Elvész a haza, ha elvész a nyelv? – Itthon is aggasztó méreteket ölt az angol nyelv térhódítása

„Anyanyelvünk nem csupán kommunikációs eszköz, hanem kultúránk, közösségünk, összetartozásunk alapja, a nemzeti létezésünk háza; sőt erődítménye, mentsvára, óvóhelye” – fogalmazott megnyitó beszédben dr. Margittai Gábor. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) tavaly alakult Magyar Összetartozás Intézetének igazgatója szerint e számtalan, a nyelvünkkel kapcsolatos „ostrommetafora” jól érzékelteti évszázados aggodalmunkat: ha elvész a nyelv, elvész a haza. Ez az alapkérdés a mai napig érvényes, a felelősség pillanatnyilag a mi vállunkat nyomja – annyi különbséggel, hogy időközben más típusú „hódítók” léptek a színre, például a nyelvi globalizáció formájában. 

A Nemzeti Összetartozás Napja előtt egy nappal rendezett, „Hol vagy otthon? Csak a nyelvben” című konferencia arra vállalkozott, hogy többfajta szemszögből adjon (kór)képet anyanyelvünk használatának aktuális és reális állapotáról. Ez pedig, ahogyan Constantinovits Milán, az MCC szakmai főigazgató-helyettese köszöntőjében megfogalmazta, „egyben látlelet is a magyarság jelen helyzetéről”.   

Mit ér a tudományos nyelv, ha magyar?  

„Bár a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlési határozatba foglalta a közelmúltban, hogy a magyar nyelv nincs válságban, a derűlátásba aggodalom is vegyül” – mutatott rá a tanácskozás első felének nyitó előadásában Prof. Dr. Hunyady György. Ez a közös fellépést sürgető álláspont szűkebben a tudomány nyelvhasználatára vonatkozik – tette hozzá a szociálpszichológus, az MTA rendes tagja. „Eszerint a magyar nyelv használata sorvadásnak indult a tudomány területén, térvesztése az angol nyelvvel szemben egyre nyugtalanítóbb léptéket ölt” – hívta fel a figyelmet a szociálpszichológus, aki egyebek mellett arra is rámutatott: manapság egy fiatal kutató azt tapasztalhatja, hogy a szakmájában csak úgy tud érdemben előrelépni, ha nemzetközi – lehetőleg sűrűn idézett – szaklapokban, angol nyelven publikál. „Így kap hazai tudományos fokozatot, előlépési lehetőséget a munkahelyén, nyer el pályázatot és külföldi ösztöndíjat” – fejtette ki.  

„Elfogadhatjuk-e, hogy a tudományos teljesítmény elismerésre méltó formája kizárólag a nemzetközi orgánumokban megjelenő, angol folyóirat-közlemény?” 

 – tette fel a kérdést a professzor, aki szerint ilyen viszonyok közepette nem csupán nagy szükség van a globalizációs folyamatok behatárolására és kiegyensúlyozására, hanem az egyben kötelességünk is.  

Kép

Kép: Freepik

Kényszerhelyzetben vagyunk 

„Hogy mit ér a tudományos nyelv, ha magyar? Nem sokat” – válaszolta meg az első ülésszak címében feltett kérdést dr. Zsoldos Attila történész. Az MTA rendes tagja rámutatott, a nemzeti nyelvet jellemzően a világszerte háttérbe szoruló bölcsészettudományok területén használják a szakemberek eredményeik közzétételéhez. Dr. Balázs Géza nyelvész előadásában egyebek mellett azt hangsúlyozta: a magyar tudományos nyelv térvesztése a rendszerváltozás után nagy mértékben felgyorsult. A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájának vezetője, a Partiumi Keresztény Egyetem professzora szerint a képet csak tovább torzítja a hazánkban is bevezetett nemzetközi minősítési rendszer, az úgynevezett tudománymetria. A kutatók célja így az lett, hogy nemzetközi folyóiratban angolul publikáljanak, miután a magyar nyelvű, helyi kiadványokban való megjelenés alig vagy egyáltalán nem számít.  

Magyar sajátosságként ehhez szerinte nagyban hozzájárul a magyar magatartáskultúrában megfigyelhető, „az idegen jobb”-felfogás, illetve a Benkő Lóránd által leírt sznobizmus is.  

„Összességében ezek következménye a fölösleges és túlzott idegenszerűségek használata, amiknek egy része beépül a magyar nyelvbe, erősítve annak indoeuropaizálódását” – tette hozzá.  

Az angol nyelvű közlési elvárást mint tendenciát járta körül előadásában Botházi Mária is. A Medok című magyar nyelvű, de román és angol tanulmányokat is befogadó médiatudományi szaklap főszerkesztője a folyóirat több mint tizenöt éves fennállásának szerkesztési tapasztalatairól számolt be, a magyar nyelvű publikációk és a publikációs nyomás viszonyára kitérve.  

Árral szemben haladni nem könnyű 

Dr. Prószéky Gábor matematikus, a Nyelvtudományi Kutatóközpont főigazgatója előadásában arról beszélt, hogy az egyik legnagyobb problémát a nyelvi igényesség visszaszorulásában látja. A másik az angol nyelv minden eddiginél elterjedtebb használata, amivel, mint fogalmazott, az egyes nemzeti nyelveknek szintén meg kell küzdeniük. Dr. Prószéky arra a megállapításra jutott, hogy a magyar nyelv ebben a tekintetben nem áll rosszul, ám a helyzetre reagálni kell. A napi nyelvhasználatba a leginkább a divathullámoknak köszönhetően bekerülő angol szavak, angol eredetű szakkifejezések megfelelő helyettesítésére, szakszerű használatára terminológiai adatbázisok, szaknyelvi szótárak készülnek, köztük az Új Magyar Nemzeti Szövegtár – sorolta a pozitív példákat dr. Prószéky Gábor. 

„Ha valaki végigmegy egy budapesti utcán, a sok idegen feliratot olvasva az az érzése lehet, mintha nem is Magyarországon járna” – fejtette ki az ülésszakot záró előadásában Lakatos Mihály író.  

A Magyar Összetartozás Intézetének szenior kutatója veszélyesnek tartja, hogy az angolt részesítjük előnyben anyanyelvünkkel szemben. „Ha nem teszünk ellene, ezek a jelenségek könnyen tendenciává állhatnak össze, másodrendűvé fokozva le anyanyelvünket” – vélekedett a szakember.