Fogas kérdés

De miből? A férje alkalmi munkás, építkezéseken dolgozik. Ha télen nincs munka, akkor Márta jóval 100 ezer alatti fizetéséből élnek hárman. A rezsitartozások miatt állandóan fenyegeti őket az áram és víz elzárásának réme.

Utánanéztem, létezik-e valamilyen szociális juttatás, kedvezmény a fogpótláshoz. Nincs ilyen. Márta alig tud rágni, a megmaradt fogai is lazák, fájnak. Egyre soványabb, már csak negyven kiló.

A fia a büszkesége. Meglepően értelmes fiatalember, szinte kicsillan a környezetéből. Éppen most szerezte meg mérnöki bachelor diplomáját, és már két kézzel kapkodnak utána a nemzetközi cégek.

„Ez nagyszerű, a fiad biztosan szívesen kifizeti neked a fogpótlást, ha már keresni fog!” – mondtam neki biztatóan. Szúrós szemmel nézett vissza rám. „Csak nem gondolod, hogy engedem, hogy rám költse az első fizetéseit?” – verte vissza élből az ötletemet.

Nem is próbáltam győzködni. Egy ősanya nézett rám, aki inkább elsorvad, csak szeretett fiának jobb legyen. Mert hamarosan elsorvad, az nem kétséges. Hétköznapi áldozathozatala a fia által nyer értelmet: ő már nem fog szegényen élni.

Márta a mi Magyarországunk, a mi Európánk egyik arca. A kevéssé vonzó, fogatlan, beesett és korán öregedő arc. A nemzeti és nemzetközi szegénységé, hiszen sehol se lehetnek jó fogai annak, akinek nincs pénze. Ezen felül igazi Anya-arc. A gyermeke jólétéért küzd – foggal-körömmel helyett – fogatlanul, összeaszottan is.