Szám Kati: „Élni is meg kell tanulni, fog ez menni!” – #Szembefordított tükrök
Amikor gyerekként először láttam meg a gardróbszekrény egymásnak fordított tükörajtóit, azt hittem, egyszerűen ismétlődnek a folyosóvá mélyülő képek. Pedig hogy is lehetne ugyanaz? Hisz minden újabb tükröződésben ott az összes előző kép.
1.
Már bánja, hogy elindult, hogy hagyta magát sodorni a rémisztő ismeretlen felé. Miért is nem volt jó ott, ahol eddig, az ismerős, surlódó neszekkel és puha dobogásokkal, talán még vissza lehetne fordulni, mert ez itt még annál is szűkösebb.
Egyszerre csak enged a szorítás, ijesztően tágas minden, vakítóan világos, idegenül hideg.
Az első levegőadag feszítően tódul a tüdőbe, szörcsögés és fájdalom követi, a hangok metszően élesek, mintha kicsomagolták volna őket a puha vattából, és az egyik olyan közelről jön, egészen belülről, mélyről és egyre hangosabban.
A fehér falak között, fertőtlenített lepedőkön kiabálón piroslik az élet lenyomata, a kórházi nyilvántartás agyonmosott pecsétje mellett. Fémeszközök koppannak a tálban, egy ágy kerekei görögnek a folyosón. Gyakorlott kezek emelik, forgatják, mérik, mennyit nyom egy új élet.
„Egészséges kislány… apuka vágja el… sírj, csak…anyuka tegye mellre…ez az, úgy, úgy, ügyes baba, élni is meg kell tanulni, fog ez menni!”
2.
Az ágy végébe akasztott piros törölköző szinte sikít a párnák, lepedők fehérségében, mindenesetre praktikus szín egy ilyen helyen. Valaki odébb löki a felmosóvödröt a folyosó kövén, pár szobányira evőeszközök ütődnek a zsúrkocsihoz (nyilván nem ez a neve, de jóleső érzés így nevezni, mert a zsúrban van valami ünnepi, valami ígéretes), papucs csattog, csukódik egy ajtó. A zajok lassan otthonossá válnak, mindegyik egy újabb történést ígér, hozzák a vacsorát, a gyógyszert, vizit lesz, új szobatárs érkezik. Résztávok, amelyeket teljesíteni lehet a célig.
Valahonnan már negyedórája hallatszik: „Nővérke, kedves, kérem…” A mai nővérke éppenséggel nem kedves, de a szokásosnál többször megkérdezi, kell-e ágytál, párna vagy fájdalomcsillapító.
Biztosan sportol. Úgy forgatja a betegeket az ágyban, mint az ovisok a játékbabákat. „Ezt most felemeljük, kigomboljuk, megtörölgetjük, nem feszítjük, ellazítunk, ügyesen, fog ez menni.”
Elengedni vágyat, akaratot, csalódást, örömöt, életet, hogy végül minden nélkül, lecsupaszítva megmérettethessen egy élet – meg kell ezt is tanulni. A nővérke tudja, végül mindenkinek sikerül.
Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>