Itt a napló, hol a napló: jó-e az e-napló?

Kezdő tanítóként gyerekesen örültem a naplónak, lelkesen töltögettem a rovatokat. Biztosan sokan emlékeznek erre az érzésre!

A kis keretecskék néha szűknek bizonyultak, parányi helyre kellett az osztályzatokat benyomorgatni. Külön színnel a témazárókat, mással a „mezei” jegyeket. A hiányzó gyerekek neve mellé minden tanóra alkalmával vonalka került, ezt bekarikáztuk, ha a gyermek hozott igazolást. Ezek a miniatűr sorminták próbára tették a szemem, amikor meg kellett számlálni. Egy járvány esetén különösen! A helyettesítéseket színessel jeleztük, és az erre rendszeresített nyomtatványba is beírtuk. Ma már kissé kacifántosan hangzik, de így volt.

Ha egy gyermek rossz fát tett a tűzre, ezt intő formájában kellett bejegyezni a napló erre rendszeresített soraiba. Bizony voltak ifjak, akiknél ez a rész betelt a naplóban.

A dicséretek is ebbe a rovatba kerültek, ezeket mindig lelkesebben írtam és írom a mai napig. (Gyorsan megjegyzem, hogy az elektronikus naplóban erre a célra korlátlan mennyiségű hely van…)

A napló kistestvére, az ellenőrző könyv jó esetben hazavándorolt gazdájával, hogy a család is találkozhasson az osztályzatokkal és egyéb üzenetekkel. Az üzeneteknek, másnéven beírásoknak egész irodalma alakult ki, amely időről időre felbukkan az interneten is.

„Értesítem a kedves szülőket, hogy gyermekük tornazsákja annak teljes tartalmával hetek óta igazolatlanul hiányzik. Kérem, haladéktalanul keressék meg!  K.N. of.”

„Tisztelt Szülők! Karcsi gyümölcsök dobálásával próbált kedvező színben feltűnni a lányok előtt, de a narancs engem talált el. Figyelmeztetésben részesítem. T.Z.”

Ilyen és ezekhez hasonló gyöngyszemek születtek ebben a műfajban. A gyermek vagy bemutatta otthon, vagy nem. Az ellenőrzőt pedig vagy aláírta apu, anyu, vagy nem.

Előfordult, hogy az ellenőrző eltűnt, elveszett, szétázott, megette a macska, elragadták a griffmadarak.

Az osztálynapló és a helyettesítéseket gyűjtő vastag füzet mellett vezetnünk kellett még napközis csoportnaplót és szakköröset is, mind más nyomtatványt igényelt.

A papíralapú naplóra néha nosztalgiával gondolok. Szép, hímzett borítókat készített kolléganőm, amelyet tanévkezdéskor cserélgettünk – hiányzik ez a szertartás is. Nagyon szeretek szép, kerek, kiírt betűkkel és színessel írni. Statisztikát készíteni viszont mindig utáltam! Amióta elektronikus napló van, megszabadultam ettől!

Emlékszem a napra, amikor egy értekezleten igazgatóhelyettesünk finoman adagolva közölte a tényt: a következő tanévtől e-naplót kell használnunk. Nekünk, maroknyi kisebbségnek, akik nehezen barátkoztunk meg a számítástechnikával, nagy falatnak tűnt a dolog. SOHA nem tanulom meg, gondoltam. Minek ez?

E-napló és papírnapló értékelési felülete - Kép: Kucserák Orsolya

Az átállás az egyikről a másikra nem ment könnyen. Párhuzamosan vezettük a hagyományos naplót az elektronikussal.

Már lángolt a fülem, annyiszor kellett segítséget kérnem ifjú kolléganőimtől, úgy éreztem, én vagyok az univerzum legügyetlenebb teremtménye.

Ezt az egész rendszert csak olyan ember tudta velünk megkedveltetni, aki örömét leli az effajta újításokban: Arany Sándor, a mi igazgatóhelyettesünk pont ilyen. Ő választotta ki a mi rendszerünket. Feladata hónapokig tartott. Szinte a nulláról kellett felépítenie, hogy minden fontos dolog szerepeljen benne. Biztosan szeretett legózni gyermekkorában, no és a türelme is végtelen. Mindent úgy kellett megoldania, hogy a fentebb említett ősi naplótömeg egy helyre kerüljön, áttekinthető, könnyen elérhető legyen, és a statisztikákat is a napló végezze! Az egésznek tükröznie kell az iskolában tanítók és ott tanulók munkáját, eredményét, tájékoztatást adva mindenről, ami a gyermekek hozzátartozóit érinti. Mindemellett áttekinthetőnek kell lennie azok számára is, akik ellenőrzik munkánkat. Ez az egész egy rendkívül bonyolult rendszer! A szülők egy részéhez egy osztályzat és üzenet okostelefonos „pitty” formájában jut el, vagy egy kattintással pillanthatnak a naplóra. Nem is sejtik, hogy hónapok munkájának eredménye tárul eléjük.

Emlékszem, még az őskorban történt, hogy egy felsős napló elveszett. Aznap hat tanár nem tudta beírni óráit és a hiányzókat. Végül kiderült, hogy valaki az első tanítási óra után a munkalapokkal összefogva lerakta a tanáriban az asztalára. Ott lapult a napló a kupac alján – szerintem vigyorogva, és élvezte, hogy kétségbeesetten keresik.

Ilyen gond most már nem fordulhat elő, az e-naplót bárhol megnézhetjük, csak térerő és gép kell hozzá.

Sándor mindenre gondolt. Amikor bevezettük, felmértük, melyik családnak nincs internetes hozzáférése. Ők nyomtatott formában havonta kapták meg a napló bejegyzéseit. Most, hogy már mindenkinek van kapcsolata a világhálóval, egy kód segítségével akár Prágában is megnézheti gyermeke adatait a család.

Amikor ennek a cikknek a megírására készültem, Sándor hozzám fordult:
– Mutatok valami érdekeset!
A kíváncsi szemektől elzárt irattárba mentünk. A jól őrzött termet Orsi nyitotta ki, valahogy úgy, mint egy bankigazgató a páncéltermet. Döbbenetes volt a látvány. Iskolánk osztálynaplóit láttam a mennyezetig érő polcokon. Naplóhegy, amely iskolánkról mesél az alapítástól az e-napló bevezetéséig.
– Meg akartam mutatni neked – mondta –, hogy ezek a naplók, a hozzájuk tartozó helyettesítési naplók, tájékoztató füzetek (azaz ellenőrzők) milyen sok papírt használtak el. Az új napló bevezetése óta a keletkezett adminisztrációt lemezen és más védett módon tároljuk. Rengeteg papírt takarítottunk már meg.

Az irattár - Kép: Kucserák Orsolya

Megkérdeztem néhány tanítványom apukáját, anyukáját, elégedettek-e a tájékoztatással. Mindenkinek tetszik. Van, aki csak azt nehezményezi, ha a bejegyzések kicsit később kerülnek be, mint ahogyan ő szeretné. Tény, az adminisztrációval gyakran csak a munkaidőnkön túl tudunk foglalkozni, így az a tanító, aki délután ötig dolgozik, csak ezután fog hozzá órái bejegyzéséhez.

Pisti apukájának kérdése is van: „Gabi néni, hatásos-e, ha azt mondja a tanító, hogy ha rossz leszel, édes fiam, beírok az e-naplóba? Az ellenőrző azért fenyegetőbbnek tűnt.”

Az apukának igaza van. Az e-naplót nem nagyon látják a gyerekek. Van, akinek a szülei megmutatják otthon, de olyan tanuló is van, aki csak az iskolában tekint bele. Ugyanis megmutatom nekik.

Aki szeretné, azt odahívom az asztalomhoz, és megnyitom a nevénél a naplót. Nem ugyanazt látja, mint apu és anyu, hiszen az enyém tanító nénis hozzáférés, de a lényeg ugyanaz.

Furcsa érzés, mert ilyenkor magamat látom gyermekként, amikor alsós tanítóm egyszer megmutatta nekem a papíralapú napló egy oldalát.

Érdekes kérdés, hogy megnézik-e a szülők. Ezt is jelzi ám a csudanapló! Van, aki hosszú ideig nem vet rá egyetlen pillantást sem, ilyenkor feltételezem, hogy elégedett a munkámmal. Nem akarok arra gondolni, hogy nem érdekli, hogyan halad tanulmányaival gyermeke. Finoman jelzem, ha találkozunk, hátha csak elfoglalt, feledékeny szülőről van szó. Hátha. Van olyan is, aki napi rendszerességgel látogat meg virtuálisan. A hagyományos ellenőrzővel hasonló volt a helyzet.

Klaudiának már negyedik gyermeke lesz iskolánk tanulója: „Nagyobb gyermekeimnek még hagyományos ellenőrzője volt, a kisebbeknek már csak elektronikus. Tény, hogy egyszerűbb így megnézni az eredményeket, és a ‘véletlenül’ elfelejtett jegyekről is tudomásom van. Helyes, hogy haladunk a korral, de azért a régi ellenőrzőket szép emlékként őrizzük.”

Az elektronikus napló megkönnyíti az életünket.

Azok számára, akik már ebbe születtek bele, teljesen természetes. Akik pedig még a hagyományos naplót is használták, néha sóhajtanak egyet, majd nagy szusszanás után bepötyögik az aznapi adminsztrációt.