Véssey Miklós: „A lányom mosolya életcél” – Apa, kezdődik!

A lányom mosolya VIP-belépő. Ha a karomban viszem, a kigyúrt smasszer csak a lányomat látja lebegni, bárgyún elmosolyodik, és félreáll, mintha én nem is léteznék. Bent úgy gyűlnek körénk a dúsgazdag cégvezérek, tudósok és befolyásos politikusok, mint az apró bogarak a fény köré, hogy hívják, mennyi idős, jajjj, ugye a kezükbe vehetik. 
A lányom mosolya Nobel-díjas pszichológiai módszer. Amióta felfedezték, elég a falakra vetíteni egy intézményben, és az összes mentális betegség elmúlik, mintha nem is lett volna, az épület kiürül, a korábban depressziós, traumatizált, különböző személyiségzavarokkal küzdő emberek aktív, boldog tagjai lesznek a társadalomnak. 

A lányom mosolya háborús eszköz. Magángéppel visszük a béketárgyalásra az anyjával együtt, útközben eszik és alszik egyet, így az ellenséges tábornokok lefegyverezve gügyögnek a jóllakott mosoly láttán, kérni sem kell, önként ajánlják fel a békét, akár teljesen ingyen is. 

A lányom mosolya a környékünkön sokszorosára emelte a termékenységi rátát. Teljesen mindegy, hogy szerelmes fiatalok, kiégett, válófélben lévő negyvenesek vagy két teljesen idegen férfi és nő hajol fölé egyszerre, mert ha közvetlenül utána egymás szemébe néznek, abból egészen biztos, hogy előbb-utóbb gyerekük születik. 
A lányom mosolya erőmű. Először egy város áramellátását kapcsolják a sugárzó arcocskára, aztán az országét, végül pedig egész Európa a cuki kis grübedlikből meríti a fűtéshez szükséges megújuló energiát. Sorban állnak a cégek, hogy minden pénzüket a legújabb találmányba fektethessék, naponta ezernyi játék érkezik a küszöbünkre, és etetik, itatják, csak el ne fáradjanak a kis arcizmai, könyörög hozzánk a fél világ, mert akkor megfagyunk. 
A lányom mosolya gazdasági tényező. Kiplakátolják a köztereken, és sokkal felszabadultabban, kreatív ötletekkel előrukkolva érkeznek a munkába az emberek, segítőkészen dolgoznak együtt, a pletykálkodás, a munkakerülés drasztikusan csökken, akiknek odarakják a képét az asztalára, azok haza sem akarnak menni az irodából, az állam­adósság csökken, a GDP a többszörösére nő. 

A lányom mosolya életcél. Munkahelyet váltunk, másik városba költözünk, elköltjük minden pénzünket, hitelt veszünk fel, nappal megfeszülünk a munkában, éjszaka virrasztunk, lemondunk a szabadidőről, a nyaralásról, és mindez bőven megéri, ha ott van a mosoly a végén. 

A lányom mosolya megállíthatatlan vírus. Nincs ellene oltás, és nem nagyon lehet kigyógyulni belőle, felszállok a buszra maszk és napszemüveg nélkül, és szándékosan továbbadom, kapják csak el nyugodtan, és vigyorogjanak bárgyún, boldogan, igen, odáig jutott a világ, hogy szerintem ezt minden egyes ember megérdemli. 

Az írás Véssey Miklós „Apa, kezdődik!” című sorozatának része. A sorozat további részei itt érhetőek el.

Ez az írás a Képmás magazinban jelent meg, fizesse elő a lapot ITT!