Lány is lehet csikós? A 17 éves Johanna válasza egy hatalmas igen!

Egy ország kísérte figyelemmel a szamaras fiú, Koszonits Patrik útját, aki Ásotthalomtól Mosonmagyaróvárig sétált a szamarával. Követőinek feltűnhetett a fotóin egy csikós ruhát viselő fiatal lány lóháton. Ő Johanna, akinek meghívására Patrik tett egy kitérőt a Bács-Kiskun vármegyei Dunaegyházára. 

Johannával otthonában találkozunk, érkezésünkkor régi ismerősökként üdvözöl minket, miközben édesapja az egyik, deres ló hátát mossa az udvaron. „Tartunk kecskéket is, és most születtek kiscsibék – mondja vendéglátónk, majd a riport főszereplőit is bemutatja. – Jelenleg négy lovam van: Dáma, Joker, Vilmos és Pajkos.” Egyiküket a nagyapjától kapta ajándékba karácsonykor, a többit saját, ballagási pénzéből és nyári munka során szerzett keresetéből vette. 

Már hajnalban talpon van, hogy a lovakat ellássa

„Egy díjugrató lovaglásoktatást tartott Simontornyán, amire mi is elmentünk a szüleimmel.” 

„Tibi felültetett a lóra, és amikor látta, mennyire tetszik nekem, meg is jegyezte, >>Ez a gyerek lóra született!<< Innentől kezdve csak a lovak érdekeltek” – idézi fel Johanna a pillanatot, amely meghatározta a sorsát. 

Pedig mindössze kétéves volt ekkor. Első lovát valamivel később, ötévesen kapta, egy pónit, amiről ő maga gondoskodott. „Reggel, mielőtt mentem óvodába, megetettem, és vizet öntöttem két vödörbe, abból itattam.” 

A lótartás számára nem csak kedvtelés: jelenleg a simontornyai Pillich Ferenc Akadémia Szakközépiskola, Szakiskola és Speciális Szakiskola tizenegyedik osztályos diákja, ahol lovásznak tanul. Heti egyszer vannak elméleti órák, az oktatás nagy részét a gyakorlat teszi ki. „Ilyenkor hajnali négykor kelek. Édesapám elvisz Dunaföldvárra, ahonnan ötkor indul busz Simontornyára. A sulitól egy kocsi visz minket a gyakorlati helyre, egy tanyára, ahol reggelizés után beszénázunk a lovaknak, aztán abrakot adunk nekik. Ha kitereltük őket a karámokból, kezdődik a ganézás” – sorolja.

Ez épp elég fárasztónak tűnik, ám hazaérve sem lazít, saját lovait is el kell látnia. Az iskolától függetlenül is hajnalban kel miattuk. Az állatokat négyóránként etetni kell – nyáron kevesebbet esznek, télen viszont megnő az étvágyuk, gazdájuk szénát, lucernát, árpát, zabot, darált kukoricát ad nekik. Amikor kitereli őket, akkor áll neki az istálló ganézásának. 

Mi is bekukkantunk az istállóba, ami akkor éppen üres. A helyiségben a széna jellegzetes illata terjeng. „Johanna imádja” – mondja édesanyja, Márta. Szülei ha küldenék, se menne bulizni, inkább lóhátra pattan. „Ő nem cigizik, nem iszik, neki ez a szenvedélye” – folytatja az anya, amit később Johanna is megerősít. 

„Amikor rossz kedvem van, ellovagolok mondjuk a közeli kilátóhoz, a fűbe heveredek, Dáma pedig mellettem legelészik. Ez fantasztikus érzés, kevés dolog tudná pótolni.” 

Hazaérve minden bánata elszáll.

Kép

Fotó: Jónás Jácint

Páratlan páros

Állatai közül Dáma áll a legközelebb a szívéhez, mivel ő az első saját tanítású lova. A ló megérzi, ha szomorú: olyankor a vállára teszi a fejét, és elkezdi birizgálni a hátát. „Sokan mondják, hogy csak egy állat, de olyan sebeket képes begyógyítani, amiket nem is ő okozott. Ha mondjuk összevesztem valakivel, és utána kijövök hozzájuk, annyi szeretetet adnak, hogy az elképesztő.”

Johanna és Dáma között különleges kapcsolat van, ami egy balesetet követően még erősebbé vált. „Pár hónapja történt, hogy kimentem vele gyakorolni, aztán hirtelen elröppent mellette egy fácán, amire egyikünk sem számított. Ettől annyira megijedt, hogy vágtázni kezdett, én pedig a földre zuhantam.” A ló két lábával a bordájára és a vádlijára taposott, de szerencsére nem történt törés. Dáma megérezte a helyzet súlyosságát, és megtorpant. „Akkor alakult ki ilyen erős bizalom köztünk, azóta már nagyon vigyáz rám. Ha mondjuk egy kicsit oldalra dőlök, akkor inkább alám csúszik, hogy véletlenül se essek le róla.”

A csikós verseny csapatmunka

Ottjártunkkor Johanna csikós ruháját is magára öltötte. A viselet részei a hatalmas fekete kalap, a bő ujjú ing és a bő szárú nadrág

„A kalapra két okból van szükség: egyrészt óv a nap sugaraitól, másrészt, ha valaki leesne a lóról, megvédi a koponyatöréstől” – magyarázza. 

Ezután ostorát mutatja. „Hortobágyi karikás ostor, a szülinapomra készíttettem. Egy másikkal szoktam versenyezni, de ezt is be kell járatni.”

A kamaszlány nemrég kezdett versenyekre járni Dámával: idén márciusban, Pálmonostorán volt az első megmérettetésük, amire három hónapon át készültek, majd júniusban, Csákberényben a második. Legutóbb – egy szem lányként – augusztusban, szintén Pálmonostorán versenyzett, ahol különdíjban részesült. „Mindennap gyakorolunk a helyi füves területeken vagy a tanyánkon, de sok türelem is kell Dámához. Kanca, így mindent mellre szív” – meséli lováról a lány. 

Kép

Fotó: Jónás Jácint

A csikós versenyeken és bemutatókon többféle feladatot is végeznek. Ilyenek a csergetés, a kendőzés és a nyulazás, amikről mind kifaggatom. „A csergetés hangos ostorpattogtatás. A Hortobágyon vagy a Kiskunságban, amikor a ménes a pusztában legelt, a csikós így jelezte, hogy indulni kell vissza. Az ostornak minél hangosabban kellett szólnia, hogy a legmesszebbre sétáló lovak is meghallják.”

A csergetést lendületből kell csinálni, nem erőből, mégsem megy mindenkinek kisujjból. „A kezdők közül százból ha egy, aki meg tudja csinálni” – mondja Johanna, aki a kedvünkért nekünk is bemutatót tart kedvencével. 

Azt is láthatjuk például, hogy Dáma két hátsó lábára ül – Jácint nem győz a fényképezőgépével kattintani.

Kendőzéskor már többen vannak a pályán. Az egyik versenyző egy kendőt tart a magasba, azt kell leverni. Nyulazáskor a földbe van állítva egy tuskó, rajta egy fadarab, azt kell a lovasnak leütni, miközben lova lassabban vágtázik.

Johanna sok bemutatót megnézett, hogy lássa, „hogyan csinálják a nagyok”, és közvetlenül is rengeteget tanult révbéri mesterétől, akinél korábban csikóskodott. A siker azonban egyáltalán nem csak rajta múlik. „Ha egy ló nem szereti a csergetést, mert például fél az ostor hangjától, soha az életben nem fogom tudni betanítani erre. De olyan is van, amelyik olyan nyugodt, hogy meg se mozdul.” A titok nyitja, hogy már a ló csikókorában el kell kezdeni a gyakorlást, így megszokja az éles hangot.

Kép

Fotó: Jónás Jácint

Lány is lehet csikós!

A versenyek mellett a kamasz lánynak sok más kedves élménye is fűződik lovaihoz. A helyi nyolcadikosokat például ő vitte szerenádozni – a végzősök és az osztályfőnök a pados kocsin ültek, amit ő hajtott. A szüreti felvonulásokon is rendszeresen részt vesz, de szülinapokra, gyereknapi rendezvényekre is hívják. 

Johanna hamarosan elkezdi a KRESZ-tanfolyamot, de nem cseréli a nyerget négy kerékre: a vezetést is azért tartja fontosnak, mert a későbbiekben autóval könnyebben tudna munkába járni, de akár lovakat is szállítana. „Bugacon több csikós is dolgozik, de az is lehet, hogy másokhoz társulok be” – avat be terveibe. 

Patrik projektjének sikerén felbuzdulva pedig ő is létrehozott egy oldalt, aminek a „Lány is lehet csikós?” nevet adta. 

A választ mi már tudjuk, de vannak ismerősei, akik kételkednek.

„Sok mindenkitől megkaptam, hogy nem lánynak való ez az egész, mert tiszta férfierő kell hozzá – mondja. –  Aki tizenévesen kezdene hozzá, annak tényleg bonyolult lehet, de akinek már kicsi kora óta ez az álma, annak nem nehéz.”