A kapocs egy életre szól – 7 tipp a korai apa–gyermek kötődésért

2021 a nyugati és keleti kultúrában egyaránt a kiegyensúlyozott anyagi és érzelmi biztonság, a család éve. A kínai hitrendszerben a Bivaly jegy által uralt esztendő, míg a keresztény világban a Ferenc pápa által meghirdetett Szent József emlékév ad mindehhez spirituális keretet. Idén tehát nagy figyelmet kapnak az apák, illetve az apai jelenlét és szerepkör, ami a családi harmónia és a gyermekek fejlődésének szempontjából is kifejezetten fontos. Erre mutat rá Léder László pszichológus is, az Apa Akadémia alapítója:

„A családtervezés, a gyermekvárás és a gyermeknevelés nem női feladat, hanem egy férfi és egy nő közös feladata; mindkettőre egyformán szükség van.”

A családfő aktív részvétele tehát már az újszülöttkorban is elengedhetetlen a későbbiekben is stabil apaszerep és a kölcsönös kötődés kialakulásához. „Bár korábban is készültek olyan pszichológiai vizsgálatok, amelyek szerint az apa jelenléte javítja a párkapcsolatok minőségét, a gyerekek lelki stabilitását és iskolai teljesítményét, ezekkel sokáig nem foglalkoztak. Figyelmet csak a legújabb hormonális és neurológiai kutatások kaptak, amelyek igazolták: az apa szerepe nem másodlagos, hanem pszichológiailag és biológiailag is egyenrangú az anyáéval – mindez igaz már a várandósság, a szülés körül időszakra is.” – összegez Léder László a vele készült interjúnkban is. Ezért is érdemes megfontolni az alábbi tippeket, melyek aktívan segíthetik a nem ritkán érzelmi nehézségekkel küzdő, újdonsült apákat.

1. Az apai szerepkörre is készülni kell

Az anyává válás misztériumáról már csupán a terhesség kapcsán is sokat beszélünk, pedig az apaság a férfiak számára is egy jelentős változás – méghozzá a legtöbb esetben hasonló hormonális folyamatokkal is jár, mint a nők esetében. A kötődés, a gondoskodó szeretet korai kialakulásához pedig nem árt mindezt mentálisan is megerősíteni, amihez persze elengedhetetlen a kismama közreműködése is.

A várandósság időszakában nagyon fontos a közösen töltött minőségi idő, és így a leendő szülőpár közötti kapocs megerősítése.

Az anyaméhben történő fejlődés együttes megismerése, a hosszas beszélgetések, tervezések (pl. a kicsi nevének kiválasztása) kifejezetten hasznosak az újdonsült szerepkörre való felkészülésben, de nem szabad megfeledkezni az olyan fontos rituálékról sem, mint a babaszoba közös kialakítása vagy a kórházi csomag összekészítése. Az apás szülésre és a kisbaba gondozására való praktikus felkészülés pedig azért lehet előnyös, hogy az újszülöttel töltött első hónapok – a közös teherviselésnek köszönhetően – mindkét szülő számára könnyebbek legyenek. Érdemes ezért ilyen témájú (akár online) foglalkozásokra vagy tanfolyamokra is bejelentkezni, természetesen az anyukával közösen.

2. A család fő pillérjeinek karbantartása

Egyre több szakirodalom – és így a Képmás-szerző is – foglalkozik azzal, hogy a baba érkezése hogyan borítja fel egy pár addig megszokott, jó esetben harmonikus mikrokozmoszát. Az apák jelentős részét ilyenkor szorongató gondolatok, érzések rohamozhatják meg a féltékenységtől kezdve a kudarcélményen át a kirekesztettségig.

Ezért is fontos, a párkapcsolatot ne csak a szülés előtt, hanem utána is aktívan ápoljuk: beszélgessünk gyakran a párunkkal a szülői érzéseinkről, félelmeinkről, mentális akadályainkról, illetve, amikor csak lehet, vonjuk be a családfőt a csecsemővel kapcsolatos feladatokba.

Bár a szoptatás elsődlegesen az anya feladata, ez nem jelenti azt, hogy az apa ne vehetné ki a részét akár egy kényelmes párna, akár egy pohár víz felajánlásával. Tápszeres táplálás esetén pedig akár ő is összebújhat a kicsivel. Amennyiben pedig időre van szükség az új család összeszokásához, nyugodtan korlátozni lehet a babanézőbe érkező látogatók armadáját – kiváltképp egy ilyen vészterhes, pandémiával terhelt időszakban.

3.  Apa nem egy pótkerék

Tagadhatatlan, hogy élete nagyon korai időszakában a baba számára az anyai jelenlét az egyik legfontosabb: szoptatás esetén tőle függ a tápláléka, de az anyuka ölelése, ismerős szívdobogása is az anyaméh biztonságára emlékezteti őt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az újdonsült apa ne tölthetne be fontos szerepet már ekkor is a családi rutinban.

Kép

Kép: Freepik

A már említett csecsemőgondozási tanfolyamok a mentális felkészülésen túl azért is hasznosak, mert így az apa is ki tudja venni a részét a pelenkázásból, az öltöztetésből, vagy akár a kisbaba megnyugtatásából, elaltatásából is, amíg az éjszakai műszaktól kimerült anya szendereg egy 20-30 percet. Ezek mind remek alkalmak arra, hogy kettesben töltsön időt a gyermekével, és egyre jobban ráhangolódjon a pici rezgéseire, jelzéseire.

4.  Mindenkinek legyen saját feladata!

A csecsemőgondozás fenti rutinfeladatain túl érdemes már előre kijelölni egy-egy babás tevékenységet, ami kifejezetten a családfőhöz kötődik, és az apa-gyermek kapcsolat erősítéséről szól. Ezt természetesen az anyának is tiszteletben kell tartania, és a későbbiekben sem szólhat bele: lehet ez a szoptatások utáni büfiztetés, az altatás, később akár az esti lecsendesedés, a fürdetési rituálé is.

5.  Beszélni kell a babához – már az anyaméhben is

A nagyobb korban is erős szülő-gyerek kapcsolat kialakulásához nem árt, ha a kötődés már egészen korán, akár a várandósság alatt elkezdődik. A magzat hallása ugyanis a terhesség tizenhatodik hete körül kialakul, a huszonnegyedik héten pedig már a fejét a hangokra és a kívülről érkező zajokra reagálva elfordítja.

Az anyaméhben rendszeresen hallott beszédhangokat pedig a születése után is megismeri, ezért nem árt már ekkor is énekelni, beszélni a babához, majd az újszülöttel folytatni ezt a kedves kötődési gyakorlatot.

Az pedig csak a hab a tortán, hogy így a kicsi beszédkészsége, kommunikációs képessége is fejlődik!

6. Testközelségben

Az újszülött számára az elsődleges érzékelési csatorna a hallás és a tapintás. Ezért a babához intézett kedves szavak, dalocskák mellett nagyon fontos, hogy gyakran legyünk vele testi kontaktusban is. A férjem már a szülőszobán a karjaiban tartotta a kislányunkat, de a későbbiekben is sokat ringatta, hordozókendőben, magára kötve altatta. Ez utóbbi pedig nemcsak pici számára volt egy megnyugtató gyakorlat, hanem az apa-lánya kapcsolatukat is szorosabbra fonta.

A fentieken túl egy különlegesen meghitt rutin lehet, ha az esti fürdetések előtt, vagy a reggeli ébredés után a levetkőztetett (de pelenkás) babát az apa a mellkasára helyezi – hűvösebb idő esetén akár pólón belülre: ez a kötődés megerősítése mellett kedvezően befolyásolja az újszülött szívritmusát és testhőmérsékletét is.

7. Megőrizni minden pillanatot

„Milyen jó nektek, hogy csak előkapjátok a telefonotokat, és bármikor lefotózhatjátok, levideózhatjátok a kicsit. Így olyan sok emléket meg tudtok őrizni!” – mondta édesanyám, amikor átlapozta a karácsonyra készített „unokaalbumot”. És valóban! Arról nem is beszélve, hogy a modern kor vívmányai a gyermekhez való kötődést is erősíthetik: különösebb erőfeszítés nélkül meg tudjuk örökíteni a babával töltött meghitt vagy épp vicces pillanatokat, a pozitív élményeket, melyek újraélését a képek és videók visszanézése segíti.

Ezért fontos, hogy az apa is aktívan kivegye a részét a szülővé válás dokumentálásából: készítsen minél több fotót nemcsak az újdonsült anyáról, hanem saját magáról és a piciről is!

Ezeknek nem kell természetesen tökéletesen fotografált képeknek lenniük, hiszen elsődlegesen nem a közösségi média felületeire, hanem a családi emlékezet számára készülnek – milyen jó lesz visszanézni őket néhány év múlva, akár a gyerkőccel közösen is!

A mi családunk esetében az apai jelenlétet egy külső körülmény is segítette: Margó lányom 2020. áprilisában, a koronavírus miatti bezártság első hullámában látta meg a napvilágot. Így az otthonról dolgozó férjemnek nemcsak a hivatalos, ötnapos apasági szabadság adatott meg, hanem a mindennapok legtöbb percében is végigkísérhette a csöppség cseperedését.