Gül Baba – A török szerzetes, aki az ima erejével gyógyított

Gül Baba, a híres muszlim szerzetes 1541-ben a megszálló török sereggel érkezett Budára. „Tartotta a hitet a hitetlenekben”, s szép parcellát kapott a mai Rózsadomb délkeleti lankás oldalában, ahol rózsáit nevelgette. Szellemisége átível időn és határokon, s mindazokat inspirálja, akik a békét, a szeretetet és a belső egyensúlyt keresik. De milyen legendák övezték, hogyan élte mindennapjait, és milyen transzcendens erőt tulajdonítottak neki? 

Gül Baba
Gül Baba szobra – Forrás: Wikipédia

Mivel kevés adat maradt fenn a jámbor Gül apóról, részben legendákra és népi hagyományokra támaszkodhatunk. Születésének pontos dátuma sem ismert, még a születési évét sem sikerült megbízhatóan megállapítani. Egyes források szerint eredetileg Bosznia-Hercegovinában született, majd Törökországba költözött, s a Budát megszálló török sereggel érkezett Magyarország területére a 16. században, hogy kolostort alapítson.

Mélyen vallásos életet élt, és a bektasi rendhez tartozott, amelynek szellemi vezetője volt. A bektasi egy szúfi iszlám vallási rend, amelyben a költészet, a zene és a misztikus tapasztalatok nagy jelentőséggel bírnak; a misztikus és lelki dimenziókra összpontosít, a szeretetet, a harmóniát és az istenhitet közvetíti. A bektasi rend, amelyhez Gül Baba tartozott, hagyományosan kötődött a természetgyógyászathoz, ezért valószínűsíthető, hogy Gül Baba ismerte és alkalmazta a gyógynövényeket.

A dervis híres volt a szerénységéről, bölcsességéről és gyógyító képességéről. Az emberek természetfeletti erővel ruházták fel, számos csodát és gyógyulást tulajdonítottak neki. Gül Baba békés életet élt, a dervisek hagyományos életformáját követte. Az embereknek hirdette a békét, a szeretetet.

Aszkéta élet, tanítás és katonai feladatok

A dervisek a világi dolgoktól függetlenül törekednek a spirituális fejlődésre. Gül Baba életmódja ennek megfelelően egyszerű és aszketikus volt. Az anyagi javaktól és a világi kényelemtől elzárkózott, helyettük a szellemi fejlődést helyezte előtérbe. Rendszeresen meditált, imádkozott, zarándokolt, hogy jobban megélje az Istennel való kapcsolatot. Élete részét képezte az éneklés, a tánc és a költészet. Békeidőben tanított, földműveléssel foglalkozott vagy a kolostorban (tekke) tevékenykedett, háború idején pedig ő is kardot ragadott. 

Kép
Gül Baba film

Kőmíves Sándor (balra) a Gül Baba című film forgatásán – Forrás: Fortepan/Markovics Ferenc

A szultán afféle vallási elöljáróként tekintett Gül Babára. Kölcsönös tisztelet alakult ki közöttük, egyes források szerint gyermekkori barátok voltak. A szultán gyakran kért tanácsot vagy megerősítést tőle uralkodói döntéseihez. 

A „csodatévő” 

A legenda szerint egyszer egy kisgyermek betegségben szenvedett, és semmi sem segített rajta. A szülők kétségbeesetten fordultak Gül Baba dervishez, mert hallottak gyógyító képességeiről. A dervis elment a házhoz, imádkozott, miközben kezét a gyermek fejére tette. A legenda szerint a gyermek állapota hirtelen javulni kezdett: a betegség tünetei enyhültek, a beteg felépült. Az emberek ezt a gyógyulást Gül Baba csodájának tekintették. A hír gyorsan terjedt, ezután sokan fordultak a dervishez abban a reményben, hogy meggyógyítja őket vagy szeretteiket.

Kép
Gül Baba csodái
Gül Baba Eisenhut Ferenc 1886-os festményén – Forrás: Wikipédia


Egy másik legenda szerint a budai helytartóságban hatalmas tűz ütött ki. Az emberek kétségbeesetten próbálták eloltani a lángokat, de hiába. Amikor Gül Baba meghallotta mindezt, a helyszínre sietett, és a lángok közelében állva kezeit a magasba emelte, hosszan imádkozott. A tűz csillapodni kezdett, majd teljesen elaludt. Az emberek ámulva nézték, ahogy a dervis megszelídíti a pusztító lángokat, s az tartották, hogy az ő isteni kapcsolata és hatalma volt az, amely lehetővé tette számára, hogy megvédje a várost.
A török ostrom idején Gül Baba egy barlangba vonult el, itt kezdett imádkozni, meditálni. Állítólag a barlangban hirtelen feltört egy forrás, amely bőséges vízzel látta el őt. 

A vízforrás mindmáig látható a Gül Baba Türbe és Rózsakertben.

Vegetárius életmód és teaszeánsz 

Gül Baba valószínűleg húsmentes leveseket és püréket fogyasztott, amelyeket gyógynövényekkel és fűszerekkel ízesített, de rendszeresen evett gyümölcsöket, zöldségeket, gabona- és dióféléket, valamint mazsolát és datolyát is. A teázás kedvelt szokásai közé tartozott, rendszerint rózsateát kortyolt, mert hitte, hogy az frissítő és nyugtató hatású.

A jámbor dervis az öltözködésével is az egyszerűséget hirdette

Fejfedője fehér színű, hosszú sál vagy kendő (turbán) volt, amelyet a feje körül tekert fel, s belé egy szál rózsát tűzött. (A turbán török megfelelője tülbent vagy sarık, ejtése: sárik). Gül apót a legtöbb képen hırkával, entarival és şalvarral ábrázolják. A hırka egy hosszú, köpenyszerű, egyszerű és laza ruhadarab, amely jelképezi a szerénységet és a világi vágyaktól való szabadulást. Az entari egy hosszabb színes és díszített kabátka, amelyet afféle felöltőként használtak a dervisek, a şalvar pedig hagyományos hosszú, laza és kényelmes nadrág volt. 

Gül Baba kedvelte a rózsákat szépségük, törékenységük és csodás illatuk miatt. Számára a rózsa nemcsak virág volt, hanem mély szellemi és vallási jelentéssel is bírt. A gül szó törökül rózsát jelent, a rózsa pedig a szépség, a harmónia, a transzcendens szeretet és szellemi ébredés jelképe.
Egy történet szerint Gül Baba éppen egy magaslaton imádkozott, amikor egy szép rózsa lehullott az égből és a kezébe esett. Ő ezt isteni kegyelemként és megerősítésként értelmezte – ezután kezdte el magát Gül Babának, vagyis Rózsa apának hívni. Későbbi imádkozásai alkalmával gyakran vette körbe magát rózsákkal, hogy mélyebb kapcsolatot teremtsen Istennel. 

Kép
Gül Baba kiállítás
A budai Gül Baba kiállítás egyik terme – Forrás: Wikipédia

A rózsák dombja

A Rózsadomb neve is Gül apóhoz kötődik: a legenda szerint türbéje egy hajdani rózsakert helyén áll. A mendemondák szerint a dervis rózsaolaj-készítéssel is foglalkozott, amihez egy csodás kertet tartott fenn, ahonnan hétköznapi ember egy szál virágot sem szakíthatott le. Állítólag a bolgároktól csent rózsamagokat nagy szemű rózsafüzérbe rejtve hozta Budára.
A II. kerületi Mecset utcában egy támfalakkal övezett kis kertben, kőzsámolyon áll a nyolcszög alaprajzú, kupolával fedett épület, amelynek a bejárata keleten nyílik, s ahol Gül Baba sírja található. A türbét, azaz a síremlékét 1543 és 1548 között III. Mehmed pasa építtette, és először török zarándokhely, majd népszerű kiránduló- és panorámapont lett. 1914-ben nyilvánították műemlékké, a legfrissebb felújítási munkálatokat 2018 őszén fejezték be. 

A türbe és kert gyönyörű rózsákkal és panorámás kilátással rendelkezik, vonzza a helyieket és a turistákat, valamint kedvelt randevúhelyszín is. A lépcsőzetes rózsakertek mellett egy illatozó levendulakertet is kialakítottak.

A törökök úgy tartják, hogy a Rózsák atyja Buda várának elfoglalásakor sebesült meg 1541-ben, s a dzsámivá alakított Nagyboldogasszony-templomban, egy muszlim istentiszteleten halt bele a sebesüléseibe. Temetésén Szulejmán szultán is vitte a koporsót. Nemcsak halálát, de jószívűségét és cselekedeteit is legendák őrzik. A dervis hátrahagyta Magyarországnak szépséges rózsáit, amelyek ma is mindannyiunk szívét megérintik.

Felhasznált forrás: 
Agoston G. – Sudár B.: A legendák Gül babája
Bir Dünya Haber: Macaristan’da Bir Osmanlı Dervişi
hepaoffice.com.tr
 

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti