Kalap nélkül sehová sem ment – 10 éve hunyt el Larry Hagman, akit a nézők rajongva utáltak
„Az idő megérett egy rosszfiúra, és én az vagyok” – egyszerűsítette le a Jockey Ewingként aratott sikere titkát Larry Hagman, akinek ördögi vigyorát a Dallas sorozat texasi olajmágnása szerepében nem feledjük. A népszerű színész kereken tíz éve hunyt el, persze az is kisebbfajta csoda, hogy 81 esztendős koráig velünk volt, miután 1995-ben 16 órát feküdt egy műtőasztalon: májátültetésen esett át. Még jó, hogy nemcsak bohém volt, hanem kitartó is. Ezt igazolja, hogy élete szerelmével 58 éven át élt házasságban, és hogy heti egy napon fegyelempróbát tartva egyáltalán nem szólalt meg. 2012-ben a Dallas új epizódjait utolsó erejéig forgatta, majd stílusosan az általa híressé tett karakterrel együtt vette a Stetson-kalapját. Hamvait is a sorozat forgatási helyszínén szórták szét.
Csapongott, de megtalálta a másik felét
Larry Hagman nem befutott sztárként kezdett önpusztító életet élni, hanem már tinédzserként, noha arról is legendák keringtek, hogy a Dallas forgatásain milyen sok whiskey fogyott. Ez már csak azért sem igaz, mert azt maga a színész mesélte egyszer, hogy miközben Jockey-t (eredeti nyelven: J.R.) alakította, az egésznapos forgatások során akár napi öt üveg pezsgőt is elkortyolt, amibe a Bobby Ewingot megformáló Patrick Duffy is besegített neki, csak ő jobban tudta, hol kell megállnia.
Hagman azért is tartott nehezen határt, mert már kamaszként mindig menekült valamibe, miután a szülei – ünnepelt színésznő édesanyja, Mary Martin és a keménysége miatt „kétöklűnek” is nevezett texasi ügyvéd édesapja, Ben Hagman – ötéves korában elváltak. Larry kiskamasz koráig nagymamája mellett nevelkedett, csak miután ő elhunyt, került vissza édesanyjához, akinek az új férjével sehogy sem jött ki. Fiatalon öt évig Angliában éltek egy színpadi show szereplőgárdájának tagjaiként, ebben az anyja mellett már Larry is fellépett. London a texasi Fort Worth, Los Angeles és New York után már a negyedik otthona volt a kis Hagmannek.
Nehezen találta a helyét, így nemsoká csatlakozott az Egyesült Államok légierejéhez, ám ott is jobbára a bajtársait szórakoztatta saját műsorokkal.
Leszerelése után az édesanyjától is részben azért távolodott el, mert az nem nézte jó szemmel a dorbézolásait (mostohaapja halála után kibékültek). A karrierjében pedig akkor önállósodott végképp, amikor az általa a világ legszebb színésznőjének tartott Barbara Eden partnereként a Jeannie álma című komédiasorozatban egy kedves űrhajós szerepében befutott. Akkor már túl volt jó pár sikeres Broadway-színdarabon és musicalen, s mellette állt svéd felesége, Maj Axelsson, akit Londonban ismert meg, ahol a nő ruhatervezőként dolgozott. Közös életük is úgy indult az USA-ban, hogy Maj jelmeztervezőként nyugodt hátteret biztosított a hektikus életvitelű Hagmannek.
A nagy kérdés: Ki tette?
Felesége javaslatára jelentkezett a Dallas főszerepére is, amelyet kezdetben nem főszerepnek szántak, csak aztán mindenki másnál népszerűbb lett a figura. Hagman olyan nála esélyesebb színészeket előzött meg, akik igazán nem merték bevállalni a „sötét szívű” karaktert, nem sejtve, hogy Jockey Ewing legendává lesz. Pedig ez a sorozat negyedik évadának negyedik, „Ki tette?” című epizódjáig bekövetkezett – ez lett minden idők legje, itt derült fény a titokra: ki lőtte le Jockey-t.
A gyanút a készítők olyan ügyesen széthintették, hogy a szereplők közül tizenötre (!) is fogadásokat lehetett kötni a fogadóirodáknál mint tettesre, és a leleplező részt az USA-ban 83 millióan követték, többen, mint ahányan az 1980-as elnökválasztáson voksoltak. De a török parlament ülését például félbe is szakították, hogy a képviselők hazaérjenek megnézni a megoldást. Ez azóta is minden idők második legnézettebb tévésorozat-epizódja, amelynek többféle verzióját is leforgatták, hogy maguk a színészek se tudják, melyikük lesz a tettes, így ne szivároghasson ki a végső változat.
Hazafi és mókamester
A Dallas szereplőgárdáját a 357 epizódon túl is szoros szálak fűzték össze. Larry Hagman példaképeivel, a nála csupán kilenc évvel idősebb, mégis az édesanyját játszó Barbara Bel Geddes-szel és Jim Davis-szel (Jock Ewing) szerepelhetett együtt, a sorozatbeli feleségét, Samanthát (eredeti nyelven: Sue Ellen) alakító Linda Gray-jel pedig egész közeli barátságba került. „Maj és én jóformán örökbe fogadtuk őt a válása után. Szinte mindennap itt volt a házban. Reggel felhívtuk, hogy megbizonyosodjunk róla, minden rendben vele, majd minden este együtt vacsoráztunk.”
Évtizedekkel később Larry utolsó, 81. születésnapján pedig Linda Gray látta vendégül őt egy dallasi étteremben.
Hagman nem csak a sorozatban alakított tősgyökeres texasit: a fontosabb szereplők közül ő és Susan Howard (Donna Culver) is a „magányos csillag államában” születtek. A művész mindig büszkén vállalta lokálpatriotizmusát, civilben is ragaszkodott a jellegzetesen texasi Stetson-kalapjához. „Sosem utazom a Stetson nélkül, de minél többet hordom, annál inkább rájövök, már senki nem hord kalapot. Gyerekkoromban mindenki ilyet viselt, főleg Texasban, de most leszállok a gépről Dallasban, és én vagyok az egyetlen, akinek kalapja van. Elképesztő” – csodálkozott rá egyszer.
Mivel igazi mókamesternek számított a stábban, azon még a filmbeli ellenfelét, Cliff Barnes-t alakító Ken Kercheval is eltűnődött, hogyan tud egy negatív karaktert ilyen hitelesen hozni olyasvalaki, aki az életben ennek pont az ellentéte. Hagman így vélekedett arról, a tévénézők miért szeretik őt ennyire utálni: „Azt gondolom, a világon mindenkinek van egy Jockey-hoz hasonló »bunkó« a családjában. Legyen az egy apa, egy nagybácsi, egy unokatestvér vagy testvér, a lényeg, hogy mindenki képes azonosulni vele, mert tényleg mindenki ismer legalább egy ilyen fickót.”
Jockey, a „forradalmár”
Jockey Ewing karakterét még Nicolae Ceauşescu is megpróbálta a saját céljaira felhasználni, ám a fegyver fordítva sült el. A román diktátor egyetlen amerikai sorozatként azért engedélyezte a Dallas vetítését hazájában, hogy lejárassa általa a korrupt kapitalizmust. Maga Hagman mesélte: még ajánlatot is kapott, hogy arcmását egy helyi épületre kifeszíthessék. Ebbe bele is egyezett, „ha a felesége másnap egy kormányzati épület mosdójában egy pénzzel teli zacskót talál”. Ez így is lett, ám a Dallas a romániai embereket nem a kapitalizmus ellen, hanem inkább a felé fordította. A színész úgy vélte, ennek az 1989-es forradalom kitöréséhez is köze lehetett.
Élethalálharc és csend
A művész már a nyolcvanas években a dohányzás elleni küzdelem arca volt, miután letette a cigarettát, az Amerikai Rákszövetség dohányzásról való leszokásért felelős elnöke is lett.
A legnagyobb küzdelme azonban a kilencvenes évek közepén következett: májzsugorodás miatt 1995 júliusában életmentő műtéten esett át, új májat kapott.
1996-ban már a Transzplantációs Játékok szóvivője volt, és díjat is átvehetett közvéleményformáló munkájáért a szervadományozás terén. A hús- és tejtermékek fogyasztásáról is lemondott, és hogy legyen, ami emlékezteti arra, hogy többé nem ihat, gyűrűt csináltatott az epekövekből, amelyeket a májátültetése során eltávolítottak.
Nemcsak különös ékszere, hanem különös szokása is volt: vasárnaponként meg sem szólalt. Ez úgy indult, hogy egyszer az orvos a túlerőltetett hangszálai pihentetését írta elő, amit ő vasárnaptól szerdáig betartott, majd a következő vasárnap úgy döntött: megint csendben marad. Állítása szerint olyannyira ellazította és feltöltötte ez a befelé figyelő hallgatás, hogy a vasárnapi némaságból 25 éven át tartó hagyomány lett. Persze volt, hogy ebből is mókát faragott – egy rendezvényen cetlit ragasztott az autójára: öt centért bárkit meghallgat. Akik beültek mellé, azoknak – miután egy kártyán jelezte, hogy bármilyen sztorira vevő, de hozzászólni nem fog – remek történeteit hallotta. A családjával pedig fütyülve kommunikált: hol fel-, hol levitte a végén a hangot, ez volt az igen és a nem. Barátai is így kezdték hívásaikat: „Larry, tudom, hogy ma nem beszélsz, de ezt hallanod kell!”
Az utolsó pillanatig Jockey maradt
A Hagman házaspár 58 közös év alatt két gyermeket nevelt fel – Heidi és Preston a Dallas kisebb epizódszerepeiben is feltűnt –, és öt unokájuk született. Maj annak ellenére kitartott Larry mellett, hogy utóbbi nem volt példás férj és apa, nem véletlen, hogy a halálos ágyán a lányához ezek voltak az utolsó szavai: „Bocsáss meg…”
Amikor a férfinál 2012-ben, az új Dallas-széria harmadik évadának forgatása közben visszatérő torokrákot diagnosztizáltak, Maj már Alzheimer-kórral küzdött (de végül csak négy évvel a férje után hunyt el). A sorozat sztoriját a kemoterápián is áteső színész kezeléséhez, majd sajnálatos halálához igazították, azaz Hagman élete utolsó pillanatáig szó szerint Jockey is volt. Hamvait a sorozat ikonikus helyszínén, a Southfork Ranch-en szórták szét, ahol karakterének saját sírhelyet is kialakítottak.
A művész az életet és a halált is stílusosan kezelte. „Együtt születtem a sikerrel. Az a szerencsém, hogy elbírom a súlyát. Ráadásul átkozottul megérdemlem!” – mondta egyszer önbizalommal telve. Utolsó hónapjaiban így beszélt helyzetéről és a forgó Dallasról: „Jockey-ként bármit megúszhatnék: vesztegetést, zsarolást, házasságtörést. De elkapott a rák. (…) Nem is tudnék jobb helyet elképzelni, mint ezalatt egy olyan műsoron dolgozni, amelyet szeretek, olyan emberekkel, akiket szeretek.”
Érdekességek Larry Hagmanről
Ő volt az egyetlen szereplő, aki az 1978–1991 között futó klasszikus Dallas mind a 357 epizódjában szerepelt, ezzel a főműsoridős drámasorozatok főszereplői között is rekorder.
Autogramkérő rajongóitól ő is mindig kért valamit cserébe: például, hogy énekeljenek neki egy dalt, vagy mondjanak egy jó viccet.
Patrick Duffyval egész életükben jó barátságban maradtak. Ő beszélte rá Duffyt, hogy Bobby halála után térjen vissza a sorozatba, Duffy pedig például a dohányzásról való leszokásban támogatta őt.
Hölgy kollégái életében is fontos szerepet játszott: a Lucyt alakító Charlene Tiltonnak gyerekkori kedvence volt, akitől aztán szakmailag is sokat tanult. A második feleségét, Kellyt alakító Cathy Podewellnek pedig a magánéletben is minden évben küldött virágot a születésnapjára.
A sorozatban az apját játszó Jim Davis portréja Hagman halála napjáig a házában lógott, Davis 1981-es temetésén azonban nem tudott részt venni, mert repülőtéri sztrájk miatt Londonban ragadt.
Források:
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
A „Dallas” halhatatlanná tette a Southfork Ranch-et – A leghíresebb fehér ház Washingtontól nyugatra
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Chuck Norris-nál csak egyvalaki lehet viccesebb
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
