Már készül James Dean negyedik filmje
James Dean negyedik filmjét forgatja. Igen, arról a James Deanről van szó, aki 24 évesen, 1955-ben halt meg autóbalesetben, akit összesen három filmben láthattunk. Most végre elszánta magát egy negyedikre.
Pontosabban nem is ő, hanem a Megtalálni Jacket (Finding Jack) rendezőpárosa, Anton Ernst és Tati Golykh. Egy, a vietnámi háború után szélnek eresztett több ezer katonai kutyáról szóló filmhez kerestek „másodlagos férfi főszereplőt”. Hiába kutattak, hiába küzdöttek égen-földön – ahogyan ők fogalmaztak –, végül a túlvilágról választották ki az egyetlen alkalmast, James Deant. És hogy az elhunyt kész volt-e a kalandra? Azt nem tudjuk, de a családja igent mondott, örömmel konstatálva, hogy így elkészülhet Dean negyedik filmje.
Digitálisan keltik majd életre, a saját hangján, mozdulataival fog olyasmit tenni, amit életében soha nem tett. Mondhatnánk, hogy megelevenedik majd a vásznon, de itt se vászon, se valódi élet nincs többé.
Mielőtt megdöbbennénk vagy megörülnénk, elég csak a legnagyobb streaming-szolgáltatók oldalán rákattintani az Andy Warhol naplói címmel futó dokumentumfilmre, vagy arra az opuszra, amely a tragikusan elhunyt Anthony Bourdain utazó sztárszakács életéről szól. Mindkettőben mesterséges intelligenciával hoznak vissza a valóságba egykor létezőket, hogy „még élményszerűbb” legyen a történetük. Önök mit gondolnak erről? Mert valószínűleg nincs arra lehetőségünk, hogy semmit ne gondoljunk.
Egyrészt biztosan olcsóbb lesz majd a színjátszás, mert nem szükséges hús-vér szereplő többé. De amit a filmekben el lehet sütni, azt el lehet, sőt már el is sütötték a politikában – olyan létező politikusokkal elmondatott beszédekkel, amelyeket azok soha a szájukon ki nem ejtettek. A tech-szakma ezt az új, intelligens digitális tartalommanipulációt úgy hívja: deepfake. Mélyhazug. Azért mély, mert a mögötte meghúzódó program tanul: nem is olyan sok adatból megtanulja, hogyan beszél, mozog, néz, pislog valaki. A felhasználó pedig ezután azt kezd a kiismert személyiséggel, amit akar. Olyan szavakat mondat ki, olyan cselekvéseket tesz meg, amit nem szégyell. Így kerülnek híres színészek képei hard pornó filmekbe, olyan hihetően, hogy mindenki botrányt kiált. Így hirdeti ki a háborúban álló ország politikusa a békét – miközben a valóságban folynak a harcok.
A deepfake a személy plágiuma. Hiszen a plágium eredetileg is azt jelentette: emberrablás.
Persze, jó is kisülhet a dologból. A történelemórákon megelevenedhetnek a múlt szereplői, és beszélgetni lehet velük. Öveges tanár úr újra végezheti szenvedélyes kísérleteit. A súlyos izomsorvadástól beszélni nem tudóknak pedig visszaadhatjuk saját hangjukat. És így talán saját gyászainkat is elengedhetjük. Mégis, van az egészben valami különös. Mintha elnyelne minket tulajdon alternatívánk. Mintha a bármi lehetséges világában csak úgy, valóban lenni egyre értelmetlenebb és megerőltetőbb lenne.
De mielőtt túlzottan megrázna minket ez a különös „infokalipszis”-érzés, gyorsan kapcsolódjunk ki! Hátha Charlie Chaplin legújabb, 2022-es filmjében egy posztmodern tehetségkutatóban túlénekli Elvis Presley-t…
Ez a cikk a Képmás magazin 2022. júliusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>