Hívj meg egy fedél nélkülit vacsorára! – Egy asztalnál egy hajléktalannal
Megdöbbentő első olvasásra az ötlet, hogy üljünk egy asztalhoz egy hajléktalannal? Vegyük észre az embert az otthontalanban is – ez a célja a Golgota Nappali Ellátó által szervezett Veled vacsoraestnek, ahol fedél nélkülieket hívhatunk meg vacsorára.
A VII. kerületi Golgota gyülekezeti ellátóház júniusban második alkalommal rendezi meg az eseményt. A Veled vacsoraest lényege, hogy a jelentkezők meghívhatják vacsorára a Nappali Ellátó egy-egy rendszeres támogatottját. A program mindkét félnek ad: a meghívóknak egy kellemes beszélgetést, amely során megismerhetik egy hajléktalan világát, a fedél nélkülieknek pedig emberi bánásmódot és motivációt, hogy lehet másképp is élni. Emellett a szervezők azt a negatív képet szeretnék árnyalni, ami a legtöbb emberben él a fedél nélküliekről.
„A hajléktalanokat három csoportba oszthatjuk: van, aki nem akar változtatni, van, aki akar, de még nincs kellő motivációja, és van, akinek már megvan a motivációja, csak nem tudja, hogyan menjen előre”
– magyarázza Máté István, a Golgota Ellátóház szociális munkása.
Nappali melegedőjük jelenleg körülbelül 80–120 hajléktalannak biztosít ellátást: az utcán élők reggelit és ebédet kapnak, emellett zuhanyzásra, mosásra és internethasználatra is van lehetőségük. István azonban úgy véli, nem azzal segítenek, ha halat adnak nekik, hanem ha megtanítják őket halászni – pusztán alapvető szükségleteik kielégítésével csak konzerválják őket ebben a helyzetben. Magyarországon ugyanis nagyon jó a szociális ellátórendszer, ennek viszont az a hátulütője, hogy a hajléktalanok elkényelmesednek, mivel megkapják ingyen, amiért más keményen megdolgozik. „A szociális szféra lemegy a hajléktalanok szintjére, mi viszont arra törekszünk, hogy felhozzuk őket a mi szintünkre” – mondja István.
A Golgotában nagy hangsúlyt fektetnek az érintettek gondolkodásának megváltoztatására és lesüllyedt igényeinek felemelésére is.
Ezt különböző programokkal próbálják elérni, mint a Csövesmentesítés és a Veled vacsoraest, amivel kiszakítják őket az egyhangú mindennapokból.
A vacsoraestet tavaly decemberben szervezték meg először, hét hajléktalannal. A programra olyanokat választottak ki, akiket mentálisan alkalmasnak találtak rá, és akikről tudták, hogy nem éreznék feszélyezve magukat egy idegen ember előtt. A meghívottak közt volt Balogh András is, aki harminc éve, 18 éves kora óta része a hajléktalan rendszernek. Állami gondozottként, az intézetből kikerülve meg volt pecsételve a sorsa. Később megnősült, ami változást hozott az életébe, de kilenc év után elvált, és ismét kicsúszott a lába alól a talaj. Amikor István megkérdezte, részt venne-e a vacsorán, volt benne némi félsz, főleg, miután megtudta, hogy egy tanárnő lesz a vacsorapartnere. „Aggódtam, hogy vajon miről fogok tudni beszélgetni egy ilyen művelt nővel” – emlékezik vissza.
A szervezők, hogy oldottá tegyék a hangulatot, játékos kvízzel vezették fel a vacsorát, amely során a résztvevők partnerükkel kapcsolatos kérdéseket kaptak, például hogy macskás vagy kutyás ember-e a másik, mi a legmagasabb végzettsége, és hogy Fradi- vagy Újpest-drukker-e. András és beszélgetőtársa, Csilla hamar egy hullámhosszra kerültek: az összes kérdésre jól tippelték meg a választ, aztán az is kiderült, hogy mindketten Sárospatakról származnak. Kezdeti félelmeik ellenére mindketten kellemesen érezték magukat, a férfi pedig meglepetésére a máskor üres tekintettel maguk elé bámuló hajléktalanok arcán is mosolyt látott. A rendhagyó este aztán napokig téma volt köztük. „András sok mindent megosztott magáról és a korábbi életéről, pedig nem kérdeztem róla, csak hagytam, hogy meséljen” – idézi fel az őt meghívó Csilla, aki a Golgota gyülekezetben hallott a programról, és gondolkodás nélkül jelentkezett. A pedagógus más szervezeteknél is végez szociális munkát, ételosztáson is részt vett korábban, és tanítványait is igyekszik érzékenyíteni. „Amikor a diákjaimnak meséltem, hogy hová megyek, sokan fogadták viszolygással, pedig egy külső szemlélő nem mondta volna meg, hogy a csapat fele hajléktalan.”
Azoknak, akiket elbizonytalanít, hogyan találják meg a közös hangot egy hajléktalannal, Máté István azt tanácsolja, nyugodtan kérdezzenek rá, indiszkrét-e számukra az adott téma, emellett kezeljék őket egyenrangú félként, és forduljanak feléjük tisztelettel és kíváncsisággal.
Annak idején az őket felkereső Andrásnál is ez a hozzáállás indított el változást. Pedig elmondása szerint megjárt sok hajléktalanellátót, és beszélt sok szociális munkással, de István volt az egyetlen, akinek a szavai hatottak rá. Erre szerinte csak olyan kaliberű ember képes, aki érti is a hajléktalanokat. „Ő nem támadott le, hogy miért ülök itt egész nap, hanem máshogy közelített felém. Amikor megkérdezte, hogy vagyok, tényleg érdekelte” – emlékezik vissza a férfi, akinek pár hónapja sikerült állást találnia, és jelenleg egy munkásszállón él.
A közelgő második ilyen eseményre, június 25-én, még lehet jelentkezni, lehet támogatni. Az ellátóházban feszes ütemterv szerint készülnek: a termet maguk dekorálják ki, és a két kétfogásos menüt (sertésszűz baconbe tekerve parmezános burgonyapürével vagy balzsamecetes zöldsalátával, vegán Oreo-csokikrém; paradicsomos-garnélás tészta, epres-rebarbarás sajttorta) is összeállították. Olyan ételt szolgálnak fel, amit a hétköznapok során nem esznek az ellátottak, de nem is túl extravagáns, mint mondjuk a kagyló, amiről nem tudnák, hogyan szokás elfogyasztani. Tavaly két munkatársuk főzött, ezúttal viszont a Szentfazék Ételműhely készíti a vacsorát.
A vacsoraest részleteiről a Golgota Facebook-eseményénél olvashatunk.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>