Ilyenek voltunk – Ürge-Vorsatz Diána: „Harmadikos lehettem, amikor egy pályázatra kitaláltam a szelektív hulladékgyűjtést”
Balatonkeneséhez kötődnek gyerekkora legszebb nyarai. A löszfalnál figyelte a fecskéket, a madárvilágot, együtt élt a természettel. „Nagyszüleimtől folyamatosan kérdeztem, ők meg türelmesen válaszoltak. Ott tanultam meg, hogy a papírzsebkendőt nem dobjuk el, az almacsutkát pedig még jó is, ha eldobjuk, mert táplálja a talajt” – mesélte a kepmas.hu-nak Ürge-Vorsatz Diána fizikus-klímakutató. A CEU oktatója férjével hét gyermeket nevel, a környezettudatosság náluk alapvetés: a műanyagokat, vegyszereket teljesen száműzték a háztartásból. Ürge-Vorsatz Diánát, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének alelnökét telefonon értük el, beszélgetésünk előtt még a tyúkjaikat etette nyolcéves ikreivel.
Édesanyja magyar, édesapja német származású, ön Berlinben született, de egészen kiskorától Magyarországon nevelkedett. Hogyan teltek a gyermekkori nyarai?
Csodálatosak voltak. Viszonylag szegény családból származom, de a nagyapám, aki mérnök volt, Balatonkenesén a két kezével felépített egy picike nyaralót. A téglát vonattal ő maga hordta le hátizsákban. A nyarakat szinte mindig ott töltöttem, nagyon sokat tanultam a nagyszüleimtől és édesanyámtól.
A természet szeretete is ekkor vált fontossá az életében?
Kenesén egy löszfal alatt volt a nyaraló, ahol figyeltem a fecskéket, a madárvilágot. Mindennap kirándultunk a Soós-hegyre, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a Balatonra és az egész tájra. Együtt éltem a természettel, a szabadidőmet kirándulással töltöttem.
Ott tanultam meg, hogy a papírzsebkendőt nem dobjuk el, az almacsutkát pedig még jó is, ha eldobjuk, mert táplálja a talajt.
Harmadikos általános iskolás lehettem, amikor a tévében volt egy pályázat „Van egy fantasztikus ötlete? Írja meg, és küldje be!” – ilyesmi szignállal. Ebben a pályázatban igazából kitaláltam a szelektív hulladékgyűjtést. Nem értettem, miért dobunk mindent ugyanabba a kukába, milyen butaság az almacsutkát meg a krumplihéjat a szemétbe dobni, amikor fontos tápanyag a földnek. Akkor már volt papírgyűjtés az iskolámban, megírtam a pályázatban, hogy a papírt és a fémet is külön kéne gyűjteni. Műanyagra akkor még nem gondoltam.
A tájfutás szintén nagyon meghatározó volt gyerekkoromban. Ennek is köszönhető, hogy nagy természetvédő lettem. Az ember egyszerre éli meg a természetet, sportol, használja az agyát és közösséget épít, és az egész családjával teheti mindezt, akár nagyszülőstől. A mai napig onnan vannak a legjobb barátaim.
Budapesten a Radnóti Miklós Gimnáziumban érettségizett. Mikor jött az elhatározás, hogy tudományos, méghozzá természettudományos pályát választ?
Nagyon kíváncsi gyerek voltam, ezt is a nagyszüleimnek és édesanyámnak köszönhetem. Folyamatosan kérdeztem, ők meg türelmesen válaszoltak. Nekem meg egyre több kérdésem volt.
Felnyitották a szemem, hogy a világ csodálatos. Láttam, hogy milyen szörnyű, ahogy pusztítjuk a természetet.
Gyerekként azt gondoltam, hogy majd biztos tanár leszek, mert sokan tanárok voltak a felmenőim között. Édesanyám nyelvész, ezért egészen a gimnáziumig én is úgy voltam vele, hogy a bölcsész pályát választom. Sokk volt nekem, amikor rájöttem, hogy igazából nem vagyok bölcsésznek való. Mai fejjel már tudom, hogy a nyelvészet közel áll a természettudományokhoz olyan szempontból, hogy nagyon logikus tudományág.
Férjével hét gyermeket nevelnek. Melyek azok az értékek, amiket otthonról hozott, és nekik is szeretne átadni?
Hálás vagyok édesanyámnak, hogy kicsiként nem adott nekem csokoládét meg cukrot. A csokit azóta sem szeretem. Cukor helyett inkább gyümölcsöt adott, próbálta az egészséges, jó ételeket megszerettetni, és ez jól működött. Viszont az óvodában annak idején az óvó nénik cukrot adtak annak, aki aludt délután. Ezért azt sajnos én is megszerettem.
Anyukám megbízott bennem, szabadon hagyott dönteni, ezt is próbálom továbbadni a saját gyerekeimnek. Emellett azt, hogy fontos a kultúra, a gyökerek tisztelete és szeretete.
Megtanította nekem, hogy nem a pénz, a külsőségek számítanak, hanem a belső értékek. A hazaszeretet, a hovatartozás, a család.
Amikor kicsi voltam, még nem jártunk templomba, de a keresztény értékrend azért meghatározó volt. Én is ezt szeretném továbbadni a gyerekeimnek (a legkisebb 8, a legidősebb 23 éves), a férjemben ebben is partnerre találtam.
Hogyan lehet környezettudatosságra nevelni egy gyereket? Ez csak jó példa kérdése?
Szerintem a legfontosabb egészen kicsi korától kivinni a természetbe. Minden onnan jön, hogy a gyerek rácsodálkozik arra, hogy minden, ami Isten teremtménye, az egy csoda. Káros, kártevő fajok azért vannak, mert mi emberek beavatkoztunk a természet tökéletesen megkomponált rendszerébe, és ezáltal bizonyos dolgok el tudnak szaporodni.
A természet csodálatos, ezt kell átadni a gyermekeinknek. Innentől már magától értetődő, hogy meg akarják őrizni. Nem is a szépsége az elsődleges, hanem amit kapunk tőle: mentális és fizikai egészséget, tiszta vizet, tiszta levegőt, élelmiszert, hűvösen tartott lakónegyedeket, szabadidőeltöltést. Szinte minden tevékenységünkben összességében ki vagyunk szolgáltatva a természetnek. Az élelmiszerek háromnegyede nem létezne beporzó rovarok nélkül.
Hogyan jelenik meg a környezettudatosság az Ürge-Vorsatz családban?
Csomagolóanyag nálunk szinte már egyáltalán nincs, nem veszek papírtörlőt, alufóliát vagy folpackot. A gyerekek zárható üvegdobozban viszik a tízórait. Amennyire csak lehet, száműztük a műanyagot és a vegyszereket.
Ha valamire szükség van, megnézzük, hogy a régit meg lehet-e javítani, szerelni, foltozni, vagy esetleg kaphatunk-e kölcsön valahonnan. Ha muszáj beszerezni, használtan próbálunk mindent megvenni, és mi is továbbadjuk, ha tudjuk.
Szódabikarbónával, ecettel és olajjal takarítunk. Most már kozmetikumként is nagyrészt csak természetes anyagokat használok. Emellett komposztálunk és vannak tyúkjaink.
Nekünk ezek már teljesen beépültek a mindennapjainkba, inkább akkor lepődöm meg, amikor elmegyek máshová, és látom, hogy ott nem így van. Azt gondolom, aki ma nem gyűjti szelektíven a hulladékot, az szégyellje magát. Ez alap, hisz házhoz jönnek, és elszállítják a hulladékot.
Nyáron a vakáció, szabadság alatt jellemzően elengedjük magunkat. Hogyan lehet ilyenkor is figyelni arra, hogy ne romboljuk a környezetet?
Aki kiskorában a természetben szocializálódott, az szerintem már nem érzi annyira jól magát egy többcsillagos szállodában. A gyerekeim szerintem szenvednének egy luxushajón. A Bükkben több mint ötven éve megrendezik a Hereg-réti természetvédelmi tábort. Mi minden nyáron odavisszük a gyerekeket, mindegyikük azt mondja, hogy életük legcsodálatosabb élményei ezek.
Ott nincs se áram, se térerő, ezért nem tudunk kockulni, egymással kell beszélgetni, játszani. Mindent nekünk kell felvinni a hegyre. Azt gondolom, hogy ennél nagyobb kalandot nem tudunk adni egy gyereknek.
A táborban például nem engedhetjük el magunkat, minden szemetet, amit termelünk, magunknak kell levinni a hegyről. Így az ember megtanul nagyon praktikusan vásárolni.
Sokan nyáron repülőre ülnek, külföldre utaznak, nekik ez jelenti a kikapcsolódást.
Ne legyen lelkiismeretfurdalása annak, aki a luxusnyaralást szereti, mert azt is lehet öko módon csinálni. Itthon van például az Irota EcoLodge üdülőház: nulla széndioxid-felhasználással épült, van úszómedencéje, ami természetes tóból lett kialakítva. El vagyok keseredve, mert sajnos a magyar közönség nem értékeli, egy holland pár hozta létre, de úgy tudom, el kell adniuk.
Nem kell a világ végéig elmenni, hogy az ember ki tudjon kapcsolódni. Próbáljuk meg úgy szervezni, hogy ne kelljen repülőre ülni. Ha egész évben vegánok vagyunk, és nem veszünk egyetlen nejlonzacskót sem, egyetlen repülőúttal az összes környezetért tett erőfeszítésünket lenullázhatjuk. Azt tudni kell, hogy a repülőút nagyságrendekkel a legszennyezőbb dolog, amit csak el tudunk követni.
Nem azt mondom, hogy nem lehet repülni, mert lehet, de akkor legyen az egy különleges ajándék. Repültünk mi is nemrég Törökországba a lányom 18., 19., 20. és 21. szülinapja alkalmából. (A 18. születésnapjára kapta az utazást, ám végül csak három év múlva utaztak el – a szerk.) De közelebb is ugyanilyen fantasztikus helyekre lehet eljutni autóval vagy vonattal. Nemrég ünnepeltük az ezüstlakodalmunkat a férjemmel, ez alkalomból Ausztriában túráztunk, és menedékházban szálltunk meg. Szinte végig egyedül voltunk a hegyen, óriási élmény volt. A lényeg, hogy ki lehet próbálni egy ökotudatosabb nyaralást is, például egy családi biciklitúrát. Ha már bicikli: egy volt osztálytársam Brüsszelben dolgozik, korábban, ha találkoztunk, mindig órákat tudott beszélni a legújabb autójáról. A legnagyobb előrelépést az hozta az életébe, amikor a külvárosból elkezdett biciklivel járni munkába.
A nyaralás egy jó lehetőség arra, hogy ne áldozat, hanem élmény legyen a környezetvédelem. Ne úgy éljük az életünket, hogy ez egy macera.
Számomra felszabadító érzés, hogy nincs a háztartásunkban műanyag, vagy ha egy gyerek szaladgálhat az erdőben.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>