Füles, a nagy szovjet…

Szerintem az akkori vizsgáztatók ma is belőlem élnek. 

A vizsga szóbeli része egy fordításból állt, amit a kétszemélyes vizsgabizottság előtt magyarul kellett előadni. Ez állt a szöveg tetején: Ушинский – великий советский педагог.  Usinszkij, a nagy szovjet pedagógus.

Ki az az Usinszkij? Kellemesebb témára számítottam, nem pedig egy vadidegen, szovjet pedagógusra. Szutyejevre például, a vidám mesék írójára. Mindenki más jobb lett volna. Akár Makarenkó is. 

Hornyák tanár úr, a drága ember biztatóan nézett rám. Ha mindent lefordítok, a vizsga sikeres. Mindent lefordítottam. A szótár tüzet fogott a kezem alatt a lapozgatástól, nem adtam fel. Az előttem vizsgázó épp Szutyejev három kiscicájáról cseveg. Pont ő, a lógós trehány húzta ki, én meg itt vergődök a nagy szovjet pedagógussal.

Én következem. 

Hornyák tanár úr bólint. Kezdhetem. 

– Füles, a nagy szovjet pedagógus...

– FÜLES???

Elbizonytalanodom. 

– Igen, gondolom, az. Usi oroszul a „fülek”, Usinszkij meg szerintem Füles.

Tanár úr lehajtott fejjel küzd a nevetéssel, a másik vizsgáztató harsányan röhög. 

A többit törölte az emlékezetem. 

Az index szerint a vizsgám sikeres volt.

Konsztantyin Dimitrijevics Usinszkij (1824–1870) jelentős, széles látókörű pedagógus volt, többek között felhívta a figyelmet az ember megismerésének, a pszichológiának a jelentőségére a pedagógiában. A nevelést olyan céltudatos tevékenységnek tartotta, amely kialakítja az „emberben az embert”.  A nevelőnek, oktatónak nemcsak a tapasztalati tényekből levont törvényeket kell ismernie, hanem alkotó művésznek is lennie kell. Van néhány örökérvényű megállapítása, például ezek: „Mennél fiatalabb az, akinek a képzésén a nevelő fáradozik, annál több pedagógiai ismeretet kell megkövetelni a nevelőtől.”   „Teljesítsétek az ember minden kívánságát, de fosszátok meg életcéljától, s meglátjátok, milyen szerencsétlen és jelentéktelen lénnyé válik.” 

Kép forrása