Kötöttségek és kötődés nélküli párkapcsolat – Egy pszichológus véleménye

Vajon van-e még értelme a házasság kontra együttélésről vitatkozni és újságcikket írni? Vannak-e még olyan párok, akik házasság előtt nem élnek együtt? Érdemes-e kutatni, hogy milyen hatással van a házasságra a korai szexuális élet? Az interneten az ebben a témában íródott cikkeket és véleményeket olvasva talán nincs. A morális és vallási szempontok helyett nézzük most csupán a pszichés hatásokat!

kötődés
Kép: Unsplash

 

Amikor a párok mérlegelnek, hogy közös fedél alá költözzenek-e, általában azok az érvek győznek, hogy anyagilag lényegesen jobban megéri, ha nem kell kétfelé rezsit fizetni, és iskola vagy munka után már annyira ki van fáradva az ember, hogy macerás mindig szervezni a találkozókat, meg különben is, ha szeretik egymást, akkor nem jobb-e, ha rögtön kiderül, hogy együtt élve is működik-e a dolog? Arról nem is beszélve, hogy egyetlen boldog, élettel teli házasságot sem látnak maguk körül – mondják. Akkor nem mindegy, hogy van-e a szerelmükről „pecsétes papír“ vagy nincs? A tudományos tapasztalatok azt mutatják, hogy nem. A statisztikai adatok szerint nagyobb valószínűséggel válnak el azok a párok, akik házasság előtt együtt éltek.

Egy fedél alatt

Mikor egy kutatásban megkérdeztek élettársi kapcsolatban élő férfiakat, hogy miért nem házasodnak meg, azt válaszolták, hogy miért tennék, ha elköteleződés és kötöttségek nélkül is megkaphatnak mindent, amit amúgy csak a házasságban kapnának meg.

Talán a legfontosabb pszichológiai érv, ami az együttélés ellen szól, hogy a felek azzal a tudattal vesznek részt benne, hogy ők teljesen szabadok, és bármikor lehetőségük van arra, hogy kiszálljanak az aktuális kapcsolatból, hiszen nincsenek elköteleződve.

Az egyik pár, akivel dolgoztunk, hónapokon keresztül „játszotta“ is ezt. Folyton egymás tudomására hozták, hogy igazából nem egymáséi. A kérdés csak az volt, hogy ki bírja tovább. Természetesen az, akié a lakás volt. Vagyis arra kell felhívni a figyelmet, amit sehol sem reklámoznak: nem magával a házassággal, nem a „papírral“ van a gond, hanem azzal, hogy a puszta együttélés során megszokták a bizonytalan elköteleződést, és a majdani házasságban egy komolyabb konfliktusnál újra előkerül a kapcsolat megkérdőjelezése. A jó házasság a másiknak való teljes, feltétel nélküli önátadást jelenti, minden nehézségével és örömével, amit nem lehet eljátszani, modellezni valódi döntés nélkül. Vagy teljesen átadom magam, vagy nem.

Egy ágyban

A témával kapcsolatban szinte mindig előkerül a házasság előtti szexualitás. Az első alapvetés, hogy a nők és a férfiak számára a szexualitás különböző jelentéssel bír. Leegyszerűsítve: a férfinak egy jelzés, hogy hol tart a kapcsolat, míg a nő számára a szex kommunikáció, egy gesztus a férfi felé, hogy „ha szeretem, ha tényleg úgy érzem, hogy fontos vagyok neki, akkor miért ne adnám meg neki azt, amit kér?“

Egyértelmű kutatások bizonyítják, hogy az első szexuális élményt követően a pár kommunikációs és konfliktusmegoldási stratégiája megszilárdul. Vagyis, ha a párkapcsolat elején kezdenek el nemi életet élni, akkor a kapcsolat egyéb dimenziói visszamaradnak, nem fejlődnek tovább, és a szex képes az esetleges problémákról teljesen elterelni a figyelmet. Nagyon fontos lenne pedig, hogy hatékony, fejlett kommunikációs és konfliktusmegoldó módot gyakoroljanak be és tudjanak használni a felek a párkapcsolatban, mert a házasságnak kétség kívül ezek kiemelten fontos építőkövei.

A helyzetet csak komplikálja, hogy a szexualitás azt jelzi vissza a nőnek, hogy a kapcsolat meghitt, bizalmas, már-már elköteleződésre érdemes, miközben a férfi fejében egyáltalán nem a karikagyűrű jár...

Van egy másik fontos „pszichés mellékhatása“ is a szexualitásnak. Hasonlóan a születésnél és az anyatejes szoptatásnál kialakuló rendkívül erős hormonális kötéshez, a szexuális együttlét során is hasonló hormonális kapocs jön létre. Ennek a kapocsnak van egy „jól kitalált“, ám kevéssé ismert velejárója is: képes pozitívan torzítani a másik személy észlelését, vagyis a hibáit, idegesítő dolgait csökkenteni, elfogadhatóvá zsugorítani, míg az erényeket, jó tulajdonságokat felnagyítja. Mint egy erős kötél, ami a feleket egymáshoz rögzíti. A baj ezzel az, hogy ha az összeillőséget akarják vizsgálni a párok a szexualitásban, ahogy sokszor hangoztatják is, pont annak az esélyét csökkentik, hogy kiderüljön, összepasszolnak-e, vagy sem. Vagy, ha továbbmegyünk, hiába látja a pár, hogy nem egymáshoz valók, nem együtt szeretnék leélni az életüket, mivel az erős kapocs már létrejött, alig tudnak szakítani egymással. Az extrém módon elhúzódó szakítási történeteknek ez a legfontosabb okozója.

Biztonságos lelki kapcsolat

Sokak szerint manapság nincs értelme a házasság előtti szexualitásról beszélni. Sokak szerint a prüdéria tesz tönkre házasságokat és párkapcsolatokat. A 60-as évek szexuális forradalma után a következő nagy kampányt a biztonságos szexért folytatták, hogy a különböző nemi betegségek elterjedésének gátat szabjanak.

Vajon mikor kezdődik el egy másik nagy kampánysorozat, ami a lelkileg és pszichésen biztonságos szexualitást hirdeti? Ami már nem a fertőző nemi betegségektől és a nem kívánt várandósságtól fog védeni, hanem a lelki megrázkódtatásoktól és kiüresedéstől...

A döntési szabadság érdekében fel kell hívni a fiatal párok figyelmét, hogy nekik, kettejüknek kell eldönteni, hogy hol szabják meg a határt maguknak, amit nem könnyű megtartani, viszont az egészen biztos, hogy kapcsolatukat ez csak erősíteni és gazdagítani fogja. Újra és újra tudatosan fel kell tenniük a kérdést: mi szolgálja az én lelki, pszichológiai és testi egészségemet?

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti