Istenkeresők: ateisták és szerzetesek – A „Szerzetesnek álltam” című „reality show” missziójáról

„Egy adott nyelven keresztül lehet kapcsolatba lépni az Istennel. Nekünk nem az a feladatunk, hogy leegyszerűsítsük ezt a nyelvet, hanem hogy segítsünk megtanulni, hogyan kell felfedezni szépségét, teljességét” – mesélt a lelkipásztorkodás filmben látható, nem mindennapi formájáról Boldvai Bertalan, csornai premontrei perjel.

Mert mi is történt? A ShoeShine.hu dokumentumfilmes csapata beköltöztetett két, nem istenhívő újpesti fiatalt egy csapat szerzetes közé.

Vajon hogyan lépett kölcsönhatásba a két különböző emberi világ? Ez derült ki egy áprilisi szombaton a Premier Kultcaféban tartott vetítésen és az utána következő beszélgetésen.

Tamara és Zsolti két átlagos mai fiatal. Egyikük tanulás mellett futárként dolgozik, a másik az újpesti B-közép lelkes, görögtüzes tagja. Ami a szívén az a száján, azt sem bánja, ha az apát füle hallatára káromkodik egy cifrát, aki ezt sztoikusan veszi tudomásul. Talán épp ez az elfogadó hozzáállás lehetett az oka annak, hogy a ShoeShine végül Csornán forgathatta ezt a filmet. Ahogy a rendező, Huszár Domonkos említette, több szerzetesrendet és rendházat megkerestek, de sehol sem érezték azt az igazán átütő lelkesedést az ötletért, amit ebben a kisalföldi kisvárosban.

Nem kérdés, hogy ez mindkét fél részéről nagy vállalás volt, és több veszélyt tartogathatott. A két fiatal egy számukra teljesen ismeretlen világba ment, Zsolti például nehezen viselte a bezártságot is. Ismeretlen szokásokat, testileg és lelkileg megterhelő programot vettek a nyakukba néhány vadidegen férfi társaságában. (Az egyik legkedvesebb jelenet az első reggelen, amikor fiatal szerzetes srác kopog be hajnali zsolozsma előtt a lány ajtaján, hogy imára hívja. Az meglepődve a korai látogatótól kér pár percet, majd zavartan eltűnik az ajtó mögött.) A kamerák állandó jelenléte miatt a filmkészítők számíthattak talán kellemetlennek ható jelenetekre is.