Hogyan működnek a párkapcsolatok az állatvilágban? - 2. rész

Hárem vagy páros

Azoknál az állatoknál, amelyeknél a szaporulat bőséges, az utódok jelentős része elpusztul, és csak a legkiválóbbak maradnak életben. Ilyen mértékű kiválasztódás nem engedhető meg olyan fajoknál, amelyeknél az utódok száma alacsony, valamilyen rostára azonban mégis szükség van, az egészséges génállomány fenntartása érdekében. Ezért itt a természetes szelekció nem kevésbé lényeges formája a párzás jogáért folytatott versengés, amelyből a legrátermettebb hímek kerülnek ki győztesen, ők fogják tehát tulajdonságaikat továbbörökíteni. A nőstények közötti versengés nem célszerű, hiszen ez az utódok számának csökkenését eredményezné. A cél tehát az, hogy egy-egy jó adottságokkal rendelkező hím minél több nőstényt termékenyítsen meg, ez pedig nem a párkapcsolatnak kedvez, hanem a tartós vagy időleges háremek kialakulásának, ami igen gyakori az emlősök körében.

A hím, ha egyáltalán jelen van állandó jelleggel a csoportban, kizárólag védelmi szerepet tölt be, a ragadozókkal, de még inkább a vetélytárs hímekkel szemben.

A csupasz, vak apróságokat világra hozó rágcsálók körében már előfordul a hím szerepvállalása a kicsinyek őrzésében; némelyikük tartós kapcsolatot is létesít, s ha egyszer párba állt, újabb partnert már nehezen vagy egyáltalán nem fogad el. Jelentős szerephez jut az apa a legtöbb kutyaféle ragadozó kölykeinek ellátásában is, hiszen a vadászat bizonytalan kimenetelű vállalkozás, és egyáltalán nem mindegy, hogy egy vagy két szülő próbálkozik vele.

Egy év, vagy egy élet

A madarak melegvérű állatként utódaik embrionális fejlődéséhez a hőt saját testükkel biztosítják, de az embriók nem az anya testén belül, hanem tojásban fejlődnek. A tojásból kikelő fiatalok képtelenek az önellátásra, de az esetek többségében még arra is, hogy kövessék szüleiket – gondoskodás nélkül elpusztulnának. A tojásokat melegíteni kell, de közben táplálék után is kellene járni, a kikelés után pedig az éhes szájak betömése igényel erőn felüli áldozatvállalást. A tojók valamennyien a saját fészekaljukkal vannak elfoglalva: az apán kívül nincs más, aki legalább részben levehetné az ivadékgondozás terhét az anya válláról.

Hogy a párok kapcsolata mennyire tartós, azt elsősorban az adott madárfaj átlagos élettartama szabja meg: a kötelék szólhat egy költési idényre, és tarthat akár egy életen át is. A darvak, ludak, albatroszok, pingvinek és egyéb hosszú életű madarak azonban nemritkán holtig tartó hűséget fogadnak egymásnak.

A minden tavasszal felcsendülő madárdal azt jelenti, hogy a tollas énekesek hímjei elfoglalták területüket, s készen állnak arra, hogy társat válasszanak…

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>