdonosától származik, aki régóta vágyott arra, hogy elkészítsen egy olyan filmet, amelyet saját élete inspirált. Még forgatókönyvírói tanfolyamra is beiratkozott, hogy minél pontosabban átadhassa azokat az érzéseket, amelyek a szereplőket hatalmukba kerítik a hányattatásaik során. A történetet Orel Ádám öntötte végleges formába, amit aztán Gacsal Zsolt rendező vitt filmre. 

A nyugdíjas főszereplőt, a Dögkeselyűben, illetve A martfűi rémben is játszó, Jászai Mari-díjas Barbinek Péter alakítja, aki mellett olyan színészeket láthatunk még a filmben, mint Györgyi Anna, aki legutóbb a Semmelweisben és a Hat hétben szerepelt, illetve A mi kis falunkban feltűnt Kovács Panka vagy a Jóban Rosszban sorozatból ismerős Előd Álmos.  

Mellettük közel ötven amatőr szereplője volt a filmnek, akik a csobánkai Holdfény Idősotthon aktív lakóiként örömmel vettek részt az intézményben zajló forgatáson. 

Köszönhetően annak, hogy az otthon vezetője, a film ötletadója, Drajkó István komoly hangsúlyt helyez az időskori gondozásra, és mindenképp szerette volna, ha ez megjelenik az alig 18 perces alkotásban. 

Kép

Jelenet a Holdról holdra c. filmből - Forrás: Holdról holdra Produkció

Lehet-e párhuzamot vonni egy csecsemő és egy idős ember elhagyása között? 

A Holdról holdra témafelvetése jó, ugyanakkor a megvalósítás kissé döcög. Egy csecsemő elhagyása és egy idős ember otthonba költöztetése közé egyenlőségjelet tenni, vagy akár csak párhuzamot vonni alapvetően hibás elképzelés. Bűnt követek el, ha egy kórház előtt hagyom a saját gyermekemet? Ugyanannyira bűnös vagyok, ha az idős, önmagát ellátni már képtelen szülőmet mások gondjaira bízom? Mindezt úgy, hogy továbbra is az élete része maradok, és keményen dolgozom azért, hogy anyagilag támogathassam… Úgy gondolom, nagyon nem összehasonlítható a két helyzet. Fontos azonban leszögezni: a film nem ítélkezik, hanem gondolkozásra késztet.  

A Holdról holdra üzenete megható, de mindeközben az idősotthonok tekintetében akarva-akaratlanul is előhoz egy súlyos kérdést. Vajon hány család engedheti meg magának, hogy idős, magatehetetlen hozzátartozóját – sokszor érzelmileg nehéz, de – biztonságos környezetben tudja?  

A havi több százezer forintos költséget magyar családok százai, ezrei egyáltalán nem engedhetik meg maguknak.  

Ki törődik vajon velük? Számukra mi a megoldás?  

Az alkotásnak mozipremierje nem lesz, de szeretnék minél több magyarországi és nemzetközi filmfesztiválra, majd a helyi tévéken keresztül a hazai nézők legszélesebb köréhez eljuttatni, illetve várhatóan online is elérhetővé teszik.  

 TikTok az idősotthonban   

A film nagy erénye, hogy ráirányítja a figyelmet a csobánkai Holdfény Idősotthonra. Az otthon tulajdonosának, Drajkó Istvánnak saját életéből merítettek a film készítői. Maga az otthon úgy tűnik, kiemelkedik a hazai „mezőnyből”, pláne, ha az állami és önkormányzati fenntartású intézményekkel hasonlítjuk össze. A Budapesttől nagyjából húsz kilométerre található Holdfény Idősotthonnak TikTok-oldala is van, már több mint 21 ezer követővel, ahol bárki bepillanthat a lakók mindennapjaiba.  

„Az időseknek nem kórházi körülményekre és egész álló napnyi tévénézésre van szüksége, hanem aktív programokra, vidám, alkotó társaságra” – nyilatkozta korábban a Ripostnak Drajkó István. Láthatjuk a lakókat, amikor születésnapot, anyák napját ünnepelnek, kirándulni mennek, de azt is, amikor új háziállat, egy páva érkezik a kertjükbe. A videókat általában az otthon tulajdonosa készíti a hozzátartozóknak, de mindeközben a nagyközönségnek is. Humorral és nagy szeretettel átszőtt felvételek ezek.  

A tulajdonos állítása szerint a bentlakók szinte versenyeznek a videókban való szereplésért, ugyanis ez egy kapcsolat is számukra a külvilággal. 

Nem meglepő, hogy sokan ismeretlenül is az otthon és a lakók követőivé váltak. Az egyik videóban például láthatjuk, amint a 93 éves Marika néni ajándékcsomagot kap, a feladó pedig egy jóakarója, aki a videókon keresztül ismerte meg a történetét.  

Drajkó István igyekszik figyelni rá, hogy méltó módon mutassa be a bentlakókat, annak ellenére, hogy 70 százalékos kórházi készültségben és 24 órás nővéri felügyeletben dolgoznak. „Van, amit nem mutathatunk meg a videókban, és nem is akarunk. A célunk, hogy a boldog pillanatokat örökítsük meg, és a hozzátartozókat is megmozgassuk, hogy látogassák meg a bentlakó szerettüket” – fogalmazott. 

És ha már egy fikciós film részeseivé váltak a Holdfény lakói, talán érdekes vállalás lenne az ő életükről, mindennapjaikról dokumentumfilmet készíteni. De addig is TikTokon bárki követheti a mindennapjaikat.