Hű barátunk vagy a legújabb gyarmatunk? – Hamarosan ismét ember lép a Holdra

Az biztos, hogy ötvenkét évvel ezelőtt az egyik legizgalmasabb tudományos kalandot jelentette.

Európai idő szerint 1969. július 20-án, az Apollo-program keretében, Neil Armstrong és Buzz Aldrin személyében először lépett földlakó a Hold felszínére.

A landolás a Nyugalom tengerének nevezett területre nem volt egyszerű. A sziklás táj miatt – sok üzemanyagot veszítve – percekig manővereztek az űrhajósok. Végül mindenki nagy megkönnyebbülésére elhangzott a legendás mondat: „A Sas leszállt”. A két asztronauta holdsétát tett, kőzet- és pormintát gyűjtött, és lézertükröket helyezett el a területen. Eközben a küldetés harmadik tagja, Michael Collins a parancsnoki űrhajóval keringett, így biztosítva társainak a visszajutást. Később a popkultúrában számtalan mű született a nem mindennapi utazásról; a Jethro Tull együttes dala kifejezetten arról a felemás érzésről szólt, ami Collinsban munkálhatott. Hiszen míg két társa a világ szeme láttára dicsőült meg, addig ő a világ legmagányosabb embereként várakozott a végtelen űrben.

Az első Holdra szállást még további öt követte. Volt egy kudarcba fulladt kísérlet is: az Apollo –13 egy meghibásodás következtében rémálommá vált, kis híján odaveszett a legénység is. Az űrhajósok a harcedzett katonákat is megszégyenítő higgadtsággal közölték az azóta már legendássá vált mondatban a hírt: „Houston, van egy problémánk.” Végül sikerült hazajuttatni az asztronautákat, akik életük legkeservesebb napjait élték át odafönt. Összesen tizenkét űrhajós járt eddig a Holdon – az utolsó kettő 1972 decemberében, vagyis ötven évvel ezelőtt. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió között zajló űrversenyben a két szembenálló nagyhatalom más célokat keresett, majd a hidegháború befejeztével a holdutazás lekerült a napirendről.

Az utóbbi években a NASA nemzetközi partnereivel és magáncégeket is bevonva – mint például Elon Musk „SpaceX” nevű űrvállalkozása – ismét kilátásba helyezte az égitest meglátogatását.

Az „Artemis” névre keresztelt program sorsa a tavalyi amerikai elnökválasztás idején kérdésessé vált. Ma viszont már biztosnak mondható, hogy Joe Biden kormányzata számára is fontos e küldetés. A görög mitológiában Artemisz Apolló női ikertestvére és a Hold istennője. A tervek szerint az expedíció egyik célja az is, hogy legalább egy női űrhajós is erősítse a csapatot. A mostani küldetés azonban nem csak ettől lesz merőben más, mint a korábbiak.

Kép

Kép: Freepik

A tervek között szerepel egy bázis létrehozása, ahol az asztronauták huzamosabb ideig tartózkodnának. Így vizsgálat tárgya lesz az is, hogy vajon miképp bírja az ember azt, ha nem földi körülmények között él és dolgozik. Nem titkolt tény, hogy mindez egyfajta „bemelegítés” is lesz a Mars-misszióhoz. Egyes források szerint pedig egyenesen előkészület a holdbányászat beindításához – szomszédunk ugyanis bővelkedik olyan nyersanyagokban, amelyek nálunk már fogyóban vannak.

Legértékesebb kincse a hélium-3 nevű izotóp, ami nukleáris, de mégsem radioaktív fűtőanyag, és bolygónkon egyáltalán nincs jelen. Egyes becslések szerint több évszázadra elegendő energiát biztosítana az emberiségnek. Igaz, nem megoldott még sem a bányászata, sem a hazaszállítása, sem a hasznosítása, ráadásul nem nehéz megjósolni, hogy a földlakók között a megszerzett javak elosztása mennyire lenne majd igazságos. Hiszen a „Hold-egyezményt” – amely kimondja, hogy égi kísérőnk természeti erőforrásai az emberiség közös öröksége, s az nem lehet kisajátítás tárgya – egyelőre épp azok a nemzetek nem írták alá, akik technikailag képesek a Holdra menni. De ne fessük az ördögöt a még el sem indult űrhajó falára…

Időzzünk el inkább ennél a különös égitestnél, amelynek mindig fontos szerepet tulajdonított az emberiség.

A nőiség, az újjászületés, az örök változás és az anyaság szimbólumaként tekintettek rá a legtöbb kultúrában.

Ha csak a görög mitológiát nézzük, három istennő is a magáénak mondhatta: Artemisz a növekvő, Szeléné a teli-, Hekaté pedig a fogyó Hold istennője volt. Az első a földön, a második az égen, a harmadik pedig az alvilágban uralkodott. Három női életszakaszt is jelöltek ezek: a lányét, az anyáét és a bölcs öregasszonyét. A középkorban Szűz Máriát is gyakran ábrázolták holdsarlón állva. Assisi Szent Ferenc pedig a Holdat kedves közvetlenséggel „nővérünknek” szólította. Az ókori rómaiak holdnaptárt használtak. Sőt, a húsvét idejét ma is a holdtölte alapján határozzuk meg. A kínaiak holdújévet ünnepelnek, és sok gazdálkodó figyelembe veszi különböző fázisait. Számtalan művészeti alkotás ihletője.  A magyar népművészetben ugyancsak a nőiség, az újjászületés, az anyaság szimbóluma. Házak homlokzatán, kapukon helyezték el a férfiasságra utaló Nap-ábrázolással együtt, egyensúlyban tartva a férfi és a női minőséget.

Kép

Kép: Pixabay

A Hold közel huszonnyolc nap, vagyis a nők havi ciklusának ideje alatt kerüli meg a Földet. Sokan vélik úgy, hogy a szervezetünkre is hat. Bábák állítják, hogy a szülések többsége teliholdkor indul meg, bár a tudósok kutatásai nem igazolták mindezt. Nőként inkább azt vallom, talán nem is baj… Maradjon ez a mi titkunk vele.

Az viszont bizonyított tudományos tény, hogy nélküle, illetve az általa okozott árapály jelenség nélkül egészen más volna bolygónkon az élet.

Tömege folyamatosan stabilizálja a Föld forgástengelyét, ezáltal biztosítja a viszonylag állandó éghajlatot – nemcsak hű társunk, hanem a földi életet is segítő jótevőnk.

De térjünk még vissza a tervezett holdutazáshoz, amelynek időpontja, még akkor is, ha esetleg csúszik, igencsak közel van már. A mai űrismeretek és a technikai felkészültség össze sem hasonlítható az ötvenkét évvel korábbival. Marsjáróink folyamatosan küldik eredményeiket és magukról a szelfiket a Földre. Néhány éve sikerült fotót készíteni egy fekete lyukról, és ma már nemcsak a sci-fi rajongók álma, hanem a tudósok terve is embert küldeni a Marsra, nem kizárva azt sem, hogy a távoli jövőben otthonunkká alakítsuk az egyelőre lakhatatlan bolygót. Szó szerint és képletesen is „földhözragadtnak” kell lennünk ahhoz, hogy ne csodálkozzunk rá az űrkutatás elképesztő eredményeire. Bár talán nem sekélyes moralizálás azon morfondírozni, hogy az sem volna kevésbé ámulatba ejtő, ha fajunk rendelkezne olyan megnyugtató „B-tervvel” az élet fenntartásához, amely szerint nem szükséges sem terraformálni a vörös bolygót, sem kizsákmányolni hűséges égi kísérőnket.

Egyelőre azonban csak a legjobbakat reméljük – vagyis azt, hogy néhány év elteltével az űrhajósok ismét megérkeznek a szomszédos égitestre és épségben haza is jutnak onnan. Kíváncsian várjuk, vajon ki lesz az első nő, aki először lép majd a Holdra, és üdvözli őt a nevünkben is.