Homok az asztalon, a ruhákon és a LED-falon

Cakó Kinga divattervező ízléses és otthonos showroomjában találkozom a Cakó famíliával. A közöttük lévő harmónia már akkor is érezhető, miközben rendezgetjük a székeket. Sokat nevetnek, egymás szavába vágnak, nyüzsögnek. Ahogy tették ezt annak idején a tervezőasztal körül is.

Ferenc: „A nappaliban volt a dolgozóasztalom, és Kinga mindig négykézláb kúszott a grafikáimért…”

Kinga: „Igen, papa sokszor otthon dolgozott és rajzolta a mesekönyveket, amiket illusztrált. Nagy kedvencem volt Sebaj Tóbiás, Zénó és a Csali mesék is. Nekünk ez egy izgalmas világ volt, néztük, ahogy alakul a tusrajz, a ceruzarajz, aztán hogy miből mivé alakul át a forma.

Beleszülettünk az együttrajzolásba.

Apai nagypapám (Fassel L'Ousa Ferenc) festőművész volt, és amikor mentünk a nagyszülőkhöz családi ebédre, akkor ki volt feszítve egy akvarell papír, amire azt festettünk, amit csak szerettünk volna. Senki nem erőltetett ránk semmit, de mégis nyitva volt a lehetőség, ha kedvet kapnánk…”

Dániel: „Apukám azt is megengedte, hogy játsszunk a gyurmafigurákkal. Játékosan rajzoltunk, gyurmáztunk, és ez szépen lassan, tudat alatt a hivatásunk felé terelt minket. De ezt akkor még nem tudtuk.”

Homokanimáció mint hungarikum

Cakó Ferenc homokrajzaival a világ minden táján járt már, külföldi akadémiákon tartott speciális kurzusokat, hogy átadja tudását. Az utóbbi években egyedi, az általa 22 éve feltalált technikával készülő élő homokanimációival lép fel, hatalmas sikerrel.

Kép forrása: Cakó család

Ferenc: „Anno a létra alsó fokán kezdtem a Pannónia Filmstúdióban.

Az animációs film a világ egyik legnagyobb türelemjátéka, hiszen 24 kocka ad ki egy másodpercet, és csak magam eddig 12 órányi anyagot animáltam.

Gondoljunk bele, egy egyperces film az három-négy heti munka… Amikor annak idején bejött a projektor mint találmány, támadt az az ötletem, hogy összekötöm a videokamerával és vetítek. Jellemző rám, hogy gyorsan tudok rajzolni, és gondoltam, mi lenne, ha egy történetet rajzzal, zenére mesélnék el… Itt kezdődött minden.”

Az élő show-szerű előadásokon általában klasszikus zenei darabokat illusztrál, hatalmas precizitással és koncentrációval. Ezután sorra érkeztek a meghívások külföldi filmfesztiválokra és operaelőadásokra, a Müpától a Kodály Központig számos helyen lépett fel, hol nagyzenekarral, hol kórussal.

Ferenc: „Nagyon érdekes a közönség reagálása… lefut az előadás… csend… és utána jön az ováció. Jó érzés. Az élővel egyetlen baj van, hogy elszáll az egész, ahogy vége a show-nak… míg egy kép, egy szobor megmarad, ez a pillanat művészete, olyan, mint egy koncert.”

Kiszínezi a homokot

Ferenc fiának, Cakó Dániel Medárdnak is átadta a homokkal rajzolás technikáját, aki szobrászként végzett a Képzőművészeti Egyetemen. Dániel rögtön beleszeretett a homokszemek gyors mozgásába az üveglapon, majd egyetemi évei végén Hídvégi Áron festőművész barátjával megalapították a Quartzbox-ot, ami homok- és festékanimáció, ezzel új szintre emelve a szabadalmat.

A homokanimáció felhasználásával egy új vizuális világot hoztak létre. Színt adtak a homok szürkés-bézs árnyalatainak. 

Dániel: „A pincében állt egy homokasztal, apukám ott gyakorolt és tanította meg az alapokat. Nagyon tetszett, hogy a zene dinamikájára alapozva lehet képeket létrehozni. Pár évre rá találtuk ki Áronnal, hogy milyen jó lenne két szintre emelni a módszert: alul festék, fent homokanimáció, és a kamera ezt egyben látja felülről. Ezzel egy izgalmas, egyedülálló produkció született meg.”

Kép forrása: Cakó család

A Quartzbox művészpárosa járt már több egzotikus, külföldi helyszínen a produkcióval, és részt vettek a Hungary’s Got Talent tehetségkutatóban is, ahol nagy sikert arattak.

Természetközelben: flóra, fauna és Epreskert

Cakó Kingát még gyermekkorában ejtette rabul a divat világa, ez is otthonról ered.

Kinga: „Gyerekkoromban, emlékszem, nagymamám Vogue magazinjai hatottak rám a leginkább, amelyeket nagypapám hozott Párizsból, akkor azok itthon még elérhetetlen csodák voltak. Nekem ez adta az első ösztönzést. Nagypapám tanított meg divatrajzokat készíteni, ő volt az, aki megmutatta az arányokat, az anatómia alapjait, és hogy egy testre hogyan épül rá egy ruha vagy egy anyag textúrája. A mai napig az ő sémáit követem a tervezésnél.”

Kinga gyakornok volt S. Hegyi Luciánál és Zoób Katinál, később Firenzében és Londonban tanulta a divatszakmát posztgraduális képzésen, de dolgozott Herendi Gábor reklámfilmes cégénél is stylistként.

2013-ban indította el saját kollekcióját, azóta az összes fontos magyar divatbemutató állandó résztvevője, idén pedig jelölték az év divattervezője kategóriában a Glamour Women of the year díjra.

Kinga: „Minden szegmensét meg akartam ismerni ennek a szakmának, csak ezután éreztem úgy, hogy már elkészíthetem az első saját kollekciómat, amelynek a kampányfotóit Oleg Borisuk fotós barátom álmodta meg, akivel azóta is minden szezonban együtt dolgozom. A mostani kollekciómat pedig apukám inspirálta… Már nagyon régóta szerettem volna én is ’homokozni’, így születtek meg a homokrajzolt ruhák. Apukám megrajzolt nekem pár homokrajzot, és azokból kifotóztunk részleteket, ezeket nyomtuk a ruhákra. A földszínek, homokszemcsék, falevelek árnyalatai és a rozsdabarnák, rezes mustársárgák nagyon természetközeli hangulatot adnak az idei őszi-téli kollekció darabjainak. Amúgy is sokat vagyok a természetben, imádok elkalandozni a növények erezetén, nézni a fákat, ez tölt fel a napi rohanásban, hisz a márkámon belül mindent én csinálok egyszemélyben.”

Dániel: „Ha már természet, akkor fontos megemlítenem az Epreskertet, itt találhatók az egyetem szobrászműtermei, ahol sokat kísérleteztem különböző anyagokkal. Így találtam rá a gipszpólyára, amely jó pár szobrom elkészítésénél fontos szerepet kapott. Ezeket a szobrokat az Epreskert fái is inspirálták, mivel néhányat a kertben álló fákra készítettem el, rájuk mintáztam különböző arcokat a fák kéregmintázatát követve, így szinte a fák részeivé váltak.”

Ferenc: „Érdekesség, hogy én is képzős voltam, és én is nagyon szerettem már akkor az Epreskert hangulatát. Néhány tanárom még Danit is tanította.”

Kinga: „Én a Dani festményeibe szerettem először bele, fel is használtam az egyik kollekciómhoz, amelyet az Epreskertben fotóztunk. Az volt az első olyan kollekcióm, ahol egy saját családomon belüli művészeti elemet emeltem be, amely a ruhák printjén köszönt vissza.”

Kép forrása: Cakó család

A kézművesség tisztelete

Az egészséges magabiztossághoz, a Kingán és Dánielen érezhető tudatossághoz kellett a szerető családi közeg támogatása.

Dániel: „Fontos, hogy édesanyánk is ott volt végig, ő nem művész, de művészetkedvelő. Ő vitt minket különórákra például, az ő lelkesítése is kellett, hogy itt tartsunk. Ez egy nagy csapatmunka.”

Vajon mennyire kérik ki ma édesapjuk tanácsát?

Ferenc: „Meggyőzhetetlenek.”

Kinga+Dániel: „(Ki)kérés nélkül is kapjuk.” (nevetnek)

Kinga: „Viccet félretéve, otthonról tanultuk, hogy a sok befektetett munka megtérül.

Apukánk is már simán hátradőlhetne, de állandóan pörög új ötleteken, nem tud lenyugodni.

És ott ül minden divatbemutatómon az első sorban. Sikerélményt ad a vásárlóktól áradó szeretet is, olyankor érzem, hogy van értelme csinálni, mert boldogan viselik a ruháimat, és ez rám is visszahat. Egyre több embernek fontos, hogy magyar terméket viseljen, jó látni, hogy valami átfordult a köztudatban.”

Dániel: „Az emberek vágynak arra, hogy újra a kézzel készült dolgok kerüljenek a fókuszba, hiszen a virtuális világból a művészet által ki lehet szakítani az embereket.”

És persze a homok mestere is a kézművességben hisz.

Ferenc: „Azt vallom, hogy amiben van szellemiség, lelkiség és sok munka, az biztos, hogy utat talál magának. Egyébként a világ legjobb foglalkozása, ha valaki sikeres illusztrátor vagy képzőművész.

Otthon vagy, nincs főnököd, úgy osztod be az idődet, ahogy szeretnéd, hallgatod a zenét és alkotsz. Kell ennél több?”