Leckék kezdő feleségeknek: Képzelt vagy önző betegek a családban
Baráti körben arról beszélgettünk, ki tett újévi fogadalmat. Kedves barátnőm férjura újévi fogadalomként alapos orvosi kivizsgálást tűzött ki maga elé. Épp dicsérni kezdtem volna a derék embert, hogy ilyen példásan figyel az egészségére, és nem sajnál időt, pénzt, energiát, hogy utánajárjon a dolgoknak, de barátnőm szúrós tekintete és süketnémákat lepipáló jelbeszéde azonnal megértette velem, hogy ez nem olyasmi, aminek örülünk. Így befogtam a szám a vészterhes csendben.
Később aztán kettesben kiderült a turpisság: szegény barátnőm szegény párja állandóan kivizsgálásokra jár, valóban nem kevés pénzt, időt és energiát ölve a dologba, de folyton kiderül, hogy makkegészséges. Számára egy kis hascsikarás vakbélgyulladás, ha fáj a feje, agytumora van, legutóbb pedig elhúzódó torokfájását gégerákként diagnosztizálta. Egyszer strandolás közben beleült egy rágóba, és pár másodpercig meg volt győződve róla, hogy kelés van a fenekén. Ez persze csak ideig-óráig tűnik viccesnek, mert egy határon túl felőrli a képzelt beteget és a partnerét is.
A hipochondriát komolyan kell venni, csak nem úgy, ahogy az abban szenvedő gondolná.
Az évek során egyébként abban rutint szerzett az asszonyka, hogyan váljanak a félelmek az egészségesebb életmód motivációs hátterévé. Egy kis köhögési roham után például meggyőzte férjét, hogy tegyen le véglegesen a cigarettáról. Amikor pedig szívinfarktus-gyanúval állt elő mellkasi fájdalmakra, és rendszertelen szívverésre panaszkodott, rávette, hogy igyon kevesebb kávét, és lám, megszűntek a panaszok.
Másik női forrásom arról számolt be, hogy bár az ő ura nem retteg nem létező betegségektől, a létezőktől viszont nagyon is kikészül. Egy sima megfázás világvége hangulatban zajlik, vészjósló előjelekkel. A férj már a tünetek kezdetekor olyasmiket mondogat, hogy „ajjaj, azt hiszem, megint beteg leszek”, „alighanem influenzás vagyok”, „érzem, hogy magas lázam lesz”, aztán amikor rendesen elkapja a nátha, magatehetetlen fekvőbeteggé válik, és hihetetlen kínokat él át. Amikor gondoskodó asszonykája például forró, mézes teát visz neki, szinte ahhoz is gyenge, hogy felemelje a kezét, és megtartsa benne a bögrét. 36,8-nál már hőemelkedése van, 37 fölött pedig komoly láza. Ha a felesége megkérdi, mit enne a hétvégén, a válasz nagyjából így hangzik: „Nem érted, hogy alig élek?! Képtelen vagyok ilyenkor gondolkodni.”
Ha pedig nem tud valami miatt aludni, képes a nejét is éberen tartani, csakhogy törhesse a fejét, miként is tudna enyhíteni szíve választottja szörnyű gyötrelmein.
Bár e párkapcsolati rovatnak semmiképp sem célja a férjek ellen irányuló bármiféle felbujtás, és a hipochondriára a szívós türelmen túl egyértelmű tanácsunk a terápia, ide kívánkozik falun élő öreganyám története Margit nénémről és fogfájós férjéről. Pista bátyám csak nem hagyta aludni a feleségét, és már vagy ötödször keltette föl, hogy csak még egyszer nézzen körül, biztos nincs-e fájdalomcsillapító a kredencben. Az asszony nem túl szép gondolatoktól kísérve felkászálódott, és az ötödik körben hiábavalónak bizonyuló, tüzetes keresés után úgy döntött, hogy a fiókban talált hashajtó is megteszi. Mindjárt kettőt is adott belőle férjének, hogy biztosan elmúljon a fájdalom. Az öregnek hamarosan futnia kellett, az akkoriban még a kert végében található helyiségbe. Így történt, hogy Margitunk az éjszaka hátralevő részét nyugalomban töltötte, és láss csodát, állítólag Pista bátyám fogfájása is elmúlt.
Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
