Kiszakadnál egy kicsit a háborús hírfolyamból? Akkor ez a mese neked való!

Nincs olyan ember Magyarországon, aki ne hallott volna az Ezeregy éjszaka meséiről, az irodalmi műről, amelynek középpontjában egy összetört szívű, nagy hatalmú férfi és egy okos nő áll. A gyűjtemény sokszínűsége és varázslatos meséi miatt szinte ordít azért, hogy musicalt csináljanak belőle, ami szerencsére meg is történt. 

A darab kőszínházi ősbemutatóját nemrég tartották a Pesti Magyar Színházban.

A kerettörténet a színpadon sem tér el az eredetitől: Sahriár szultánt megcsalta a felesége, ezért minden nőt meggyűlöl, és véres bosszút áll rajtuk. Katonái a birodalom szűzlányait elrabolják, és miután elveszi ártatlanságukat, másnap kivégezteti őket. Ez egészen addig folytatódik, amíg a sors össze nem hozza Seherezádéval, aki mesékkel tartja fenn az uralkodó érdeklődését, figyelve arra, hogy mindig a legizgalmasabb résznél hagyja abba a történetet, aminek befejezésére ezért Sahriár éjről éjre egyre kíváncsibb lesz. 

Már annyira megszerettük a Disney-féle Aladdint, s benne azt, hogy „kettesben szebb a táj és nincs határ, hisz véled mindig száz új élmény vár”, hogy bele sem gondolunk abba, hogy ha a rendező nem akarja a Seherezádés vonalat kihagyni a csodalámpás történetből, bizony nagy kihívást jelent ezt a középkori brutalitást habkönnyű csomagolásban bemutatni a nézőknek. De Juronics Tamás rendezőnek ez egyáltalán nem volt nehéz: a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetőjeként is ismert művész az áthidaláshoz ügyesen kigondolt tánckoreográfiákat és humoros karaktereket hívott segítségül. 

A rafinált háremhölgy meséiben aztán sorra megjelennek azok a hősök, akikről már untig hallottunk, de sosem tudjuk őket megunni, ugyanakkor mindenkivel kicsit másképp találkozhatunk a színpadon, mint ahogyan megszoktuk. 

Megismerhetjük a herceget, a tolvajt, a hercegnőt, a gonosz varázslót és persze a vicces, folyton szövegelő dzsinnt is, aki olyan, mintha most lépett volna elő egy ’90- es évekbeli Will Smith-sitcomból.

Sokan gondolhatják, hogy a végkifejlet is borítékolható, ám az alkotók új történeti elemeket is vittek a mesébe, így végül teljesen máshogy fonódtak össze a szálak, mint azt a jegyvásárlás során elképzeltük. Bár mesékről van szó, vigyázat, a 16 éven át formálódó Geszti Péter-, Monori András- és Tasnádi István-alkotás nem gyerekdarab; az előadás igazán csak 12 éves kor felett érthető és élvezhető. 

Kép

Fotó: Juhász Éva

Az Ezeregy éjszakát egyébként „izgalmas world musical”-ként promotálják. Ez egy teljesen új fogalom, ami a „world music/világzene” kifejezésre utal: vagyis az előadás zenei anyaga olyan népzenéből merítő dallamvilág, amely sem a klasszikus, sem a könnyűzenei skatulyájába nem illeszthető. És valóban: a musical igazi stíluskavalkád, amely úgy idézi meg a középkori arab világot, hogy közben modern elemekkel dolgozik, még olykor a Rapülőkre emlékeztető szövegelős betéteket is felhasználva. 

A Kovács Yvette Alida által tervezett díszlet és a jelmezek varázslatosak, a készítők nem spóroltak a színekkel, csillogással, showműsor-elemekkel. 

Madarász „Madár” János pedig animációival már a függöny felvonását követően látványban a csodalámpások földjére repít minket. 

Nagy mélységeket, elgondolkodtató dialógusokat, drámai karakterfejlődéseket nem érdemes várni az Ezeregy éjszakától, a néző pontosan azt kapja, amiért ment: egy habkönnyű, szórakoztató darabot pezsdítő ritmusokkal és olyan koreográfiákkal, amelyeket látva legszívesebben mi is táncra perdülnénk hazafelé a trolibuszon.  

Alább a musical látványos pillanatait egybegyűjtő galériánk: