Idén is veszélyessé tehetik a Balatont a kékalgák

A kékalga nem ritka lakója a Balaton vizének, és túlzott jelenléte nemcsak itthon fordul elő: a világ tavainak többségét évtizedek óta veszélyezteti a lebegő mikroszkopikus algák (fitoplanktonok) elszaporodása. A Balaton vizében legnagyobb tömegben a kovamoszatok és a kékmoszatok (cianobaktériumok) fordulnak elő. A kovamoszatok általában tavasszal, március és április hónapban fordulnak elő tömegesen. A kékalgák elszaporodásának időszaka a nyár, ami szerencsétlenül egybeesik a tó legintenzívebb turisztikai időszakával. A ’70-es és ’80-as években már annyira súlyosan veszélyeztették a balatoni turizmust a nyári hónapokban rendszeressé váló „vízvirágzások”, amelyeket a fonalas kékalga okozott, hogy régiós stratégiát kellett kidolgozni ellenük.

Miért veszélyeztetik a fürdőzőket a kékmoszatok?

„A baktériumok egyik törzsét a cianobaktériumok, avagy kékmoszatok, kékbaktériumok alkotják. Ezek egysejtűek, amelyeknek a belsejében jellegzetes gázüregek láthatók. Gyakran több ezer sejt összeáll és szerkezet nélküli sejtkolóniát alkot, különösen a bőséges növényi tápanyagot tartalmazó édesvizekben, nyáron. A kékalga tömeges megjelenését nevezi a népnyelv »vízvirágzásnak«, ám ez cseppet sem ártalmatlan, szemet gyönyörködtető jelenség – foglalja össze a tudnivalókat a kékmoszatokról Gedai Zsuzsanna biológus. – Ilyenkor ugyanis mérgező törzseik is megjelenhetnek.

A Balaton jellemző cianobaktériumai potenciális toxintermelők, és mérgeik irritáló, májkárosító, még rákkeltő hatást is kiválthatnak.

Megmérgezhetik a halakat, de nemcsak a vízi élővilágra hatnak, hanem az emberi szervezetre is veszélyesek lehetnek. Az orrba, szembe kerülő kékalgák nyálkahártya-irritációt, asztmatikus tüneteket okozhatnak, a bőrt irritálhatják, ha pedig a gyerekek a vízzel véletlenül lenyelik, lázat, hányást és hasmenést idézhetnek elő.”

A változatosság jegyében egyazon faj különböző populációi eltérő mértékű toxicitást mutathatnak, és szerencsére gyakran előfordulnak toxint egyáltalán nem termelő törzsek is. A víz minőségét figyelő szakemberek munkája ezért is nélkülözhetetlen a veszélyhelyzetek megelőzésében.

Kép

Kép forrása: news.algaeworld.org

Hogyan és miért szaporodnak el a Balatonban kékmoszatok, amelyek károssá válhatnak?

Vörös Lajos professzornak, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet kutatójának tanulmányából jól meg lehet érteni ezt a jelenséget.

A kulcs a foszfor, amelynek túlkínálata nemkívánatos algásodáshoz vezethet, a foszfort pedig leginkább a Balaton vízutánpótlásának a felét szolgáltató Zala-folyó szállítja a Keszthelyi-öbölbe.

A hatvanezres lakosú Zalaegerszeg iparával a tó külső foszforterhelésének jelentős részét adja a folyó közvetítésével. Nem véletlen tehát, hogy a tó területének mintegy 6 százalékát kitevő Keszthelyi-medence a tó cianobaktériummal legnagyobb mértékben terhelt területe ma is, noha a ’80-as évekhez képest a helyzet sokat javult. Nagyberuházások segítették a terület foszformentesítését: a parti települések szennyvizeit kivezették a vízgyűjtő területről, a szennyvizeket foszformentesítik, csökkentették a szerves- és műtrágyázást, megépült a Kis-Balaton és Marcali tározórendszere. Ennek hatására jelentősen, mintegy harmadára csökkent a tó külső foszforterhelése, és jelentősen csökkent a planktonikus algák biomasszája is – de a káros algásodás időről-időre ma is problémát jelent.

A megnövekedett foszforterhelésre az algák azonnal reagálnak, és tömegük gyorsan megnő. A helyzetet bonyolítja, hogy az algatermelődést az időjárás is befolyásolja, emiatt azonos külső feltételek mellett a tó algásodásának mértéke akár két-háromszoros különbséget mutathat egyik évről a másikra.

Mi a helyzet a többi algafajjal?

Tavasszal, a hűvös vízben egy kovaalgás csúcs alakul ki, nyár második felétől és ősz elején. Amikor pedig a vízben nitrogénhiány jellemző, a nitrogénkötő kékalgák szaporodnak el. A kékalgák a tó nyugati részei felé egyre növekvő mennyiségben vannak jelen. A két biomassza-csúcs között – tavasz végén, nyár elején – egy úgynevezett „tisztavizes” időszak figyelhető meg, amikor az egyéb algacsoportok (zöldalgák, ostoros algák, nem nitrogénkötő kékalgák) fordulnak inkább elő a biomasszában.

A cikket folyamatosan frissítjük a kékalga-veszély alakulásának megfelelően.