Karácsony nárcisztikus családtaggal – Mindent elkövet, hogy elrontsa mások örömét

Az ilyen emberek ugyanis igazi grincsek. (Lásd a Grincs című filmet a szörnyről, aki gyűlöli a karácsonyt.) Ismertem egy lányt, még gyerekkoromból, akinek a grincse a saját édesanyja volt. Az anyuka eleinte mindig nagyon várta az adventi ünnepkört, szerette képzeletben megtervezni az asztali dekorációt, az ünnepi menüt, és a karácsony előtti nagybevásárlást is. De amint eljött a december 23-a, a lelkesedését mintha elfújták volna, s onnantól kezdve teljesítendő projektként fogta fel a karácsonyi előkészületet és magát a szentestét is. Ragaszkodott ahhoz, hogy minden tökéletesre sikerüljön, és ha egy kicsit is megrepedt a bejgli tésztája, barátnőmre és annak testvérére zúdította a dühét. Hiába ajánlották fel, hogy segítenek mindenben, édesanyjuk mindent maga akart csinálni, aminek a vége a totális kimerülés lett. Nyűgössé vált, és a családját hibáztatta azért, mert nem segítenek neki. Kezdett haragudni magára a karácsonyra is. „Csak nyűggel jár!” – ezt mondogatta.

December 24-én kezdődött aztán a „lábujjhegyen járás”, ugyanis sosem lehetett tudni, hogy épp mitől fog „robbanni”.

Férjét már a fa befaragása közben elmondta mindennek, azzal sértegette, hogy tutyimutyi, és hogy képtelen a hasznát venni. A gyertyagyújtáskor is duzzogott, aztán beült a karosszékbe, és savanyú arccal nézte végig, ahogy a többiek bontják az ajándékokat. Volt, hogy fel sem bontotta az övét, vagy ha mégis, akkor jöttek a szokásos cinikus mondatok: „Jaj, gyerekek, miért költötök rám? Minek ez a nagy felhajtás?!”. Ezek után csoda, ha már a férje is ingerült lett?! Ez persze csak olaj volt a tűzre, olyannyira, hogy egyik évben ez az anyuka a vita hevében megharapta a férje karját, aki aztán emiatt az ügyeleten kötött ki. A vacsorát többnyire néma csendben költötték el, még szerencse, hogy szólt a zene, különben megbolondultak volna a feszültségtől. A barátnőm elmesélte nekem, hogy szenteste vegyes érzésekkel feküdt le: egyrészt örült, hogy végre megélhetett egy újabb karácsonyt, másrészt lelkifurdalás kínozta. Újra és újra feltette magának a kérdést: mit csinálhattam rosszul, hogy anyu ilyen lett?

A két ünnep között aztán megint minden a legnagyobb rendben zajlott (ez volt az előjele annak, hogy szilveszterkor megint minden elromlik). Barátnőm édesanyja ilyenkor bement a nappaliba, ahol a család játszott, és szelíd hangon ezt mondta: „Látjátok, milyenek voltatok tegnap?! Pedig tudjátok, hogy én mindent azért teszek, hogy nektek jó legyen. És pont a szeretet ünnepén? Jajh, na, mindegy, ami történt, megtörtént, most már legyünk meg békében, rendben? Megbocsájtok, nincs semmi baj.”

Az ünnepek saját gyermekkorára emlékeztetik a nárcisztikust

„A nárcisztikus ember rettenetes időszakot, borzasztó idegességet és nyugtalanságot érez karácsonykor, mert az ünnep elhomályosítja az ő reflektorfényét.

Az fáj neki, hogy a karácsony mindenkiről szól, nem kizárólag róla.

Mivel nem ő áll ilyenkor az univerzum középpontjában, mindent elkövet, hogy elrontsa mások örömét” – kezdi Gyura Barbara, a Nárcisz Coach.

„Ha a nárcisztikus tudja, hogy szereted és várod a karácsonyt, illetve azt, hogy te finom lelkű és érzékeny vagy, biztos lehetsz abban, hogy mindent elkövet, hogy drámázzon, leértékeljen téged, vagy mindazokat, akik még a környezetében vannak ilyenkor. Mindent meg fog tenni, hogy mély traumát okozzon egy cinikus mondattal, duzzogással, vagy csenddel való büntetéssel. Ha ezek hatására vita vagy veszekedés kerekedik a családban, ő kerül nyeregbe, hiszen megkapja a forrást, amelyből energiát szívhat el, amelyből táplálkozhat, s amely által ismét ő lehet a legfontosabb személy. Az ünnepek saját gyermekkorára emlékeztetik a nárcisztikust. Ilyenkor döbben rá arra, hogy neki talán sosem volt támogató és igazán szerető családja, olyan, amely feltétel nélkül szereti. Lehet, hogy túl nagy elvárásokat támasztottak vele szemben, folyton hasonlítgatták őt másokhoz, vagy megszégyenítették. Eszébe juthatnak saját hiányosságai, hibái is, ami számára elviselhetetlen. Egy egykori szomorú, sérült kisgyermekkel van tehát dolgunk, akinél karácsonykor hatványozottabban jelentkezik a duzzogás, a düh, az agresszió, s aki a régi sérelmei miatt nem tud kapcsolódni a közösségi öröm átéléséhez” – magyarázza a szakember, aki külön kitér a hoovering jelenségre is.

Kép

Kép: Freepik

„A hoovering, azaz a visszaporszívózás a nárcisztikus egyik jól bevált és megbízható módszere áldozata visszaszerzésére, ellenőrzésére. Ezt a módszert előszeretettel alkalmazza karácsony közeledtével, ugyanis pontosan tudja, hogy aki anno az áldozata volt, de azóta új életet kezdett, hiányolja őt, vagyis annak empátiájára alapoz.

Ilyenkor a legtöbb ex-áldozat az első kedves szóra fellelkesül, és azt hiszi, a nárcisztikus személy végre megváltozott. Pedig dehogy.

Egy nárcisztikusnál a hoovering sosem a bűnbánás vagy a változás jele, csupán kiszáradtak a források, akikből táplálkozhat.”

Amit semmiképp ne csinálj az ünnep közeledtével, ha nárcisztikus családtagod van

Ne bántsd a nárcisztikust! Ő is valaha egy szenvedő gyermek volt. (Persze ez nem azt jelenti, hogy el kell tűrni tőle a bántalmazását).

Ne hagyd tönkretenni az ünneped! Ne vidd el magaddal karácsonyi összejövetelre, ne erőltesd a közös ünneplést, ellenkező esetben stresszhelyzetnek teszed ki magad, nyilvánosan is megbánthat, ami rettenetesen megcsapolja az energiáidat.

Ha együtt élsz a nárcisztikussal, ne vedd se őt, se a bántásait, se a manipulációját figyelembe! Mindig lehetséges zéró kontaktot létrehozni.

Ne próbáld őt tanítani, felelősségre vonni! Ez olyan lenne, mint közeledbe engedni egy krokodilt, arra kérni, hogy feküdjön háttal, hogy simogathasd a hasát.

Ha társaságban vagy, különülj el a nárcisztikustól, és inkább beszélgess olyanokkal, akik energiát adnak neked. Ez nem támadás, nem büntetés. Jogod van védeni magad pszichésen és fizikailag.

Ne érezz lelkifurdalást, ha otthagytad, és amiért nélküle élsz, inkább teremtsd meg a saját békédet, szervezd meg a saját szép karácsonyodat azokkal, akik körbevesznek!

Ne agyalj azon szenteste, hogy ő épp mit csinálhat!

Ezt tedd az ünnep közeledtével, ha nárcisztikus családtagod van

Ha egyedül élsz, készíts finomságokat, és oszd szét olyanok között, akiket szeretsz, és akik téged is egészséges módon szeretnek.

Élvezd, hogy elkezdesz felszabadulni és élni a saját életedet!

A karácsony fájdalmas lehet a nárcisztikus családtagod nélkül, főleg, ha egyedül töltöd az ünnepeket, de ahelyett, hogy keseregnél, inkább keress programot, találkozz sorstárssal, vegyél részt karitatív munkában.

Ne feledd: jogod van úgy megélni az ünnepet, hogy az a te mentális egészségedet szolgálja. Vedd észre, hogy már egy másik valóságban élsz, és nem a nárcisztikuson keresztül kell szemlélned a világot!

Önvédelemből nem ölel

A barátnőm, akiről fentebb írtam, ma már felnőtt nő. Új helyre költözött, közösségi oldalakon nincs fent, és megváltoztatta a telefonszámát is. Nem szeretné, ha az anyja megtalálná. De nem azért, mert haragszik rá, vagy mert nem tud megbocsátani neki, amiért annak idején majd’ minden karácsonyába belerondított, vagy amiért az év többi napján verbálisan és fizikailag is bántotta. Egyszerűen csak fél. Azoktól a szavaktól, hangsúlyoktól fél, amelyeket anyja mondhat neki egy találkozás alkalmával. Pedig szeretné megölelni az édesanyját, nagyon is, csakhogy bármilyen információ kiszivárogtatása a saját új életéről okot adna anyjának arra, hogy újra megcsapolja az energiáit. Márpedig ő eldöntötte, hogy nem akarja, hogy újra az egészségét fenyegesse valaki. Éveken át inzulinrezisztens volt – ma már újra bármit ehet, nem lesz rosszul. A pánikrohamai elmúltak. Szemüveget hordott homályos látása miatt, de három éve, amióta új életet kezdett, összesen csak négyszer használta.

Ahogy múlik az idő, kezd megbarátkozni azzal, hogy hátrahagyva mindent eljött a régi otthonából, és utat engedett egy másfajta valóságnak, mint amelyben korábban édesanyjával élt. Sokáig hitte, hogy az őszinte szó, a szeretet gyógyír lehet bármilyen konfliktus megoldásához, de bele kellett törődnie, hogy vannak olyan személyiségtípusok, akiken nem lehet segíteni. Mindenesetre nem telik el úgy nap, hogy ne gondolna az édesanyjára, ne emlékezne kedves szokásaira vagy a mesékre, amelyeket gyerekkorában hallott tőle.

És a szenteste sem múlhat el úgy, hogy ne kívánna neki halkan békés karácsonyt egy gyertya fénye mellett.