Versekkel még az esti fürdetés is élmény – Hogyan szerették meg gyermekeim a verseket?
Kisfiaimmal imádjuk a verseket. Mondhatnám, hogy nem sok választásuk volt, de van is fogadókészségük. Azt figyeltem meg, a gyerekek könnyen rákapnak, és ennek számtalan előnye van. Elő lehet hívni például nehezebb helyzetekben, amikor nincs más velünk, csak a kreativitásunk és a számunkra is meglepő memóriánk. Ki tudja, milyen mélyről előjövő emlékek törnek olyankor felszínre, amikor verssel nyugtatok meg egy dacos kétévest vagy veszem rá az elcsendesülésre hatéves bátyját? Néha engem is váratlanul ér, de mindenre van egy versem! Mindjárt mutatok pár példát, de előbb elmesélem, mi mindent adhatunk gyermekünknek egy verssel.
Amellett, hogy a verselés oldja a helyzetek feszültségét, és többnyire mosolyt csal még a legellenállóbb gyerek arcára is, nemcsak vészhelyzetekben érdemes élni velük. Sokkal színesebb, játékosabb, könnyedebb versekkel az életünk, ráadásul egy csomó mindent tanulunk is belőlük.
Beszélgessünk az érzelmekről!
Azáltal, hogy bepillanthatunk mások gondolataiba, a költészet növeli az empátiát, emellett rávezeti a gyerekeket arra, hogy ők is nyíltabban beszéljenek belső világukról. S mivel maga a vers is kivált érzelmeket bennük, még ha teljesen semleges témáról szól is, ezeket szintén megvitathatjuk. Így a gyerek nemcsak felismeri a saját alapérzelmeit (mint az öröm, a bánat, a meglepődés, a félelem, az undor, a harag), de megtanul róluk beszélni is.
A versek ráadásul nemcsak szemléltetik, hogy beszélhetünk érzelmeinkről, hanem segítséget is adnak ahhoz, miként tegyük ezt.
Sőt azt is megmutatják, milyen sokféleképpen tehetjük. A kifejezés gazdagsága pedig növeli az aktív szókincset. Most, hogy a saját erejével ismerkedő nagyobbik fiammal a Toldit olvassuk, rögtön beépült nyelvébe a „galambepéjű” kifejezés, amiről elsőre nem tudta elképzelni, hogy mi is lehet az, de aztán megvitatva a szó jelentését, nagyon megtetszett neki. Persze, ennél kevésbé régies szavakat is tanultunk már, sőt Tengerecki Pálnak köszönhetően annak is utánajártunk, hol is van az a „Bajkál, ami halat dajkál”.
Tornáztassuk a képzelőerőt, lássuk másként a világot!
A hasonlatok, szóképek, szójátékok, vagyis a költő nyelvi kincsestára megmozgatja a gyermek képzeletét, és olykor hasonló nyelvi játékokra hívja őt. Mivel az életünket erősen átszövi a technológia, kiváltképp fontos, hogy a gyermekek képzelőerejét megmozgassuk. A költészet segítséget ad ehhez, vagyis, hogy a megszokottól eltérően lássuk a világot. Ugyanakkor mesélhetnek a versek a mindennapi életünkben rejlő szépségről is, megtanítanak rácsodálkozni az egyszerűre.
„Benn a kertben karcsú nyírfák
ágaik, mint lengő hinták.
Ring is rajtuk – nem is egy –
Cinke, rigó, vörösbegy” – szólal meg Osvát Erzsébet négy sora, ha madarakat látunk a konyhaablakból. Az ő versei különösen jól előhívhatók egészen hétköznapi helyzetekben. Legyen szó az óráról, a panelházakról, a játszótéri hintákról vagy éppen a tetőn pihenő galambokról, mindenre akad tőle egy könnyen megjegyezhető, jó ritmusú vers.
Alkossunk együtt!
A vers játszani hív, inspirál, példát ad gyermekünknek arra, hogy ő is elmondhatja saját (akár kitalált) történetét. Néha csak egy-két sorral megtold egy már ismert verset, néha saját mű kerekedik belőle. Nem mindig hibátlanok, olykor bicegnek a rímek és a szótagszámok, de a játék, az alkotás a lényeg. Sőt a verset más művészeti ággal is lehet társítani.
Szoktunk például olyat játszani, hogy meghallgatunk egy megzenésített verset, majd valamit rajzolunk, ami eszünkbe jut róla.
Ez egyszer teljesen követi a szöveget, máskor továbbgondolódik, esetleg csak egy érzést fog meg belőle. Kisebbik fiam csupán színeket választ, krikszkrakszokat alkot ilyenkor, mégis mindig van összefüggés a vers keltette érzések és a mű között. Egyszerű időtöltés: egy vers, egy rajzlap, néhány ceruza kell hozzá csupán, és hosszú ideig nyújt tartalmas, szórakoztató elfoglaltságot. Ráadásul felnőttként is remek kikapcsolódás, igazi felüdülés, amikor a háztartási munkák és a kötelező napirend unalmas egyhangúságát felváltja az álmodozás, az alkotás! Legalább egy negyedórára… Mentette már meg így esős napunkat Hajnal Anna Görögdinnye című verse például.
Játsszunk a hangunkkal, gesztusainkkal!
Nem kell persze mindig ilyen összművészeti programot kerekíteni egy versből. Sőt az sem feltétlenül fontos, hogy a választott műnek komoly mondanivalója legyen. A különböző hangok játéka mindenkinek szórakoztató tud lenni. Néha elég csak ennyit kérdezni:
„Éc
péc
kapuléc,
Csimpilimpi, hová mész?”
A rövid, ritmusos versek segíthetnek azoknak is, akik alapvetően nem nyitottak az olvasásra vagy a versekre. És ha már megvan az érdeklődés, észrevétlenül azt is megtanuljuk, hogyan játszhatunk a hangunkkal; mi is az a hangerő, a hangmagasság, a hanglejtés. Nemes Nagy Ágnestől A titkos út például remek segítő ebben. A nagyobbik fiam kedvence ez, az egyik első, amit megtanult felolvasni, és már ötévesen saját magától érezte, mikor kell suttogni vagy éppen huncutul kacsintani a hallgatóságra, annyira magával tudta ragadni a bravúrosan megírt szöveg.
A vers remekül szemlélteti, milyen sokoldalú a nyelvünk. A gyerekeket így könnyű rávezetni arra, hogy nem mindegy, valamit hogyan mondunk.
Segít felismerni, milyen fontos az, ahogyan másokkal beszélünk.
A versek összekapcsolják gyermekünket a kultúránkkal és velünk
Olvasva vagy fejből mondva, mindenképp közös élménnyel gazdagodunk, amikor belépünk a versek varázslatos világába. Lesznek közös kedvenceink közös történetekkel – és persze megmutathatjuk saját kedvenceinket, a hozzájuk tartozó emlékeinkkel. Mivel nekem ezek Nemes Nagy Ágnes, Tamkó Sirató Károly és Weöres Sándor költészetéhez kapcsolódnak, elsősorban őket olvassuk. (Fontos, hogy mi is jól érezzük magunkat, az anyának is legyen kulturális élmény az, ahogyan az irodalommal barátkoztatja gyermekét.) De lehet kortársakat választani, vagy akár dalszövegeket, népdalokat, mondókákat. Az előbb felsorolt előnyöket ezek is tudják. A versek, a mondókák, a dalok ugyanis egyaránt gazdagítják a szókincset, a ritmusérzéket, az ízlést, fejlesztik a memóriát, összekapcsolják gyermekünket a kultúránkkal –velünk. És hogy hogyan szerették meg gyermekeim a verseket? Úgy, hogy sokszor, sokfélét hallottak tőlem.
Versek különféle élethelyzetekben
Haza kell sétálni egy kiadós levegőzés után, amikor ők már túl fáradtak mindenhez?
„Szil,
szál,
szalmaszál!
Gyere haza, Pál!”
Már csak egy gyors zuhanyzásra van idő a habfürdős lubickolás helyett?
„Üres parton
üres csónak.
Nefelejcsek
locsolódnak.
Tág a világ
mint az álom.
Mégis elfér
egy virágon.”
Be kell ülni a babaülésbe?
„Fut, robog a kicsi kocsi,
rajta ül a Haragosi,
din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi,
leröpül a Haragosi,
din don diridongó.”
Unalmas a séta, ráadásul szembeszél van?
„Tekereg a szél,
Kanyarog a szél,
Didereg az eper-ág:
Mit üzen a tél?”
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Egy ötéves kislány életbölcsességei – hat dolog, amit a keresztlányomtól tanultam
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
