Gyerekkel nyaralni nem kell félned
A közhiedelem szerint gyerekkel nyaralni maga a rémálom, miközben a nagy idegeskedésben elvész a lényeg. A napokban belefutottam egy írásba, amely jelentős részben arról szólt, hogy a nyaralás (kis)gyerekkel maga az őrület, minden leendő s már gyakorló szülő készüljön föl, mert a boldog békeéveknek annyi, vége a hajnali csapatásoknak és a jakuzzis koktélozásoknak is.
Ne játsszuk meg magunkat, van ebben valami, még ha nem is a világvége eljövetele; mindenki látott már reggel nyolckor síkideg, karikás szemű szülőket a svédasztalos reggelinél percenként felpattanni, akár fegyelmezni, akár balesetet megakadályozni. Emellett valóban nehéz kiválasztani az úticélt, mert a helynek alapvetően gyerekbarátnak kell(ene) lennie, és az sem árt, ha van a közelben könnyen elérhető egészségügyi szolgáltatás. Képtelenség bármilyen előre megkomponált menetrendet és időpontot betartani, s az ember tényleg csomagokat pakol egész nap, amiből elege van, de nem ájulhat be az ágyba, amikor akar vagy éppen összeomlani készül, mert épp akkor kell menni kirakózni.
Mivel a gyerek folyamatos figyelmet igényel egy bizonyos életkorig, valójában a napi rutint idéző „pörgésről” van szó nyaraláskor is, ami nagyon fárasztó lehet – ám okos szervezéssel, illetve mások igényeinek tiszteletben tartásával nagyon is jól sülhet el a történet.
A szülőknek korlátolt szabadságuk van, azt kell maximálisan megélniük. Az énidőbe sok minden beleférhet az olvasáson, a csendes elvonuláson keresztül egészen egy maraton lefutásáig a Balaton partján.
Mindezt mások és saját tapasztalatok okán írom, ugyanakkor mégsem éreztem soha – még a jogos bosszankodások idején sem –, hogy összeomlott volna a világ amiatt, mert alkalmazkodnom kell a gyerekem akaratához, igényeihez. Szóval ne higgyünk az idealizált képet festőknek, de a károgóknak sem!
Az egó lecsendesítése
Jó időbeosztással és odafigyelő együttműködéssel, valamint – és ez a fontosabb – szemléletváltással simán levezényelhető pozitív mérleggel a kisgyerekes nyaralás is.
A szülőknek először is ismerniük, majd tiszteletben kell tartaniuk egymás igényeit, ami valóban sokaknak gondod okozhat ebben az egészen elképesztően egoista világban.
Egyáltalán nem olyan nehéz dolog váltott műszakban a gyerekkel együtt lenni, az pedig már tényleg csak a lehetőségek és a fantázia kérdése, hogy a hétköznapokban oly kevés közös időt mivel sikerül megtölteni.
Akadnak szülők, akiknek rangon aluli megnézni a gyerekkel egy bogarat vagy hangyát a homokban, esetleg szedni egy kis füvet a kecskének, a lócitrom a lovardában pedig az eltartott kisujj halálos ellensége.
Pedig elképesztő élmény látni, ahogy a kisember ilyen apró momentumok mentén is a világ felfedezésének útján jár; tele van gesztussal, rácsodálkozik a világra, kilép Bogyó és Babóca világából. Mozog és csíp? Igen. Büdös? Igen. És? Óriási dolog neki egy tó partján arról beszélni, hogy milyen halak élnek a vízben s hogy szabad-e megfogni a csibort vagy nem.
Persze nem könnyű kiszállni a napi darálóból, majd egyik napról a másikra lecsendesedni, fókuszt váltani, és a világ legtürelmesebb emberévé válni. Viszont aki nem ismeri fel a lehetőséget a közösen eltölthető időben, az megismételhetetlen pillanatokkal lesz szegényebb. Mobilpittyegés nélkül ücsörögni a tónál a gyerekkel, egy darab félig elrohadt náddal szórakozva – az életet csak teljesebbé tudja tenni.
A szabadság nem vész el, csak átalakul.
Azon érdemes gondolkodni, hogyan lehet a legtöbbet kihozni ebből a néhány hétből, mivel lehet megtölteni azt a bizonyos élményládát úgy, hogy azt a szűkösebb időkben is bátran ki merjük nyitni.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>