Lányok királysága – Matriarchátus a Lugu-tó partján

A nagyi dönt

A Lugu-tó körül élő 13 ezer ember valóságos néprajzi kavalkádot képez, tekintve, hogy eleve hét különböző nemzetiséghez tartozik. Közülük az egyiknek, a 6000 főnyi mosuo-népnek a sajátossága, hogy hagyományosan matriarchális társadalmi rendszerben él. Ennek lényeges vonása, hogy a családok az anyai ág vérségi kötelékei alapján épülnek fel – azaz a gyermekek nem az apjuk nevét kapják és viszik tovább. Itt nem a fiúk az óhajtott utódok, igazi családtagoknak a leánygyermekek számítanak, kirívó kontrasztként az éppen Kínában (és keleten máshol is) uralkodó felfogással szemben. A családfő a nagyanya, ő dönt mindenben. Külön szoba is dukál neki, amely egyúttal a legfontosabb családi összejöveteleknek is a helyszíne.

Házasság igény szerint?

A mosuók háromfajta párkapcsolatban élnek, a kötelék szorosságától függően.

Elfogadott a leglazább, „sétáló házasság”. A férfi és a nő hagyományos értelemben nem köt házasságot, és nem is él együtt. A férfi a lányos házban tölti az éjszakát és napfelkelte előtt távozik onnan. Az ebből a kapcsolatból születő gyermekek automatikusan a nő családjához számítanak és ott is élnek. Az apa rendszeresen látogatja őket, és felnevelésük anyagi részét is biztosítja. Ünnepnaponként pedig otthonában – mely saját anyja háza – fogadja látogatásaikat. 

Valamelyest szorosabb, és leginkább az újabban nálunk is egyre elterjedtebb élettársi kapcsolathoz hasonlít a mosuók egy másik együttélési formája. Ebben a pár már együtt él - vagy a nő vagy a férfi anyjának házában -, és együtt is nevelik a gyermekeiket, a ház körüli (és a háztartási) munkákat is megosztva egymással. Lényege, hogy nem kötelezően örök életre szól a kapcsolat, és szabad elhatározáson alapul. Ha bármelyiküknek elege lesz a másikból, akkor szétmennek, és ki-ki visszaköltözik az anyjához. A gyermekek maradhatnak akár a nőnél, akár a férfinál.

Végül tulajdonképpen már a mosuó-hagyományoktól való elszakadást jelenti az eseteknek immár mintegy 20%-ára kiterjedő együttélési forma, ami a mi fogalmaink szerinti, azaz (elvileg) mindhalálig szóló házasságnak felel meg. Ez még állítólag Dzsingisz kán idejére vezethető vissza, amikor is a mongol hódítók a lámaizmus mellett a monogám házasságot is bevezették.

A külvilággal való érintkezéssel a mosuók tradícionális világrendje szétesőben van. Már nem mindig építenek külön szobákat a nagymamáknak. Mivel azonban ez a különleges, nőközpontú világ jelentős turistacsalogató, a helyi kormányzat igyekszik odahatni, hogy ezek a hagyományok tovább éljenek.

A tó keletkezésének története is egy nő körül forog. Az okos, és egyúttal szép Gemu istennőt nem csak hazájának hegyi istenei, de távoli istenek is körülzsongták. Egy ízben egy messzi hegyi isten jött el hozzá, éppen akkor, amikor a lánynak egy másikkal volt találkája. Efelett a messziről érkezett idegen haragra gyúlt, és olyan gyorsan fordította vissza a lovát, hogy az háromszor is felnyerített. Gemu ezt hallva felugrott és utána szaladt, de már nem érte utol, csak a ló patkójának mély lenyomatát találta meg. Bánatában sírni kezdett, és könnyei megtöltötték a patkónyomot. Így keletkezett tehát a Lugu-tó. A távozó isten meghallotta a zokogást, és visszafordulva gyöngyöket és virágokat dobott a könnytengerbe. A gyöngyökből lettek a tó szigetei, a virágok pedig partra sodródva meggyökereztek és azóta ott virítanak, színpompás azáleák formájában.

Természeti szépségei miatt a Lugu-tavat és környékét 1993-ban természetvédelem alá helyezték. Vize olyan kristálytiszta, hogy nagy mélységig lelátni benne. Nyolc szigetének egyike, a Heiwawu ideális telelőhely a költöző madaraknak. Természetbarátok minden évben nagy számban utaznak ide madármegfigyelésre.