Engedd el a félelmeket!
Mi a félelem, az aggodalmaskodás? Úgy is meg lehet fogalmazni, hogy valamiféle balsejtelem. Sőt, inkább balsejtelem-sorozat. Az ember aggódik: mi lesz ebben a helyzetben, de utána azért aggódik, ami majd abból következik. Leesik egy pohár: hogyan tüntetem el a szilánkokat? Mi van, ha észreveszik? És az ember egy hosszú aggódásfonalat sző magában, ami tele van csomókkal. A félelem talán a legjobban egy csomós kötélhez hasonlítható... Amikor félünk, ösztönösen rászorítunk erre a kötélre, magunkban jajgatunk, és a csomó csomóját is képesek vagyunk megalkotni.
Kép: Freepik
A gyerekeim cserkészvezetők, egyszer hazajöttek egy cserkésztáborból, és amikor valami aggódás volt, csak ezt kiabálták: „5Mózes 15,3” – mert ott ez a mondat van: „Engedd el!”Azóta ez a vicces mondás járja nálunk, ha valamitől félünk. Mondjuk, ha főzök, és éppen leégett a rizs, akkor elhangzik a jelszó: „5Mózes 15,3”. Nem fűzik hozzá, de tudom: „Engedd el!”
Az elengedett félelem, aggodalom helyébe erőt, szeretetet és józanságot kapunk. Az erőt, amely folyton hatni akar, nem nyugszik bele, nem zárkózik be; a szeretetet, amely egy vonzerő; és a józanságot, amely tiszta gondolkodást jelent.
Ez a három fogalom vagy érzés nagyon hiányzik a mi világunkból. Talán épp félelmeink miatt. Olyan erősen fogjuk mindazt, ami miatt aggódunk, hogy egyhelyben topogunk, és nem lesz erőnk szeretni, és nem lesz erőnk józanul gondolkodni.
De ha ez így van, akkor sem hátulról kell kezdeni az újraépítkezést. Sokszor ezt tesszük pedig. Elkezdünk számolni, józanul gondolkodni, aztán ehhez egy kis szeretetet ragasztunk, és végül összeszedjük minden erőnket, hogy valami mást tegyünk, mint amit eddig. A történet fordított. Isten megadja az első lendületet, ha képesek vagyunk egyszer elhagyni aggódásainkat; akkor a szeretet még tovább lök, és mindeközben és a sornak a végén józanul végiggondoljuk az életet.
Ha valakit megbántottam, sohasem a józanság fog az igazi bocsánathoz elvezetni. Először erőt merítek, aztán kérem a szeretetet, végül józanul meggondolom, hogy hol vagyok én ebben a történetben, és hol a másik. Csak ez a jó sorrend.
Különben hivatalnokként a másik nyakára járhatok, és soha el nem engedem sem a másik, sem a saját vétkemet.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
