Kukorica Jancsi és ami a tündérmese mögött van

Schermann Márta szívügyének tartja a hátrányos helyzetű fiatalok útjának egyengetését. A színész-rendező egyfajta osztályfőnök-, szülőpótlék- és mentorszerepet tölt be a fiatalok szemében, s az ő szakmai vezetésével valósul meg az Art-ravaló* elnevezésű szociális-művészeti projekt is, amelyben 18–24 év közötti, állami gondoskodásban felnőtt fiatalok vettek részt. Hat hónapig tartó színházi-művészeti képzés előzte meg a Kukorica Jancsi című előadást, amelyet február 29-én este láthatott a nagyérdemű a Nemzeti Színház Kaszás Attila termében.

Petőfi elbeszélő költeményének újraértelmezett változata olyan kérdéseket feszeget, mint hogy mit jelent szülő nélkül felnőni, milyen sztereotípiákkal kell megküzdeniük azoknak, akik állami gondozásban cseperedtek, s hogyan kerülhető el az elzüllés.

A rendező, aki dolgozott már bevándorlókkal, romákkal, hajléktalanokkal, várandós asszonyokkal és prostituáltakkal is, az előadás előtt elmondta, hogy a cél nem az, hogy színészeket képezzenek, hanem hogy a résztvevők ezeken a játékokon keresztül minél jobban megismerjék magukat, egymást, a körülöttük lévő embereket, életvezetési ismereteket tanuljanak és közösséggé fejlődjenek, megtanuljanak kooperálni egymással – valamint, hogy felfedezzék magukban az erősségeket. „Petőfi műve nagyon gazdag alapanyag, a főhős élete meglepően sok rokonságot mutat az Art-ravaló programban résztvevő, állami gondoskodásban nevelkedett fiatalokéval – a művön (és az előadáson) keresztül a saját problémáikra reflektálhatnak” – mondta.

Az improvizációk alapján született és teljes egészében belőlük inspirálódott előadás két árva fiatal, Jancsi és Iluska történetét meséli el. Mindkettőjüket mostoha neveli, bántalmazó, rideg környezet veszi körül őket.

Senkire nem számíthatnak önmagukon és egymáson kívül. Jancsit a gyökértelensége és kiszolgáltatottsága dühössé, agresszívvá teszi, s csak olaj a tűzre, hogy a falubeliek bizalmatlanok vele szemben. Amikor elveszíti a rábízott nyáj felét, és nevelőapja ingerülten számon kéri őt, úgy dönt, minden hidat feléget maga mögött: hátrahagyja szerelmét, Iluskát, és elmenekül a faluból, de valójában önmaga elől fut.

Kép

A közönség két oldalról ülte körbe a játékteret. Az előadás elején olyan nők vallomásait hallhattuk felvételről, akik lemondtak vagy lemondani kényszerültek gyermekükről. Megrendítő volt, ahogy arról beszéltek, hogyan hagyták ott csecsemőiket a szülőszobán, hogyan élték meg, amikor a nevelőszülő elvitte a csöppséget. Felkavaró vallomásokat hallhattunk olyan apákról és anyósokról, akik arra kényszerítették az önbecsülésükben megtört fiatal anyákat, hogy lemondjanak a babájukról. A valós eseményeken alapuló rövid történetek kesernyést ízt adtak az ezután következő első jelenetnek, Kukorica Jancsi nevelőszülőkhöz kerüléséhez. A díszletek és a jelmezek stilizáltak, mindenki több szerepet játszott. A főhőst alakító két szereplőt népies motívumokkal díszített piros bekecs különböztette meg a többiektől. A jelenetváltásokat sötétség és furulyaszó jelezte, a terem közepén lévő fehér függönyre időnként mozgóképeket – lobogó tábortüzet, családi idillt – vetítettek; a temetői jelenetben a szereplők testbeszéde hosszasan ismételt, darabos mozdulatokból tevődött össze.

Habár nem profi színészeket láttunk, a fiatalok játéka mégis hiteles volt. Manírtól mentesen szóltak a nézőkhöz, remek összjátékban, nagy fegyelmezettséggel.

Az Iluskát alakító Bocsi Eszter gesztusrendszere meggyőzően, remekül hozta a magányos, depresszióba süppedő szerelmes lányt. Urbán Jonatán és Urbán Raul és Hack Imre Ákos alakításában Kukorica Jancsi nem egy nagyformátumú mitikus hős, hanem egy tépelődő, sodródó férfi volt, egy hús-vér ember, akinek fájdalmai és félelmei egyaránt vannak. Az időnként felcsendülő gyors ritmusú, népies zene tovább fokozta a főhős lelkében dúló viharokat. Az előadás remekül szórakoztatott (többek között Máté Péter- és Zámbó Jimmy-intertextusokkal, kocsmai jelenetekkel), ám komoly mondanivalója és mélysége is volt – a legfájdalmasabb felismerések szarkazmus és önirónia formájában jelentek meg.

Kép

A Kukorica Jancsi sikeréhez Romankovics Edit színházi nevelési szakember szakértő segítsége, a Hárs Anna író-dramaturg által készített, metszően pontos dialógusok és a Prima-díjas Szokolay Dongó Balázs improvizatív szaxofon-szólója is hozzájárultak. Nyoma sem volt erőltetettségnek és görcsösségnek, a fiatalok ügyesen balanszíroztak mély- és csúcspontok között. A produkció nem, vagy csak nagyon kis mértékben laposodott el, s a játékidő is közönségbarát (90 perc). Az előadás, és úgy egészében véve az Art-ravaló, szép példája annak, hogyan adhat a művészet inspirációt egy kis csapatnak ahhoz, hogy saját erőforrásaik mozgósításával oldják meg problémáikat. Lehetőséget teremt arra, hogy a hátrányos helyzetből induló fiatalok a színház eszközeivel dolgozzák fel belső nehézségeiket, s azáltal, hogy a művészet nyelvén is reflektálnak magukra és a társadalomra, amelyben élnek, a való életben is összetartóbb, tudatosabb és aktívabb közösségeket hozhatnak létre.

Sajnos ez a kivételes produkció csupán egyetlen egyszer volt látható, de mivel Schermann Márta és csapata minden évben új fiatalokat toboroz, és új előadást állít színpadra, szinte biztosak lehetünk abban, hogy születik még hasonlóan minőségi látnivaló a közeljövőben.

*A képzés a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács támogatásával indult 2018 szeptemberében, s a Szubjektív Értékek Alapítvány és a Faktor Terminál Egyesület segítségével jött létre.