Kár parázni a jegyesoktatástól…

„Esküvő előtt állunk. Melyik templomot javasoljátok, ahol rugalmas a pap, és nem kell tanfolyamra járni előtte? A pasimmal nem bírjuk valami jól az álszent dumát.” – Ha rákeresel, kedves Olvasó, a jegyesoktatásra a neten, elég sok fórumra akadsz, ahol erre keresik a választ a leendő férjek és feleségek. Sajnálom ezeket a párokat, mert kár előre szorongani valamitől.

Aki templomi esküvőt szeretne, annak valóban részt kell vennie a jegyeskurzuson, de felesleges aggódni, ez nem az inkvizíció egyik modernkori formája, hanem izgalmas önismereti és párkapcsolati utazás az élet egyik nagyon izgalmas szakaszában. Egy olyan időszakban, amikor egy életre szóló döntést készül két ember meghozni, és amikor hajlamosak a lagzihelyszín, a menyasszonyi ruhaszalon és a virágbolt között elveszni. A vőlegények rendszerint azért, mert – tisztelet a kivételnek – nem szívesen folytatnak végeláthatatlan eszmecserét az úszógyertyák és a szalvéták színének árnyalatairól. A menyasszonyok pedig azért – és ismét nagy respekt a kivételnek –, mert mindent tökéletesnek szeretnének majd a Nagy Napon.

A jó jegyesoktatás tulajdonképpen ott kezdődik, ahol a romantikus filmek meg az esküvők véget érnek.

A pár kivonul a templomból, mindenki gratulál, villannak a vakuk, a násznép mosolyog és rizst szór. Aztán jönnek a szürke hétköznapok meg az elöl hagyott büdös zoknik.

A házasság nem magától jó, ezért tenni kell – vallja az a három házaspár is, akik egy XVII. kerületi plébánián tartják évek óta a plébánossal közösen a jegyesoktatást. A kurzusok rendszerint januárban indulnak, és összesen hat estén keresztül hívnak közös gondolkodásra, beszélgetésre.

Nem azt kérdezik, ki mikor gyónt utoljára (csak hogy még egy félreértést eloszlassunk az aggódók fejében), nem oktatnak ki, nem mondják meg a tutit.

Nincs egzakt, tűpontos válaszuk arra, mi a hosszú és boldog házasság titka, de meg tudják élni, már több évtizede.

Szilvi és Pali öt gyermeket nevelt fel, és lelkesen várják a hatodik unokájuk világra jöttét; Teri és Béla három gyermek szülője és egy kislány büszke nagyszülei, Ildinek és Zolinak pedig három fia van. Nem állítják magukról, hogy tökéletesek, mert tökéletes emberek és tökéletes házaspárok nincsenek, de egy olyan világban, ahol minden második házasság válással végződik, ők arra törekszenek, hogy valahogy mégis tökéletesek legyenek a másik számára. Aki olyan szerencsés, hogy részt vesz az általuk tartott jegyeskurzuson, egy kicsit beleshet az életükbe: megosztják tapasztalataikat, véleményüket, és bátorítanak mindenkit, hogy merjen dönteni a másik ember mellett egy életre.

Kép: Designed by jcomp / Freepik

És hogy miről is beszélgetnek a párok a rákosligeti jegyesoktatáson? Az első, ismerkedős alkalom után szó esik a konfliktuskezelésről, szentelnek egy alkalmat az önismeretnek és a családi mintáknak, örökségnek, ahogyan a testi kapcsolatnak, a gyermekvállalás témakörének is, valamint a mindennapok házasságának is, ahol többek között a szeretetnyelvekről, az ünnepek közös megéléséről is szó esik. A hatodik, záró alkalom mindig a papé: Molnár Miklós atya egy külön estén beszél a házasság szentségéről és liturgiájáról.

Mert a házassági eskü, a holtomiglan-holtodiglan nemcsak egy mantra, amit gyorsan elhadarunk egy szép háttér előtt. Ezeknek a szavaknak súlyuk van, ugyanakkor pillekönnyűnek is érezhetjük magunkat tőlük.

Az idei kurzus nemrég indult, három jegyespárral. Miután a felek bemutatták egymást, máris kaptak egy feladatot. Kérdéseket kellett megfogalmazniuk arról, mire szeretnének választ kapni a jegyesoktatáson. A kérdések mind arra vonatkoztak, hogyan lehet egy életen át úgy működtetni a házasságot, hogy a benne lévők boldogok legyenek. Mi a legnehezebb? Hogyan legyek erős és megértő társ? Miben lesz más a házasság a gyerekszületés után? – csak néhány abból a sok felvetésből, ami a házasulandókat foglalkoztatja.

A kérdések felkerültek a táblára, érdekes látni, mennyien írtak hasonlót. Ahogy mindenki olvasgatja, emészti a látottakat, elcsendesedik a terem. Aztán Szilvi belekezd egy személyes történetbe. „A házassági évfordulónk előtt megegyeztünk abban, hogy nem veszünk egymásnak ajándékot, inkább majd elutazunk valahova kettesben néhány hónap múlva. Az évfordulónk estéjén egy borítékot találtam a párnámon, benne Pali egy nekem írt versével. Azonnal benyúltam az éjjeliszekrény fiókjába, ott is lapult ugyanis egy vers, amit én szántam a férjemnek…”

Nem tudom, válasz volt-e ez a jegyespárok által feltett bármelyik kérdésre, de talán nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy mind szeretnénk ilyen pillanatokat a házasságunkban. Egy jó jegyesoktatás segíthet abban, hogy ezek meg is valósulhassanak.