Elsősök, írni jó!

Én már 1975-ben találkoztam egy ehhez hasonló módszerrel. Akkor voltam elsős. Juhász Erzsébet volt az első tanítóm. (Hol lehet...?) Lelkéből jövően dicsért. Ma, 43 év múltán is hallom: „Gabi, a te P betűd szebb, mint az enyém!” A szépnek talált betűimet kis ponttal jelölte.

Nekem nagyobb szabadság jutott: vidám narancsszínnel írom elő és javítom tanítványaim betűelemeit, betűit. Nagyon szeretek füzeteket előírni, elmolyolni a házikókkal, betűkkel.

A mintám alapján írt, szépre gömbölyödött betűk kis koronát kapnak.

A kevésbé sikeresek fejék nélkül elmélkedhetnek sorsuk jobbra fordulásáról. Radírommal segítem őket a gyorsabb döntésben. Rodrigo Sánchez, a radír kezdetben (a kezemben) gyakran dolgozik, lassacskán azonban megszaporodnak a koronák.

Az „a” olyan kerek lesz, hogy almát is lehet a pocakjába, karjára rajzolni. Az „o” kis fülfürtje apró ívecske, kicsi kerek almával.

A kezdetben nehezen alakuló „s” valójában egy üldögélő mackó hátsója (bár egyesek szerint sellőpopó – de ezt most hagyjuk).

Az „sz” első fele szundít, míg társa masszírozza. „zs” eleje zsörtölődve emeli farkincáját, hogy a második, a huncut, belekapaszkodhasson. Az írott „b” egyiptomi faliképeken látható figurát utánoz,

Csupa vidám betű, amelyek koronát kaphatnak. Olyan gyerek nincs, akinek füzetében ne lenne legszebb betű.

Kép: Veres Gabriella

Eljön az idő, amikor a koronázás feladatát átruházom a szorgalmas gyerekseregre. Attól kezdve ők keresik soraikban a legcsinosabbakat.

Kezdetben akad, aki a diétázó „ó” betűt is megtiszteli, majd fokozatosan rájön, hogyan igazságos a díjazás.

Az írás komoly, mégis derűs feladattá válik.