Én kérek elnézést, hogy leülnék! – Tömegközlekedés kismamaként

Oda se néznek!

Okostelefonokba boruló arcok, szégyenlősen lesütött szemek vagy épp látványosan elforduló, üveges tekintetek. Sajnos jellemzően ezekkel a reakciókkal találkozik mindenki, aki valamilyen „nehezítő körülmény” mellett – legyen az idős kor vagy éppen egy törött láb – tömegközlekedéssel utazik. Nincs ez másképp a várandósság idején sem: az általam megkérdezett kismamák hozzám hasonlóan vegyes, de inkább negatív tapasztalatokról számoltak be. A 39. hétben járó Klaudiának például egyszer sem adták át a helyet a tömött buszon, de a 7. hónapos várandós Réka is egy kezén meg tudja számolni, hogy hányszor találkozott ezzel a gesztussal.

Vajon csak a családbarát címre aspiráló Magyarországon ennyire siralmas a helyzet? Sajnos nem. A Mama Mio 2018-ban végzett felmérése szerint a brit utasok ugyanennyire ignoráns viselkedést tanúsítanak a kismamák felé: a megkérdezett 2000 felnőttnek mindössze 60%-a gondolta úgy, hogy a várandósoknak illik átadni a helyet a tömegközlekedésen. Sőt, tízből hárman úgy nyilatkoztak, hogy ezt a gesztust csak akkor kell megtenni, amikor a has már kellőképpen látszódik, vagyis csak 7-8. hónap környékén. Arról persze nem szól a fáma, hogy a téli nagykabátban rejtőző pocakot hogyan lehet észrevenni, de személyes tapasztalataim szerint leginkább sehogy. Főleg, ha amúgy sem figyelünk egymásra a tömegközlekedésen.