Egyház és pedofília – tabudöntögető, példa nélküli beszélgetést szervezett a 777 blog

„Nem az Egyház ellen, hanem az Egyházért szerveztük ezt a beszélgetést” – szögezte le rögtön az esemény elején Martí Zoltán, a 777 főszerkesztője, az est moderátora. A résztvevők mindnyájan üdvözölték, hogy létrejött ez az alkalom, ugyanis nem volt még arra példa sem Egyházon belül, sem azon kívül, hogy egy korábbi áldozat, egy szerzetes és egy gyermekvédelmi szakember egy asztalhoz ült volna, és őszintén meghallgatták volna egymást. 

„Ahhoz, hogy kimozduljunk az eddigi helyzetből az Egyházon és a társadalmon belül, minél többet kell nyíltan és őszintén beszélnünk ezekről a kérdésekről. Nyilván sok félelem és ellenállás van bennünk, de ha nem merünk találkozni a valósággal, az még ugyanúgy szembe fog jönni velünk, csak felkészületlenül ér bennünket” – mondta Dobszay Benedek.

Pető Attila Dánielt fiatalkorában négy éven keresztül szexuálisan bántalmazta Sz. Balázs volt katolikus pap, akit 2016-ban laicizáltak. Attila évek óta nyíltan beszél az ellene elkövetett tettekről. Ma már előszeretettel mutatkozik be gyermekvédelmi aktivistaként, igyekszik magát átminősíteni áldozatból aktivistává. A beszélgetés során elmondta, hogy a vele történt trauma feldolgozásával jól áll, jól van most, ugyanakkor hozzátette: „Balázs tönkretette életem egyik nagyon komoly tervét. 

Ha ez nem történik velem, akkor most valószínűleg pap vagy szerzetes lennék, és lehet, hogy szorosabban kapcsolódnék ehhez a közösséghez. 

Nem haragszom Balázsra, fogalmam sincs, hogy ő tisztában van-e azzal, mit okozott nekem vagy másoknak. Meggyőződésem, hogy neki ugyanannyira szüksége van segítségre, mint nekünk, áldozatoknak.” Pető Attila a történtek ellenére továbbra is gyakorló katolikus, hite csak erősödött az elmúlt években, mély istenélményei vannak. 

Kép

Pető Attila Dániel – Fotó: Szabó Csaba

Dr. Puskás Balázs szerint Attila esete azért is fontos, mert felhívta a figyelmet arra, hogy az övéhez hasonló helyzetek és események tarthatatlanok: „Minden országban volt egy jelentős eset, egy szikra, amely lángot lobbantott, amelynek köszönhetően észrevettük azt, ami addig sötétben volt, nálunk ez Attiláé volt” – világított rá a szakember. 

Arra a kérdésre, hogy mit szűrt le az Egyház Attila esetéből, Dobszay Benedek a következőket válaszolta: „Ami Attilával 2010 előtt történt, az az eljárás, ahogyan az ügyét kezelték, például hogy titoktartásra kötelezték, katasztrofális. Azt hiszem, ma már senki sem úgy állna hozzá, mint akkor. Sok minden változott az eljárásrendben, sok képzés indult el, ám sok minden még mindig fájóan hiányzik.” 

Úgy érzi, a változáshoz az is hozzájárult, hogy a társadalom egyre jobban kezdi érteni az áldozati létet, azt is, miért hallgatnak az áldozatok akár évtizedeken keresztül. „Sokan korábban úgy gondolták, hogy ez hitelteleníti őket, mára viszont sokkal inkább értjük, milyen pszichés folyamat játszódik le bennük, amíg eljutnak oda, hogy meg mernek szólalni” – mondta a szerzetes. 

A gyermekvédelmi szakember is úgy véli, attitűdváltás ment végbe az Egyházban az elmúlt években, és ma már inkább az áldozat érdekeire figyelünk, mintsem arra, mi lesz az intézménnyel. Szerinte ma már nem történhet meg ilyen eset. 

„Minden egyházmegyében, szerzetesrendben gyermekvédelmi felelősök ülnek, akik rögtön ugranak az első olyan helyzetre, amikor kommunikálni kell egy áldozattal” – magyarázta. 

Az Egyházon belüli változások kapcsán példaként hozta fel a francia püspöki kart, amely országos vizsgálatot indított, és jelentést készített az egyházon belüli gyermekbántalmazásokról. Több tízezer órányi beszélgetést folytattak, korábbi áldozatokkal is. „Ez volt az a fordulópont, amikor a püspökök átjöttek a másik oldalra, és azt mondták, baj van. Teljesen megfordult a hozzáállásuk, ehhez az kellett, hogy meghallgassák azokat az embereket, akik el tudták mondani, hogy valójában mi történt” – mondta a szakember. 

Kép

Dr. Puskás Balázs – Fotó: Szabó Csaba

A beszélgetés során szóba került az Egyház és az állam gyermekvédelme közti különbség is. Puskás Balázs véleménye szerint jelenleg kicsit előrébb jár az Egyház ezen a területen. „A szerzetesi irodákban, egyes egyházmegyékben és intézményekben már olyan preventív és áldozatközpontú szemlélet uralkodik, amely mindenképp példamutató” – hangsúlyozta. A bicskei eset kapcsán tapasztalt egyfajta proaktivitást is állami szinten, ám úgy érzi, a szigorítás önmagában nem elég, mert megelőzésre, átvilágításra van szükség. 
Dobszay Balázs szerint „a leírt gondolat és a valós gyakorlat sem az állami, sem az egyházi rendszerben nem fedi egymást teljesen. 

Jelenleg az egyházi leírt jog szigorúbb, mint a polgári jog. Legyen szó az elévülés, a korhatár vagy a munkavégzés alóli felfüggesztés kérdéséről – mondta a szerzetes. 

Majd hozzátette: – Nekünk is volt olyan ügyünk, amely az állami büntetőjogi kategóriát nem ütötte meg, de a Szentszék büntetést mért ki az elkövetőre, jogosan.” Dobszay Benedek arról is beszámolt, hogy más felekezetek és szervezetek is érzik, lépniük kell a gyermekvédelem területén. Egyre többen keresik fel őket, és érdeklődnek a jó gyakorlataik iránt. 

Kép

Dobszay Balázs – Fotó: Szabó Csaba

„Ha az Egyház előrébb jár a gyermekvédelemben, akkor miért aposztrofálják sokan pedofilnak? Mit kellene tenni, hogy ez megváltozzon a fejekben?” – tette fel a kérdést a 777 főszerkesztője az est során. Pető Attila szerint egy megfelelő kommunikációs stáb jól jönne az Egyháznak. „Hiteles emberek tömegére is szükség van, mi, civilek is tudunk tanúságot tenni – tette hozzá dr. Puskás Balázs. – Jó lenne, ha minél többen megértenék, hogy ez létező probléma, és ezt a klérus is ki merné mondani” – fűzte hozzá.
„Ha botrány van az Egyházban, az mindig nagyobb hír, mint amikor egy repülő zuhan le. Ha azt mondjuk, hogy az erkölcs, az evangélium, a jézusi tanítás nevében működünk, akkor nálunk egy botrány mindig hatványozottan hat. Ezt tudomásul kell vennünk, nagy a felelősségünk – hangsúlyozta a szerzetes. – Sztereotip gondolkodás mindig lesz, nekünk az a dolgunk, hogy rendet teremtsünk” – tette hozzá. 

„Nem kellene kihagyni a Jóistent ebből az egész történetből – hívta fel a figyelmet a beszélgetés végén Dobszay Benedek, majd így folytatta: – Értem, hogy legyen egyházmarketing és jó kommunikáció, de azért én hinnék a kegyelemben és abban, hogy a Jóisten ad hitet. Az áldozatok közül nem egy, nem kettő továbbra is a keresztény közösség tagja, és az is akar maradni. Meg kellene adni nekik a lehetőséget, hogy azok legyenek. 

Vigyük a kereszthez ezt az iszonyatos terhet, amit ez az egész jelent! 

Ez Krisztus Egyháza: ha mi küzdünk, és próbáljuk jól csinálni, bízzunk abban, hogy gyűjteni fog Ő ide embereket.”