A gyomrod éhes vagy a szíved? – Társai Kocának hívták, otthon étellel szerették, 50 kilót fogyott, most másoknak segít
Seprenyi Fanni életmód-tanácsadó nem légből kapott ötletekre, hanem saját tapasztalataira épít. Ő sem készen kapta csinos alakját, a vitamindús ételeket, az egészséges recepteket. Hosszú utat járt be, amíg felismerte a súlytöbblet lelki hátterét, és le tudta faragni magáról a fél mázsa felesleget. Azóta egészségesen táplálkozik, és másokat is erre ösztönöz.
„A családomban mindenki elhízott volt, és könnyen rámondták, hogy ez a genetikám. Nyilván a géneket is örököljük, de általában nem a betegségeket, hanem az étrendeket és a családi szokásokat. Apukám hentes, és a szüleim az étellel szerettek. Nem tudom, milyen érzés súlyproblémák nélkül felnőni, vagy szülés után elhízni. Nekem nem kellett gyereket szülnöm ahhoz, hogy 110 kiló legyek.
Általános iskolában Kocának szólítottak, és sokan bántottak amiatt, hogy dunduska vagyok. Mindig is irigyeltem a vékonyakat, és nem gondoltam bele, hogy én három-négy szendvicset eszem egy nap, szegény csaj meg lehet, hogy csak egyet. Úgy éltem meg, hogy amikor tele a hasam, van egy félóra, a „kidurranok állapot”, ami csak az enyém, és senki sem veszi el tőlem. Sajnos abban találtam meg a békémet. Felnőtt fejjel már tudatosítom, hogy mit kompenzáltam.
Mindig is optimista lány voltam, de amikor felkeltem, nem éreztem magam jól a bőrömben. Hiába mondogattam, hogy szeretem magam, meg a delfinek is kövérek, mégis milyen boldogok; a valóság az volt, hogy amikor mentem az utcán az X-lábaimmal, és összeért a combom, mindig vittem magammal egy szatyrot, hogy tudjam takargatni.
Húszévesen eldöntöttem, hogy ideje változtatni. Az elején mindenre vevő voltam. Ha valaki azt mondta, hogy van egy bogyó, amitől lefogyok, akkor elfogadtam. Átmentem az összes diétás útvesztőn. Nincs két egyforma ember, és nem mindenkinek ugyanaz a módszer működik. Attól a táplálkozástól, amitől én elhíztam, más lehet, hogy nem hízik el, vagy épp kétszer akkora lesz. Mindenki egyedi módon reagál. De ha nem is hízik el valaki az egészségtelen ételektől, attól még neki sem válik egészségére.”
A meneküléstől és az önbüntetéstől az önbecsülésig és az élet tiszteletéig
„Sokan az ételbe menekülnek, mert nem tanulják meg, hogyan szeressék magukat. Ha felkelsz reggel, és azt érzed, hogy ma is kaptál egy napot, akkor azon leszel, hogy megbecsüld. A táplálkozás összefügg az élet tiszteletével. A sejt abból él, amit megeszel, amivel az elmédet táplálod, amilyen érzéseket megengedsz magadnak. Ha az elmédbe nem engeded be a szemetet, akkor a testedbe sem fogod beengedni. Amikor megérted azt, hogy a gondolataiddal teremtesz, és nagyrészt te vagy a felelős a sorsodért, akkor nem azt mondod, hogy a hülye gabonagyártó a hibás, amiért kövér lettem, vagy a kólagyártó szégyellje magát, hiszen nem ők a hibásak, hanem te, aki megveszed. Azért van bennem egy olyan lázadás, hogy néha az élelmiszeripar ráírhatná a cukorra, hogy „Marika néni ne vegye meg, ha cukros”. Az emberek inzulinszintjével lehet a legjobban játszani, mert minél éhesebb valaki, annál többet vesz és fogyaszt, de ettől állandóan éhesnek fogja érezni magát, és ha esetleg megbetegszik, utána gyógyszert is vesz.
Az okokat kell megszüntetni és azt elérni, hogy ne uralkodjon rajtunk egy kiló kenyér vagy egy falat mignon se, hanem tudjuk irányítani az étvágyunkat.
Ha azt gondoljuk, hogy nem érdemeljük meg az egészséget, a csinos alakot, akkor tudat alatt keresni fogjuk azt, amitől puffadunk, fáj a fejünk, vagy nem megy fel a nadrág. Erről az önbüntetésről kellene lejönni, hogy jól érezhessük magunkat a bőrünkben. Meg kell érteni a túlsúlyunk okát; mi az a zsák, amit cipelünk, és mi az, ami elől a kajába menekülünk. El kell hinnünk magunkról, hogy méltók vagyunk a jóra. Persze nem a tökéletesség hajszolásáról van szó. Az interneten az a divat, hogy mindenki tökéletes; ez sok emberből irigységet vált ki, aminek a lényege, hogy mások sikerében felfedezzük a magunk kudarcát. Higgyünk magunkban, és merjünk vágyni a jóra! A testünk ajándék. Azért táplálkozzunk megfelelően, hogy szeressen bennünk lakni a lélek.”
Távol a „csodakajáktól”, közel a teremtéshez
„A víz az alap, vezeti az áramot és az energiát. Víz nélkül kiszáradunk, leáll a vesénk, és a zsír sem tud távozni a testünkből. A vízfogyasztás nem egyenlő a cukros löttyökkel vagy a 100 százalékos gyümölcslével, amelyben vitamin helyett fruktóz van.
A zöldséget és gyümölcsöt okosan kell beiktatni az étkezésbe. Egyrészt azért, mert a rostok fontosak az anyagcseréhez, másrészt a zöldség éltet, energiát nyerünk belőle. Végeztek egy kísérletet a keresztesvirágúakkal: a daganatos sejtet rácsepegtették a lila káposztára, és a sejt pusztulni kezdett. Annyi csodálatos antioxidáns van jelen a világban, és a természet fantasztikus patika. Ha nem szerettük a zöldségeket, felnőtt korban megkedvelhetjük.
A tapasztalat azt mutatja, hogy tizenkétszer kell újrakóstolni valamit, ami negatívan rögzült, így nagy eséllyel felülíródik a régi berögzülés.
Fontos, hogy együnk halat. A gyorséttermek terjesztették, hogy a tonhalban higany van, de ezzel nem nagyon kell foglalkozni. A tengeri hal ajándék, mert nem kapott tápot. Az állatok közül mindig azt válasszuk, amelyik legelőn legelt. A bolti, „gyártott” tápos állatok túl sok omega-6 zsírsavat tartalmaznak, ezeket engedjük el! A vaddisznó, marha, házi csirke, tojás is nagyon fontos táplálék, utóbbi kiváló kolin-forrás, amely az agy, a memória jó működését segíti elő.
Vissza kellene mennünk a régi időkbe, amikor földből nőttek vagy fán termettek a nővények, a halat kifogták, a vadat lelőtték. Ha olyan piacra, zöldségesbe, halashoz, henteshez járunk vásárolni, ahol őstermelők termékeit lehet kapni, nehezen tudunk hibázni. A bevásárlóközpontok kínálatának 70 százaléka viszont senkinek nem jó, mert aki nem hízik el tőle, az sem lesz egészséges. A parizert senkinek sem lenne szabad odaadni, mert csak harminc százalék hús van benne. A nyolc-tíz összetevőjéből nekünk egyre van szükségünk: a húsra.”
„A lényeg: az alapanyagunk minél távolabb álljon a feldolgozott „csodakajáktól”. Minden ételben azt az állapotot kell keresnünk, ami a legközelebb áll a teremtéshez.”
Néhány praktika az életmódváltáshoz
„Akkor egyél, amikor éhes vagy, és annyit, amennyitől jóllaksz! Amikor este nyolckor hatodszorra is kinyitod a hűtőt, akkor meg kell kérdezned magadtól, hogy melyik vágyad akarod lenyelni: a gyomrod éhes vagy a szíved? Ha a gyomrod, akkor nem lenne rajtad egy gramm túlsúly sem. A szervezeted mindenre tudja a választ. Mindig lakj jól; de ha jóllaktál, csak azért, hogy valakit ne bánts meg, ne gyűrjél le egy krémest!
A vitamin akkor tud hasznosulni, ha tiszta az alap, ha a bélbolyhok nincsenek kinyírva, ha jó az anyagcsere. Szedhetjük táplálékkiegészítés céljából, de nem helyette. Hamburgerre, sült krumplira nem érdemes bevenni. Ne fájdalomcsillapító vagy feloldozó hatású legyen a szedése, hanem a tudatos táplálkozás kiegészítése.
Mindenkit nagyon kérek, hogy a napraforgóolajat felejtse el. Omega-6 zsírsavakban gazdag, káros dolog, hasonlóképp, mint a margarin. Ha mindenáron ki akarunk sütni valamit, akkor zsírban tegyük: kacsazsírban vagy kókuszzsírban. Az elkészítéséhez a lehető legkevesebb dolgot használjuk fel. A sütőpapír csodákra képes, bármit lehet rajta sütni. Krumpli helyett zellert szoktam készíteni, felvágom apró hasábokra, teszek rá sót, Cayenne-borsot, fokhagymát, oregánót, és gyönyörűen megsül minden nélkül. Nem kell túlgondolni a főzést, mindent agyonhabarni, agyonrántani; a menzás készítési módokat el kell engednünk. Inkább főzzünk kétszer annyi zöldségből, és saját magával sűrítsük a főzelékeket.
Ne kalóriában, hanem tápanyagban legyen gazdag!
Nem kell mindenhez három szelet kenyeret enni, a rántotta csemege uborkával is nagyszerű. Amiről azt gondoljuk, hogy ezer évvel ezelőtt nem volt, azt nyugodtan hagyjuk el az étkezéseinkből.
Az emberek mindig keresnek valakit, aki megmondja nekik a tutit, pedig ha befelé figyelnek, és hallgatnak a testükre, mindenre megtalálják a választ. Ne vadat kérjetek, hanem tanuljatok meg vadászni!”
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>