Hány évesen kapjon telefont a gyerek – hogy a korral is haladjunk, és a kreativitását se akadályozzuk?

Engedjünk-e a nyomásnak? 

Anna és férje döbbenten állnak lányuk, Lilla kérése előtt, ugyanis egyikőjük sem nagy telefonos, nem simogatják naphosszat a mobiljukat, leginkább csak telefonálásra és hírolvasásra használják, ez utóbbit is inkább laptopon teszik. Bármennyire is próbálják még távol tartani lányukat az okostelefontól, amit tízéves kor előtt nem is adnának a kezébe, azt tapasztalják, ha átmegy a barátnőihez, vagy a strandon játszik valakivel, egy idő után mindig előkerül a telefon, amiről ők általában utólag szereznek tudomást. Például úgy, hogy Lilla fennhangon utánoz influenszereket: „Kedves követőim! A következő videóban arról mesélek nektek…”, vagy olyan erotikus táncmozdulatokat mutat be, amelyeket biztosan csak nem neki való videóklipekben láthatott.  

Nemrég pedig úgy, hogy Lilla félt elaludni a saját szobájában. Kiderült, hogy olyan videót látott a barátnőjével, amelyben gonosz játékok vegzálták a gyerekeket. Anna úgy érzi, óriási felelőssége van a többi szülőnek, akik mindenfajta kontroll nélkül idejekorán adják a gyerek kezébe a telefont. Már több osztálytárs édesanyjával próbált erről beszélni, de a többségük elzárkózik. Úgy érzik, bele akar szólni, hogyan neveljék a saját gyermeküket.  

Mindemellett hamis illúzióba ringatják magukat: „Ellenőrizni tudjuk az előzményeket. A gyerek elmondja, mit néz.”  

Végül kompromisszumot kötött a lányával: időként odaadja neki a telefonját, amikor mellette van, és előre megbeszélik, mit és mennyi ideig nézhet. „Az okostelefon a végtelen lehetőségek tárháza, sok szülő bele se gondol, mennyi veszélyt hordoz egy gyermek számára. Tudom, hogy nem zárhatjuk el őket teljesen az okoseszközöktől, de muszáj keretet szabni az ő érdekükben" – mondja Anna.  

Te mit csinálsz délután, ha nincs telefonod? 

Kingának már tinédzserek a gyerekei, náluk tízéves kor előtt szóba sem került a telefonkérdés. „Mivel a barátaiknak és az osztálytársaik többségének sem volt mobilja, nem érezték úgy, hogy valamiről lemaradnának, vagy kevesebbek lennének amiatt, hogy nincs még okostelefonjuk. Még akkor sem, amikor Hanga lányom megkapta a kérdést, hogy te mit csinálsz délután, ha nincs telefonod – mondja Kinga, aki már alsós iskolai szülői értekezleten sem volt rest felvetni, ki mit gondol, mikor kapjon a gyerek telefont. – Néhány szülő, aki már kisiskolás gyerek kezébe telefont adott, rögtön mentegetőzni kezdett, hogy »csak a mi régi telefonunkat kapta meg, csak az unokatestvérekkel beszél rajta, csak napi fél órát használhatja«. A többség viszont azzal értett egyet, hogy majd csak felsőben kapjon telefont a gyerek, vagy akkor, ha már önállóan közlekedik” – meséli Kinga. Szerinte a környezetnek és az iskola hozzáállásának is nagy szerepe volt abban, hogy ötödik osztályig ki tudták húzni telefon nélkül.  

Az iskola ugyanis teljesen megtiltotta az intézményen belüli használatot: reggel le kell adni, és csak délután kapják vissza a tanulók a mobilokat.  

Kép

Kép: Freepik

Haladni kell a korral 

Judit máshogy látja a telefontémát. „Most lehet, hogy sokan megköveznek, de én engedem a gyerekemnek, hogy telefonozzon, és vállalom is, nem szépítgetem, hogy csak így, meg annyit” – kezdi Judit. Szerinte minden szülő ad már óvodás gyerek kezébe is telefont, hogy legyen pár perc nyugta, csak nem meri bevallani. – Ez már a huszonegyedik század, haladni kell a korral, mindenki telefonozik, én is, te is. Akkor miért tiltsam a gyerekemnek? A mai gyerekek már ebbe nőnek bele, nekik ez természetes” – mondja.  

Régi telefonját adta oda az ötéves fiának, aki kezdetben meséket nézett rajta. Ma már tízévesen inkább játszik, a barátaival csetel, és ahogy a fiú mondja, shortokat néz. „Én nem látok ebben semmi kivetnivalót, úgyis hallanám vagy látnám, ha valami durvát nézne – mondja, majd hozzáteszi: – Szerintem minden szülő maga döntsön ebben az ügyben! Azért, mert más nem engedi a telefonozást, én se engedjem?” – teszi fel a kérdést.  

Ne engedjük ki a kontrollt a kezünkből! 

Lőke-Szabó Krisztina pszichológus, gyógypedagógus, négygyermekes édesanya azt tapasztalja, hogy nagyon sok szülő bizonytalan ebben a kérdésben. Inkább később adnának a gyerek kezébe telefont, ugyanakkor félnek attól, hogy a gyermekük kimarad valamiből, nem fogja tudni, miről beszélnek az osztálytársak, és kinevetik. Ezért sokan inkább engednek a nyomásnak.  

„Ám még mielőtt odaadnánk neki a régi készülékünket, vagy rohannánk újat venni, érdemes arról beszélgetni a gyerekkel, hogy miért szeretne telefont, mit szeretne vele csinálni, miért fontos neki.” 

„Nagyobb korban arról is beszélgethetünk vele, mitől fél, ha neki nem lesz, miből marad ki” – mondja a szakember.  

Ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy döntésünk meghozatalakor azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy amellett, hogy rengeteg hasznos információhoz jut a gyermek, és sok mindent tanul az online világban, sok káros hatása is van az okoseszközöknek már gyermekkorban: komoly figyelem- és viselkedészavart, illetve függőséget okozhatnak, rossz hatással lehetnek a pszichés- és mozgásfejlődésükre, beszédértésükre, artikulációjukra stb. 

A felmérések szerint a gyerekek tízéves korban kapják első SIM-kártyás telefonjukat. A felső tagozatos diákok 97 százaléka rendelkezik okostelefonnal, előtte a szülők régi készülékét vagy a jelenlegijét használták, ki többet, ki kevesebbet. „Ha a gyereknek mi szeretnénk telefont adni, hogy elérhessük és megbeszélhessük vele, mikor megyünk érte, hol vesszük fel, vagy ha már önállóan közlekedik, akkor kezdetben okosórát vagy nyomógombos telefont is vehetünk neki, ezekkel még egy pár évig ki tudjuk tolni az okostelefon-vásárlást” – mondja a pszichológus.  

Ha tízéves kor alatt engedjük a telefonozást, akkor se legyen az napi 20–30 percnél több 4–6 éves gyerekek esetében. 6–10 éveseknek már picit többet engedhetünk, napi 30–60 percet.  

A szakember fontosnak tartja, hogy már ebben az életkorban korlátokat szabjunk a telefonozásnak: beszéljük meg előre a gyermekkel, mikor nézhet mesét és melyiket, melyik játékkal játszhat, mennyi ideig. Utána is beszéljünk azokról az élményekről, amelyeket telefonozás közben szerzett, mit látott, hányas szintig jutott a játékban stb. Arról is beszéljünk neki, miért óvjuk, például, hogy olyan tartalmakba is belefuthat, amik csak felnőtteknek valók.  

A pszichológus szerint akkor se engedjük ki a kontrollt a kezünkből, ha már saját okostelefonja van a gyermeknek. Különböző applikációk segítségével (pl. Family Link) korlátozhatjuk az online jelenlétét és tevékenységét, illetve további szabályokat is hozhatunk, lefektethetjük családi eszközhasználati szokásainkat: csak hétvégén vagy tanulás után mobilozhatnak, lefekvés előtt egyáltalán nem, mert nem tesz jót sem az idegrendszernek, sem a szemnek.  

„Ám ne felejtsük el, hogy ez nem csak a gyerekre vonatkozik, nekünk is példát kell mutatnunk. Ha mi evés közben a telefonunkat pörgetjük, akkor ne várjunk mást a gyermektől sem” – mondja a szakember, aki szerint folyamatosan beszélgessünk arról a gyerekkel, mire vigyázzon, milyen veszélyek leselkedhetnek rá az online térben, mit ne osszon meg magáról, kikkel ne álljon szóba stb.  

Kép

Kép: Freepik

Bill Gates és Steve Jobs 14 éves kor előtt nem adott telefont a gyerekeinek 

A pszichológus véleménye mellett érdemes figyelembe venni a legnagyobb technológiai vállalatok vezetőinek hozzáállását, amikor saját gyermekeik eszközhasználatáról van szó. Bill Gates-nek, a Microsoft atyjának gyermekei 14 éves korukig nem kaptak mobiltelefont, és komoly szabályokat fektetett le internetezési és kütyühasználati szokásaikkal kapcsolatban. Náluk például nem lehetett telefont nyomkodni az ebédlőasztalnál és lefekvés előtt sem. Évekkel ezelőtt egy interjúban így nyilatkozott erről: „Sokszor panaszkodtak, hogy már minden barátjuknak van mobiltelefonja, de a panaszaikat nem hallgattuk meg.”  

Steve Jobs, aki piacra dobta az iPhone-t, szintén nem adott okostelefont a gyerekei kezébe 14 éves koruk előtt, és szigorúan korlátozta az otthoni számítógéphasználatot.  

2011-ben, amikor bemutatta az iPadet, a New York Times technológiával foglalkozó újságírója, Nick Bilton megkérdezte tőle, hogy élvezik-e a gyermekei az új terméket. Csak ennyit válaszolt: „Még nem próbálták ki. A gyerekeim nem használhatják korlátlanul a technológiát.” Jobs ugyanis nem akarta, hogy az idejüket számítógépes játékokkal és más haszontalan programokkal töltsék. Szerinte a korlátozás segít abban, hogy kifejlesszék magukban a kreativitást.  

Ha azok a családapák is, akik legjobban ismerik ezeket a termékeket, és legjobban tudják, milyen hatással vannak az emberek mindennapjaira, óvták tőlük a saját gyermekeiket, akkor megfontolandó, hogy mi mikor adjunk a gyermekeink kezébe mobiltelefont, és mennyire korlátozzuk őket.