Két túra, ahol a legmorcosabb gyerek is mosolyra derül – Korona-túra ajánló
A tavalyi karanténban nagyon rákaptunk a kirándulásra. Mivel egész héten mindenki az online dolgain pörgött, szombatonként elmentünk túrázni. Mást ugyanis akkor sem lehetett csinálni. Körtúrákra mentünk, és élveztük. Lassan a rituáléja is kiépült a kirándulásoknak, a szendvicsek helyét átvette a grillcsirke és a friss kenyér koviubival, amit mindig ugyanazon a helyen szereztünk be indulás előtt, hogy aztán a kocsiban majd a kirándulás idején is reményteljesen illatozzon addig a tisztásig, ahol végül elfogyasztjuk.
Idén is van karantén, méghozzá majdnem ugyanabban az időszakban, mint tavaly, mi pedig újra elindultunk. Az első túránk rövidke volt, inkább egy séta a Kis-Hárs Hegyen, a második viszont egy rendesebb, de mégsem olyan hosszú, ami akár vonzó lehet a kevésbé elhivatott kirándulók számára is. És túl vagyunk már egy harmadik, negyedik korona-túrán is, mert most már neve is van az eseménynek, amely minden héten egyszer biztosan bekövetkezik. A túrahelyhez mindig autóval megyünk, hiszen a körtúrákban pont az a praktikus, hogy az autótól indulunk és oda is érkezünk vissza, kikerülve a most oly veszélyes tömegközlekedést. A tájékozódáshoz pedig, modern család révén, mobil applikációkat használunk.
S bár mi már jóval hosszabb túrákra járunk, a Budapesten és közelében lakó olvasónak két kipróbált, rövid körtúrát ajánlanék kedvcsinálónak, amelyek kisebb gyerekekkel is 3-4 óra alatt bejárhatók, és még eltévedni sem könnyű!
Ez utóbbi nálam például egyáltalán nem elhanyagolható tény.
Keleti-Gerecse körtúra: kolostortól barlangokon át egy szuper játszótérig
Péliföldszentkeresztről, a szalézi kolostortól indul a Gerecse sziklás, barlangokkal, mészkő-sziklákkal és löszfalakkal tarkított erdeibe. A túra maga 10,8 km, 3,5–4 óra alatt kényelmesen bejárható. A szintemelkedés 477 méter, ami jelent néhány kaptatót, de a Jankovich-barlang vagy a Mogyorósi-szikla bőven megéri a fáradozásokat. A kényelmes, nagy parkolóból vagy a buszmegállóból az Országos Kéktúra jelzése mellett indulunk el, ezt követjük egészen a bajóti Öreg-kő lábánál található pihenőig. Itt kifújhatjuk magunkat egy kicsit a padokon, böngészhetjük az információs táblákat, mielőtt egy kitérőt teszünk a kék Ω jelzést követve az Öreg-kő oldalában található Jankovich-barlanghoz. A barlang felfedezése után a kék jelzésen folytatjuk tovább az utunkat a Mogyorósbánya feletti nyeregig, ahonnan a kék + jelzésen haladunk tovább a Kősziklához. A csillagászok emléktáblájához érve térjünk rá a kék ▲ jelzésre, amelyet követve egy kis kitérővel a Kőszikla mészkőszirtjeihez érkezünk, ahonnan csodálatos kilátásban gyönyörködhetünk. Visszatérve a kék jelzésen ereszkedünk vissza a falu feletti nyeregig, ahonnan a Mária-úttal együtt haladó zöld jelzésen megyünk tovább Péliföldszentkereszt település felé.
A faluba visszatérve érdemes meglátogatni a Gerecse Natúrpark Látogatóközpontot közvetlenül a parkoló mellett, ahol kényelmes padok és szuper játszótér várja a soha el nem fáradó gyerekeket.
Túra a Pákozdi ingókövekhez, ahol egy óriás legózott évmilliókkal ezelőtt
Második túránk a Velencei-tó mellé vezet, ahol a népnyelv által ingóköveknek nevezett ősi gránit-tömböket látogathatjuk meg, amelyek pontosan úgy vannak egymásra illesztve, mintha egy óriás próbált volna legózni velük pár millió évvel ezelőtt. Érdemes azért egy kicsit résen lenni, mert bár a kövekről helyenként gyönyörű kilátás nyílik, a rajtuk ugrándozás nem teljesen veszélytelen. A túra maga alig 7,5 km, 2–3 óra alatt (ámuldozástól függően) bejárható, és a lustábbaknak vagy fájós lábúaknak az sem mellékes, hogy a szintemelkedés igen barátságos, mindössze 158 m. Mivel a túra igen nagy részében nincs árnyék a fejünk felett, érdemes sapkával, naptejjel készülni az útra.
Túránkat Pákozdon kezdjük, ahol az autónkat a kultúrház parkolójában hagyhatjuk. Határozott lépteinket a kultúrház melletti Templom sorra igazítjuk, ahol jobbra tartva hamarosan átszeljük a Bella-patakot, majd elhaladunk a Bella-tó mellett. A zöld + jelzést követjük, egészen az utunkat keresztező Rákóczi utcáig, ahol résen kell lennünk, mert itt térünk át a zöld jelzésre, amely jobbra tőlünk egy szűk ösvényen indul. Egy darabig drótkerítés mellett haladunk, majd felérünk a Sár-hegy kopár, kis bokrokkal tarkított síkjára. Itt egyenesen, a zöld jelzésen haladunk tovább, és körülbelül 3 kilométer múlva pillantjuk meg az első ingóköveket, amelyeket számos érdekes alakzatú kőkompozíció követ majd, a köznyelv mindegyiknek nevet is adott már. A Kocka követ például nagyon könnyű felismerni: egy élére állított, kocka alakú kőről van szó, amely két alsó kőtömbbe van beékelve. Itt a sárga ▲ jelzésre váltunk, amelyről egy elágazásnál a sárga jelzésre térünk át. Túránk utolsó szakaszában a piros + jelzést követjük, amely a település határán jelenik meg, és visszavezet minket az autónkig.
Végszóként hadd mondjam még el, hogy akár ezeket, akár más túraútvonalakat választunk, elindulni mindenképp érdemes. Tavasz van, és az erdők bokáig állnak a virágban, a még kopasz fákon könnyedén figyelhetjük meg a madarakat, és az állatok sem tudnak még úgy elrejtőzni az éppen csak rügyező bokrok között. Érdemes elindulni, érdemes kidurrantani a kölköket a kényelmes, többnyire online világból, mert minden alkalommal, amikor nekivágunk az ösvényeknek, a legmorcosabb gyerek arca is rövid időn belül felderül, pláne, ha nyuszit, őzet látunk, nagy sziklákon keresztül vezet az utunk, vagy egy klassz kilátóponthoz érkezünk. Tavasz van, éljen a természet!
Forrás: a Magyar Természetjáró Szövetségének a weboldala: termeszetjaro.hu
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>