„Kapjanak fizetést a főállású szülők!” – Egy jogász anyuka véleménye

Németh Ágnes: Én is úgy gondolom, a hangsúlynak a lehetőségen és a választáson kell lenni. A családos nők kényszerű munkába hajszolása mint társadalmi modell megbukott, ugyanakkor nem helyénvaló ma már az az érvelés sem, hogy kizárólag az anyák dolga a gyereknevelés – egyrészt mert ez régen se teljesen így volt, másrészt mert megváltozott a világ. Ráadásul számos kutatás támasztja alá, milyen fontos szerepe van az apáknak a gyerekek fejlődésében, de ezt gyakran még a keresztény közösségekben is figyelmen kívül hagyják, és úgy csinálnak, mintha a világ biztonságát az otthon lévő anyák garantálnák. 

Kölnei Lívia: Én úgy vélem, a biológiai adottságok miatt termékenységünk és fizikai erőnk csúcsán ideális gyermeket szülni. Pénzkereső munkát végezni bármikor lehet, szellemi épségünk határáig, vagyis jó esetben öregkorunkig. Aki pedig sok készséget és tapasztalatot gyűjtött, jó lenne, ha a közéletben vagy vezetőként is kamatoztathatná.

Az anyaság és a munka párhuzamosságával tapasztalatom szerint vigyázni kell, mert akkor lehet, hogy sem az anyaságot, sem a pénzkereső hivatásunkat nem tudjuk átélni igazán. 

N. Á.: Szerintem nagyon nem mindegy, hogy gyerekek mellett rugalmasan végezhető, heti néhány órás munkáról vagy főállásról van szó. Én nem vágynék pici gyerekek mellett napi rendszerességgel dolgozni, de van, akinek ez egész jól megy: barátnőm például szájsebész, aki egyetem után rögtön férjhez ment, szült három gyereket, rendkívül fegyelmezetten megszervezte a család életét, közben folyamatosan képezte magát, és főállásban dolgozott. Én erre nem lennék képes, viszont heti néhány órában már a gyerekeim pár hónapos korától kezdve végeztem szellemi munkát otthonról. 

Kép

Kép: Unsplash/Guillaume de Germain

K. L.: A választás legyen szabad, ám objektív társadalmi hasznosságát tekintve nyilván többet teljesít az, aki gyermeket is nevel és előtte, közben vagy utána munkahelyen is dolgozik; a több gyermeket nevelőknek pedig még nagyobb a szerepük a gazdasági és szellemi értékteremtésben. 
N. Á.: Szerintem is, de vigyázni kell, mit tekintünk anyaszerepnek, gyereknevelésnek. A legtöbb házimunka nem érdemi anyai feladat, csak praktikusnak tűnik, hogy az végezze el, aki „úgyis otthon van”. Ez a naponta több­órás házimunka az, amibe szerintem bele lehet fásulni, pláne, ha az ember lánya hosszú éveket töltött el az egyetemen...

Amikor anyukám vagy gyerekvigyázó vitte játszótérre a gyerekeimet, és segített valaki a takarításban, én pedig vállaltam háromszor háromórás munkát egy héten, nem voltam kevesebbet a gyerekeimmel, mint amikor mindent én végeztem otthon.

A munkám pedig nagyon inspiráló volt, ezért még akkor is megérte volna, ha a teljes keresetem elment volna a segítségre. A gyerekek formálódásához is fontos, hogy ne csak az ő kiszolgálójukként lássanak engem, hanem önálló egyéniségként, akinek van egy kis saját világa, vannak saját igényei. Ha nem kapunk időben észbe, a gyerekek könnyen a család zsarnokaivá válhatnak. 

Nincsenek kizárólagosan helyes női életpályák. Az én anyukám például nagyon sokat dolgozott, kevés ideje jutott ránk, ezért mindig irigykedtem a barátnőmre, akinek az anyukájának volt energiája mindennap szépen megteríteni és vacsorát főzni. Elhatároztam, hogy én is ilyen nagycsaládos anyuka leszek. Ezt én akkor tudom a saját mércém szerint jól csinálni, ha töltekezek: ha nemcsak körülöttük és a háztartás körül pörgetem a gondolatokat, hanem sportolok és időről időre szellemi munkákat vállalok. Másik ismerősöm viszont, akinek főállású anyukája volt, pont azokat irigyelte, akiknek az édesanyja a külvilágban is „volt valaki”. 

Kép

Kép: Pexels/Helena Lopes

K. L.: Mondtad, hogy most csak a gyes a jövedelmed. Kérlek, játssz el a gondolattal, milyen lenne, ha főállású szülőként a legkisebb gyermeked iskolás koráig közalkalmazotti fizetést kapnál! 
N. Á.: Igazságosnak tartanám. Az elvégzett munka – a „láthatatlan” is – mérhető pénzben, ha ugyanazt fizetett alkalmazottra bíznánk.

A főállású szülőségért adott fizetés azt üzenné: fontos a társadalomnak, hogy gyereket nevelsz!

Nálunk nem volt pénzkérdés a gyerekvállalás, de olyan pároknak ez nagy ösztönzés lehetne, akik csak azért nem vállalnak több gyereket, mert szükség van mindkettőjük keresetére, és az anyukák csak muszájból mennek vissza a munkahelyükre. Sok nő és férfi számára, akik egy ideig „csak szülők” szeretnének lenni, megteremtené a szabad választás lehetőségét a fizetés, és önbizalmat adna.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>