„A fenyő több mint karácsonyfa” – A Folly Arborétum egyedülálló szépségei
„Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor ezt a tündérországot megláttam... Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna” – írta Eötvös Károly, amikor szétnézett a balatongyöröki szépkilátópontról. Nem messze van onnan a Folly Arborétum. Évek óta vágyom rá, most végre meglátogathatom Magyarország egyetlen magántulajdonú arborétumát, ahol nekem is gyökeret ver a lábam, amikor a kapujában szétnézek.
Szívemnek egyik legkedvesebb országrészében vagyok, a Balaton-felvidéken. A Badacsonyörs tábla előtt jobbra fordulva (ha Budapestről érkezünk) egy keskeny, kanyargós út vezet a parkolóhoz. Itt vár minket Folly Réka, az arborétum alapítójának dédunokája, aki ma megmutatja nekünk a kertet és legújabb terveiket. Gyönyörű idő van, atlaszcédrus, paratölgyek és ernyőfenyők alatt tudjuk meg, hogy Magyarország legszebb fekvésű parkolóját is fejlesztik: teraszos szerkezetű lesz, ültetett fákkal, kerékpártárolóval, elektromos autóknak és kerékpároknak töltési lehetőséggel.
Belépünk a kapun, ahol egy kedves jegypénztároson kívül több óriási fa fogad. Most már tudom, hogy ezek is atlaszcédrusok. Ezek azonban attól különlegesek, hogy egy-egy fészket építettek rájuk, ahova egy létra vezet.
Nagyon örülök, hogy már belépéskor van valami érdekes megfigyelni való, mert pár hét múlva nyolcéves keresztlányomat szeretném elhozni, aki nagyon szereti a Balatont, és szerencsére a természetet is. Arra gondolok, hogy már itt le fogom nyűgözni, mert bár szép az út idáig a Balaton mellett, mégis hosszú Budapestről, jó lesz megpihenni, körülnézni, és megérkezni lélekben is, mielőtt belevetjük magunkat a kert rejtelmeibe. A bejáratnál térképet vehetnék magamhoz, de őszintén bevallom, lelkiismeret-furdalásom lesz a papír miatt, amit csak pár órát használnék. Réka megoldja a dilemmámat, jelzi, hogy bárkitől lehet információt kérni, itt mindenki mindent tud, csak meg kell szólítani a kollégákat, akik a #follynlove feliratú ruházatukról különböztethetők meg.
Szürkebarát szőlősoron vonulunk feljebb a borászati épületig, amely előtt egy különleges „házőrzőt” kerítettek el: egy 50 éves olajfa érkezett nemrég Franciaországból. A Panoráma teraszon omlós reggeli süteményekkel és finom szörpökkel kínálnak. Alig tudok választani a fenyőrügy-, levendula-, citromfű-menta- és bodzaszörp között. Lemegyünk a nemrég kialakított pincébe is, hogy megnézzük a borászati üzemet. Itt készülnek a Folly-borok, negyvenötezer palack évente. És állítólag ez még fokozható. A környékre nem jellemzően, még vörösboruk is van. „Csak a kert magában nem elég” – mondja Réka. És valóban, ebben az arborétumban nemcsak különleges fák és növények vannak, hanem működik itt étterem, ahol például cseppnyi tárkonnyal megbolondított vadragulevest kérhetünk, amelyet a kertben termő fűszerekkel ízesítenek. Augusztus óta különleges sütikkel is elkápráztat minket egy cukrász, például az Arborétum Tortájával, amely egy mandulatészta alapra készített finomság sárgabarack csatnival, csokoládés mogyoró szufléval és naranccsal, hársfavirág mézzel ízesített túróhabbal, de megkóstolhatjuk a Folly krémest is, amelynek habja stílusosan fenyőmaggal készül.
Még ücsörögnénk a kávézóban vagy az étteremnek helyet adó százéves házban, de felkerekedünk, hisz a lényeg azért mégis csak kint van, és már nagyon kíváncsi vagyok, milyen újdonságot láthatok még. Lent a szőlők, fent a fenyők. Felfelé indulunk, egy vonzó pihenő irányába, amely hamarosan összeköttetésbe kerül a házzal, és szívesen választott helyszíne az örök hűséget fogadó pároknak. Támfalak mellett haladunk tovább. A Kisörsi-hegyen vagyunk, nem mondom, hogy mindenki számára könnyű terep, de jól kiépített, sőt, a második szintig nemsokára babakocsival is fel lehet jönni, így a legkisebbekkel érkező családok számára is elérhetővé válik tavasszal ez a kellemes séta. Az arborétum területén egyébként már most is több helyen szabadtéri játékokat találunk, de egy nagy beruházásnak köszönhetően még továbbiakkal bővítik majd ezeket: átadnak egy kötélcső-mászóalagutat, a domb tetején pedig egy hosszú kilengésű, nagy hintát. Lesznek még pihenő pavilonok, fából készült kreatív ülőbútorok, sőt, egy új pihenőponton kertmozizás és egyéb kulturális programok lehetőségét is látják. A botanikus kert ékességét, a 2014-ben épült kilátót is megerősítik, amelyet a kert legnépszerűbb fájának tobozáról mintáztak.
Számomra az egyik legérdekesebb terület a tengerparti mamutfenyők világa, ahol pallókon közlekedünk. Ezeket a fákat nemrég telepítették erre a területre, hogy jobban érezzék magukat.
A Wikipédia ezt írja a mammutfenyőkről: „Csapadék- és páraigényes. Fagyérzékeny; a Kárpát-medencében ültetni nem ajánlott.” A Folly Arborétum mégis megpróbálja. Dr. Debreczy Zsolt, a Nemzetközi Dendrológiai Kutatóintézet igazgatója és sok-sok önkéntes van ebben segítségükre. Ezek a fenyők őshazájukban, az USA-ban nagyon megbecsült egyedek, 17 nemzeti parkot hoztak létre a védelmükben. Drukkolok, hogy a közeljövőben teljes pompájukban láthassuk őket Magyarországon is.
„A fenyő nem csak karácsonyfaforma, szeretnénk, ha ez jobban bekerülne a köztudatba” – mondja Folly Réka. Sokféle fenyő van itt, többek között andalúziai jegenyefenyő, a tréfás nevű, egyedülállóan húsos kolbászfenyő, a himalájai selyemfenyő vagy az óriástobozú fenyő. Érthető, hogy száz éve amolyan úri hóbortként kihívás volt betelepíteni a különleges, itthon ismeretlen növényeket. A kert minden szegletéhez kötődik egy történet vagy családi emlék. Mert ez nemcsak egy kert, hanem egy álom is, amit 117 éve egy orvos, Folly Gyula álmodott meg, hozott létre és tartott meg mindenáron. Így létezhet ma itthon ez az Európában is egyedülálló arborétum. Még Réka sem tud hasonlóan különleges fekvésűről, aki nem mellesleg a Magyar Arborétumok és Botanikus Kertek Szövetségének elnökségi tagja. Érdemes tehát a család történetét is megismerni, az „öreg ház” pincéjében hamarosan lesz is rá alkalom egy minikiállítás segítségével és egy digitális kalandozáson keresztül. Ez utóbbit akár a gyerekek is irányíthatják majd egy kabócáról. És hogy miért kabócáról? Mert tíz éve már ők is lakói a kertnek.
Jó lenne egyszer a tobozszüretet is látni, jut eszembe a keresztlányom újra, de nem lehet mindent egyszerre, majd jövő novemberre ezt is betervezzük. Ide ugyanis az év bármelyik szakában el lehet jönni, mindig vannak programok, gondolnak a gyerekekre is, az iskolai szünetekre, és természetesen az ünnepekre, jeles napokra is. A legjobb, ha ajánlatot kérünk, mielőtt jövünk, így biztos a legideálisabb időtöltésben lesz részünk. A honlap szerint másfél–két óra bejárni a kertet, én úgy tervezem, hogy amikor visszajövünk, legalább egy fél napot rászánunk. Csúszdázunk majd, megpörgetjük magunkat a mókuskerékben, rácsodálkozunk a vadcitromfa tüskéire, átöleljük a tarka kérgű fenyő törzsét, megméricskéljük a különböző tűlevelek hosszát, beleszippantunk a mézillatot árasztó táskavirágok mellett a levegőbe, benézünk a fákon található odukba, hátha látunk búbos cinegét vagy piciny cinkéket, és utunk végén, bámulva a balatoni panorámát, elgondolkozunk a kerti székekben, hogy melyik fát fogadjuk örökbe. (x)
Támogatott tartalom.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
