Egy modern királyi család trónörököse: Viktória hercegnő
A svéd királyi család fennmaradását egyedül a népszerűség biztosítja, ezért az ország jelentős része már várja, hogy a király visszalépjen leánya javára. Családi történetük jól példázza, hogy a királyok kora véget ért, de néhány ország mégis megtartotta a monarchia intézményét. Ilyen Svédország is, amely egalitárius nézetei ellenére sem üldözte ki csillogó palotáiból a francia gyökerekkel rendelkező svéd királyi családot.
Az európai történelem képzeletbeli idővonalán az egyes országok történetének különböző szakaszait bizonyos uralkodókhoz köthetjük: ők a „korszakok mértékei”. A legtöbb országban ez a vonal valahol a 20. században megszakadt – ma már az egyes szakaszokat választott vezetők nevei fémjelzik. Európa megmaradt uralkodócsaládjai közül a legismertebb az angol és a spanyol; a skandináv országok „elfeledett” királyai és királynői csak ritkán kerülnek be a hírekbe. A magyar olvasók esetleg a magazinok hátsóbb oldalairól, a Nobel-díj átadó ünnepségének felvételeiről vagy a népszerű svéd kozmetikumok magazinjainak lapjairól ismerhetik a svéd királyi család pasztellbe öltözött tagjait. Ez a szép és hagyományos család furcsa anomáliája a modern svéd társadalomnak.
Családtörténeti mérföldkövek
A svéd királyi család kétszáz éves. Az előző dinasztia utolsó tagja, XIII. Károly, aki a szenilitás egy korai formájával küzdött, gyermektelenül halt meg 1818-ban, és a svéd parlament úgy döntött, hogy Bonaparte Napóleont kérik fel arra, hogy jelöljön ki megfelelő személyt az elhunyt uralkodó örököséül. A svédek abban bíztak, hogy a franciákkal kötött szövetség segítségével visszaszerezhetik Finnországot az oroszoktól. Napóleon egyik legkiválóbb hadvezérét, a középosztálybeli származású, de hercegi rangra emelt Jean Bernadotte marsallt javasolta. Bernadotte 1810-től kormányzóként vezette az országot, majd XIV. Károly János néven lépett a svéd trónra. Ha Finnországot nem is sikerült visszaszereznie, de unióra lépett 1814-ben Norvégiával, és III. Károly Jánosként Norvégia trónját is elfoglalta.
A svédeknek is van „viktoriánus érájuk”: ezt náluk „oszkáriánus korszaknak” nevezik, amely II. Oszkár 1872-től 1907-ig tartó uralkodásához köthető, aki Jean Bernadotte unokája volt. Ez volt az iparosodás és a városiasodás időszaka, ezért is tartják II. Oszkárt a „modern Svédország atyjának”.
A 20. század során a svédek szép lassan megfosztották a monarchia uralkodóit a korábbi szintű hatalomtól és az előjogoktól. Az Egyesült Királysággal ellentétben ők még szimbolikusan se őrizték meg a király feladatait. A királyi család tagjai már az 1900-as évek elején is igyekeztek „praktikusabb életmódot” folytatni, mint más dinasztiák.
A svéd királyok gyermekeit magasabb szinten taníttatták, majd felnőve munkába kellett állniuk, nem élhettek teljesen az állam pénzén.
A 20. században létrejött a svéd jóléti állam, és ezzel párhuzamosan egy üzletközpontú gazdasági modell, amely a liberális társadalom fenntartását szolgálja. A svéd állam alapjait a protestáns értékrend adja, bár egyre kevesebb azok száma, akik kereszténynek vallják magukat az országban.
A svéd társadalom büszke liberális nézeteire, befogadó hozzáállására: az elmúlt tíz évben évente közel 100 ezer bevándorló érkezett az országba. Egyelőre kérdés, hogy ha folyamatosan növekedni fog a más kultúrákból érkező lakosság száma, az mennyire befolyásolja majd a monarchia fennmaradását, hiszen eddig még a baloldali kormányfők sem pedzegették a svéd monarchia megszüntetését. A jelenlegi királyi család tagjai számára ugyan engedélyezett még a szavazás is, de politikai nézeteiket nem osztják meg az emberekkel.
A skandináv államokat a háború szele éppen csak megérintette, vagy teljesen elkerülte, így impozáns kastélyaik és évszázados öreg városaik ma is szinte ugyanolyanok, mint megépülésük idején. A királyi család jelenlegi rezidenciája a stockholmi Lövon-szigeten található. Az ódon, négyszáz esztendős vár mérete vetekedik a Buckingham Palotáéval: több mint hatszáz szoba található benne. A svéd koronához csaknem egy tucatnyi kastély tartozik, amelyek közül csak néhányban élnek a család tagjai.
A legújabb éra: XVI. Károly Gusztáv és családja
A jelenlegi svéd uralkodó XVI. Károly Gusztáv, aki a hetvenes években mindössze 27 évesen, nagyapjától örökölte a trónt. (Mottója: „Svédországért – Az időkhöz igazodva”.) Ő az első a királyi családban, aki megtörve a hagyományokat, 1976-ban „közembert” vett feleségül, aki ráadásul nem is svéd származású – Szilvia királyné foglalkozása szerint tolmács, akinek édesapja német üzletember, míg édesanyja egy brazil nő. A királyi házasságból három gyermek született: Viktória, Károly Fülöp és Madeline.
Károly Gusztáv minden idők leghosszabb ideje trónon levő svéd uralkodója. A svéd király más országok „szimbolikus” uralkodóival ellentétben jelenleg nem örvend osztatlan népszerűségnek és tiszteletnek.
Ennek fő oka, hogy 2010-ben megjelent róla egy leleplező könyv, amely egy hedonista, bordélyokba járó és házasságon kívüli viszonyokat folytató férfi képét rajzolta fel. A király egy interjúban próbálta tisztázni a vádakat, azonban a megszólalás csak rontott a helyzeten. A könyv megjelenését követően a lakosság 30% támogatta, hogy Károly Gusztáv maradjon a király. Bár a leleplező történetek eredete és igazságtartalma kétes, a mű mégis foltot hagyott a király hírnevén.
A svéd királyi család tagjai nem élnek olyan fényűző életet, mint például az angol család egyes tagjai. Ők tulajdonképpen államuk nagyköveteiként utazzák be a világot, beszélgetnek távoli országok vezetőivel, népszerűsítik a svéd vállalatokat és a turizmust. Viktória és édesapja is speciális oktatásban részesültek, külön diplomáciai kurzust végeztek, hogy felkészültek legyenek az állam- és kormányfők társaságában. A király fiatalkorában az uppsalai és a stockholmi egyetemen történelmet, szociológiát, politikai tudományokat, közgazdaságtant is hallgatott, dolgozott a New York-i svéd ENSZ-missziónál, Afrikában és Londonban is. Viktória közel egy évtizeden át tanult különböző felsőoktatási intézményekben és gyakornoki programokon. Egy francia katolikus egyetemre járt egy évig, majd 1998 és 2000 között az Egyesült Államokban élt, ahol segítséget kapott anorexiája gyógyításához, közben pedig a Yale Egyetemen is tanult. Hazatérve gyakornoki programok által bepillanthatott a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a fegyveres erők szakterületére, majd diplomáciai képzésen vett részt. 2006-ban bölcsészdiplomát szerzett az uppsalai egyetemen.
A király mindhárom gyermeke megházasodott és gyermekeket vállalt, ami vitákat váltott ki a svéd parlamentben. Ugyanis az unokákat mind megillette volna a királyi család apanázsa, azonban több politikus tiltakozott, hogy nem szeretnének minden újabb születendő gyermeknek fizetni. Így 2019-ban Károly Gusztáv megfosztotta rangjától két kisebbik gyermekének fiait és lányait. Az unokák ugyan hercegek és hercegnők maradhatnak, de a hivatalos királyi család leszűkült a trónörökösökre. Ez a modernizációs lépés egy újabb előjogtól fosztotta meg az uralkodócsaládot.
Viktória, a modern hagyományőrző
A svéd monarchia volt az első, amely 1979-ben eltörölte azt a rendelkezést, hogy csak az első fiúgyermek örökölheti a trónt.
A svédek jelentős része azt szeretné, ha az uralkodó átadná a koronát legidősebb lányának, az 1977-ben született Viktóriának, aki kislánykora óta felettébb népszerű az országban. Más trónörökösökkel ellentétben ő mindig is jól mozgott a szerepében.
Viktória személye egyszerre ötvözi a hagyományost a modernnel. Egyrészt, mint a 21. századi Svédország egyik legnépszerűbb képviselője sokszor felszólal a környezetvédelem, a gyermekjogok érdekében és más társadalmi kérdésekben. Másrészt – akárcsak édesapja – ő is közembert választott házastársnak. Férje, Daniel Westling korábban a személyi edzője volt, akivel nyolcévnyi együttjárás után házasodtak össze 2010-ben. A házaspárnak két gyermeke született: Estelle, és a nagy svéd uralkodóról elnevezett Oszkár, akikkel Viktória – szüleivel ellentétben – gyakran mutatkozik a nyilvánosság előtt.
Viktória hercegnő impozáns templomi esküvője, gyermekeinek hagyományos keresztelői, egész élete mind egy régi világot idéz. A család fotóiról egy régimódi család mosolygó tagjai néznek vissza, azonban ezek a képek egyre kevésbé tükrözik azt a társadalmat, amelyet képviselnek. Ráadásul a királyt övező botrányok is rontják az idilli összképet. A svéd monarchia minden királyi családnál előrébb jár a modernizációban, így valószínűleg itt fog kiderülni először, hogy képes-e a túlélésre a monarchia egy progresszív nézeteket valló társadalomban.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>